Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1912 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1912-09-28 / 39. szám

2 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 39. sz. Szeptember 28. NEM BOLDOG A MAGYAR Boldogok lesztek, ha eselekeszitek ezeket Ján. 13. r. 17. v. % Szálló ige nálunk, hogy nem boldog a magyar — és ez igaz is. Az Istentől oly gazdagon megáldott kies hazánk szülötteinek nagy része nem boldog. Miért? Azért, mert a legtöbb hon­fitársunkban kevés a munkaképesség, ta­karékosság, törekvés. Ellenben nagyon sok kevélység, kártyázás, iszákosság, fényűzés, irigység, harag, boszankodás, ellenesség, ellenzékeskedés, makacsság el­keseredés. Igen sok sértegetés, más hán­tás és rágalmazás... és igen kiesi a meg­engedés, a megbocsátás, eltűrés, és előzé­keny udvariasság. Mindezen vétkek aztán idő előtt össze rombolják a magyar ember idegeit és megemésztik életkedvét, életerejét, étvá­gyát, azért is van oly sok életunt boldog­talan magyar. Ezen kellene változtatni és pedig úgy, hogy megkellene változtatni sok magyar ember természetét, át kellene alakítani uj emberré... Ezt az átváltozást az Ur Jé­zus végezhetné és végzi is annál, a ki hoz­zá megy és reá bízza magát. Az Ur Jézus csodálatos átváltoztató erő, hatalom. Darvinról beszélik, hogy egykor Dél- Amerika legdélibb csúcsán a tüzföldön utazott, hol olyan embereket talált, kik­ről azt hitte, hogy ezek képezik az átme­netet állattól az emberhez... 20 év múl­va újra meglátogatta őket, mely 20 év alatt keresztyén misszionáriusok munkál­kodtak közöttük és Darvin oly előhala- dást, átalakulást, átváltozást tapasztalt náluk, hogy el kelle ejtenie azon elméle­tét, sőt belátva a missziók nagy ember- átalakitó erejét, élete végéig 200 koroná­val állandó pártoló tagja lett egy misszió- társulatnak. Közép-Afrikából, a fekete négerek ha­zájából is csudálatos átváltozásokat olva­sunk. Ott van Kama, az egykor szeszes itallal élő törzsfőnök, ki megtiltotta az országban szeszes italok behozatalát és árulását. Ott van Kapekele, az egykori rablógyilkos, ki most néptörzsének pré­dikálja az evangyéliomot. .. Ott egy Bet­tié nevű asszony, kiről a falubeli pogány- nyok azt mondják, “hogy csodálatos ere­jűnek kell lenni annak az Isten szavának, mely Bettiét ennyire megváltoztatta.” Ez az Isten beszéde, szava a magyart is átváltoztatná csodálatosan, ha érintke­zésbe lehetne vele hozni. Ez a csodálatos hatású Isten beszéde átváltoztathatná, munkássá, szorgalmassá, takarékossá, va- gyongyüjtővé.. • aztán alázatossá, jöve­delmét okos beosztóvá és sorsához, kerese­téhez képest ruházkodóvá. Megszabadíta­ná az irigységtől, elkeseredéstől és tenné megbocsátóvá, irgalmassá, könyörületes­sé, nemesszivüvé, fenkölt lelkűvé, tiszte­letteljessé, engedelmessé, következőleg boldoggá. Reformátusok Lapja olvasói! E szép és gyönyörű feladatból reánk is bízott vala­mit a jó Isten... Igyekezzünk e feladatot teljesíteni. Juttassuk el az élő Isten be­szédét, szavát oda, ahová csak tudjuk. — Hozzunk érintkezésbe az Ur Jézussal annyi magyart, amennyit csak tudunk. Könyörögjünk annyi ember számára, Szentlel két, isteni átváltoztató erőt, a mennyi csak eszünkbe jut... és meglát­juk mily csodálatos átalakulást végez Is­ten beszéde a magyaron is. Az első pünkösdkor 3000 tért meg, ad­ta át magát az Ur Jézusnak és indult meg embert téritő útra... Induljunk el mi is embert — magyar embert téritő — nagy útra és ne nyugodjunk, mig emberátala- kuláosk nem fakadanak beszédeink, sza­vaink és tetteink nyomán. így lehetünk és leszünk is áldásai, bol­dogítói szeretett magyar népünknek. A jóságos nagy Isten adjon mindnyá­junknak ehhez erőt, kitartást és kedvet. ban megismerte a magyar népet; megis­merte és megszerette a magyarokat, de egyszersmint el is bűvölte őket szépségé­vel és bájos szeretetreméltóságával. Első magyarországi utazásának emlékei mara­dandó hatást gyakoroltak nemesen érző szivére. Nemcsak mély rokonszenv ébredt kebelében a magyarok iránt, hanem vala­mi sejtelem is, hogy neki kell a nemzet és uralkodója közt levő ellentét elsimításá­ban közreműködnie. Ennek az érzésnek adott később az olasz mozgalomnak idején kifejezést, mi­dőn gróf Andrássynak azt mondta: “Ha Olaszországban rosszul mennek a császár dolgai, az nekem fáj, de ha Magyarorszá­gon mennek a dolgok rosszul, az engem megöl.” * 1866-ban folyt le a porosz-osztrák há­ború. Midőn porosz csapatok már-már Bé­cset fenyegették, Erzsébet császárné el­hagyta az uralkodó székesvárosát s két gyermekével, Gizellával és Rudolffal Bu­dapestre menekült, hol ^gy zugligeti ma­gánvillában szállt meg. Megérkezésekor a magyar nemzet akkori vezére, Deák Fe­renc fogadta több magyar tour társaságá­ban. A magyar urak mély hódolattal vet­ték körül a felséges asszonyt s biztosítot­ták a magyar nemzet lovagias oltalmá­ról. Akárcsak ősét, Mária Terézia király TÁRCZA. ERZSÉBET KIRÁLYNÉRÓL. A budavári királyi palotában berende­zett Erzsébet múzeumnak egyik üveges szekrényében egy fekete női ruhaderék látható, melyet Erzsébet királyné életé­nek utolsó napján viselt. A ruhaderéknek azon a részén, mely a szivet borította, egy vékony szakadás látszik. Itt, döfte élesre fent tőrét egy elvetemült olasz anarchis­ta Erzsébet királyné nemes szivébe. Ez a szúrás kioltotta életét 1898 szeptember 10-én egy angyalnak, kinek elvesztésén milliók keseregtek és könnyeztek, emlékét pedig nemzedékről-nemzedékre a népek milliói kegyelettel őrzik. Sehol mélyebb és őszintébb nem volt az elvesztése felett érzett fájdalom, mint Magyarországon, mert tudták és érezték a magyarok, hogy szereti őket az ö királynéjuk, Erzsébet. 1854. április 21-én 336 tömlőében, vár­fogságban sínylődő magyarnak nyílt meg a börtönajtaja. Lázadással, felségsértéssel voltak vádolva e rabok, pedig nem volt más vétkek, mint az, hogy védelmére kel­tek hazájuk alkotmányának, szabadságá­nak. Néhány nap múlva kétszázezer forin­tot osztottak szét az országban a nyomor­ban sínylődő nép között. Ezeknek az ör­vendetes eseményeknek pedig az volt az oka, hogy a fejedelem nagyasszonyául jegyezte el Erzsébet bajor hercegleányt. A magyarok tehát örömmel és reménység­gel várták jövendőbeli királynőjüket on­nan, a honnan az első magyar király. Szt. István is hozta nejét, a bajor Gizellát. És a magyarok nem csalódtak jó reményke­désükben, mert a bajor hercegleány nem­csak királynéja lett Magyarországnak, hanem mint mondani szoktuk, patrona Hungáriáé, Magyarország védőasszonya. Magyarország nem volt ott a fejedelmi nászon Bécsben, midőn április 24-én a I 3000 gyertya fényével megvilágított Szt. I Ágoston templomban a bécsi hercegérsek I hetven bibornok, érsek, püspök és más fő- ! pap körében megáldotta a házassági fri­gyet, mert ekkor a nemzet és uralkodója között éles ellentét, káros félreértés volt. De nagy volt az öröm és ujjongás, mi­den 3 évvel később, 1857 tavaszán, az uralkodó Magyarországot meglátogatta. Ragyogó tavaszi napfényben úszott le a Dunán ágyudörgés és harangzúgás között az uralkodópár hajója, melyet a főváros partjain a nép ezreinek éljenzése, kalap és kendőlobogtatása fogadott és üdvözölt Midőn az ifjú fejedelemasszony Mátyás király budavári palotájában maga előtt látta a hódolatára és üdvözlésére megje­c­lent magyar urakat, majd vidéki körutjá-

Next

/
Thumbnails
Contents