Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1912 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1912-09-21 / 38. szám
38. sz. Szeptember 21 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 3 “Ön valóban az Urnák házában lakik örökké János és Ő lakik önnel és nem felejti el soha” — mondá a fehér angyal, ki János mellett állott, szemei meg János leikébe néztek, mint égő láng. De csak egyedül állottak. Hová lett a tündérszép templom? Eltűnt a látó szem elől. Hirteleni keserűség és kedvetlenség vett 'erőt Jánoson abban a pillanatban, úgy, hogy nem tudott szólni egy szót sem. Álmodni álmodhatta az egészet és nem volt az valódi templom? De nem ,az angyal még ott áll mellette és beszél hozzá: “Ne sírjon a látományon János, valódi építménye itt, és az nem fog eltűnni. l£n igazán építheti házát az Urnák, a mint megígérte, mert nem tudja-e János, hogy ön az Isten temploma és hogy az Istennek Szentlelke lakik önben. Építse templomát híven, mert az szent. Az alapkövek egészség és megigazultság. Helyezze ezeket erősen mélyre. A falak csontokból és izmokból vannak. Agya a könyvtár, töltse be azt hasznos tudománynyal. Szentek szente a szive, Isten dicséretre, imádatra és Isten s ember közötti közlekedésre, abban ön folyton dallamokat énekelhet az Urnák. Szemei a templom ablakai, melyek megtöltik a templomot fénynyel és a melyen keresztül sugárzik a szent tűz a szeretet oltáráról és fénylik a világra. Szives szavak, cselekedetek, barátságos mosolyok és rokonérzetek azok a virágok, melynek kedvességéből és illatából adhat ön mindenkinek szabadon. Csak amint ön építi házát, tartsa magát e tervhez és háza növekedni fog erőben és szépségben. Tartsa ezt mindig tisztán és szépen. És akkor ön nem fog többé egyszerű János lenni, mert I az ön háza gyönyörűvé, dicsőül az Urnák jelenléte által és nemessé tétetik ön az ő szolgálatában. FELHÍVÁS az Amerikai Magyar Református Egyesület osztályaihoz.--------o-------Az Amerikai Magyar Református Egyesület alapszabályainak V. szakasz 28-ik §-ában elrendelt közgyűlés 1912 október 24-én reggel 8 órakor fogja kezdetét venni Cleveland, Ohioban. Az osztályok felhivatnak, hogy az alapszabály VI. szakasz, 36 és 37-ik §-ainak megfelelőleg képviselőiket válaszszák meg. Tisztelettel kérjük az osztályok jegyzőit, hogy a megválasztott képviselő igazolványát legkésőbb 1912 október 1-ig a titkári hivatalba beküldeni szíveskedjenek. Az osztályok a tagok indítványai, kérvényei, szóval az egyesület közgyűlése elé terjesztendő, összes ügyek Írásban foglalva és az osztály elnökének és jegyzőjének az aláírásával és az osztály pecsétjével ellátva legkésőbb 1912 október 1-ig a titkári hivatalba beküldendők. Végül szeretettel kérjük az egyesület összes tagjait, hogy az osztály tagjainak a számát, a kisebb osztályoknál 30 tagra kiegészíteni szíveskedjék. A nagyobb ősz tályok pedig igyekezzenek a tagok számát mennél több szavazattal biró képviselő küldésre feljogosító számra felemel- A közgyűlés helyisége és a gyülekezés helye lapunk jövő havi számában közölve lesz. Kelt Toledo, O. Augusztus 12, 1912. Ifj. Köteles István Molnár István elnök. titkár. ML nap 50^^ 50 \Mdiaßtmt (Ofuháki K/SS EMIL BRNKfíR SOgSecondflve HE w YORK. < sak ide nem jön ! Az irgalmát! Én velem ne packázzék holmi rossz Szeghő! — Az- I tán megesendesedve hozzátette: Mondd ; meg neki, fiam, hogy kerestél, de nem találtál sehol! ' — Igenis, nagyságos uram. Azzal a főjegyző dörmögve tous les trois-t mondott, az öreg Zsiga meg csöndesen visszatötyögött a megyeházára. Illedelmesen bekopogtatott a vicispánhoz s \ annak rendje-módja szerint elmondta, a | mit rábíztak. — Tiszteli alássan a nagyságos főjegyző ur, azt üzeni, mondjam meg, hogy kerestem, de nem találtam sehol. — Hát aztán kimondta ezt? — A nagyságos főjegyző ur. — Hát beszéltél vele? — Igenis, csókolom kezeit, kártyázik. A hatalmas nagyur még komorabb lett. Kétszer-háromszor mérgésen végigsietett a szobán, majd ránézett az öreg ordonánc- ra, a ki bamba, tudatlan, jámbor képpel úgy állt előtte, mintha a padlóhoz nőtt volna a lába. Aztán rákiáltott, az ajtóra mutatva. — Szamár! Az öreg Zsiga lassan kihúzódott az ajtón s elkezdte összeszedegetni a néhai pipa darabjait, mialatt szöget ütött a fejébe, hogy voltaképpen ki a szamár: ő-e, ’’agy a főjegyző? Mert ez már mégis csak I.utyaság volna! Még a nagyurtól is! Végre sem tudott megnyugodni a dologban. Újra bekopogtatott. — No! — Elég rövid formája a belépésre való engedelemnek. — Tekintetes uram, csókolom kezeit csak épp azért instálom, hogy ki az a bizonyos szamár: én-e, vagy a nagyságos főjegyző ur? Az alispán elnevette magát. — Te fiam, te. Vagy talán nem vagy szamár ? j — De igenis, csókolom kezeit, igenis,— ísietett megnyugtatni az öreg Zsiga. S azzal alázatosan kisompolygott az előszobába. Csöndesen betette maga után az ajtót s öklével visszafenyegetett a vic|ispán szobája felé: i ! — No azért!. . . Mert. . . különben. .. ! Megnyugodva, kibékülve ült le az ordo- jnánc-székre és azon töprenkedett, hogy j vájjon Perecz uram, a csizmadia-sor mü- I árusa, ad-e még elsejéig hitelbe egy uj jselmeci pipát. Jancsár Zsiga, az öreg ordonánc hajdú fölriadt a bóbiskálásból. Fogatlan, öreg szájából kiesett a pipa ijedtében és száz darabra tört a kemény téglapadlón, de az öreg oda se nézett. — Csókolom kézit, én tekintetes uram. — Hát szedd a lábad a nyakadba, Zsiga fiam (huszonöt esztendővel öregebb volt, mint a vicispán), aztán kerítsd elő a főjegyző urat a föld alól is és mondd meg neki, hogy még ma beszélni akarok vele okvelen. — I genis, tekintetes uram! Zsiga fiam aztán el is indult, föl is kereste a főjegyző urat. Nem ugyan a föld alatt, mert igy nyár derekán már úgyis üresek a pincék, hanem a tarokkasztal mellett, a nyári kaszinóban. Éppen akkor lett polgármesterré: elfogták a huszonegyesét. Az ilyen megtiszteltetések tudvalevőleg nem igen szokták a Kontókat valami békeséges hangulatba ringatni. — Zsiga fiam három lépésre, süvegelve állott meg előtte. — No, hát neked mi kell? — Tisztelteti a tekintetes alispán ur, igenis, csókolom kezeit, hogy még ma ok'vetlen beszélni akar nagyságos urammal, A főjegyző dühösen ütött az asztalra. — Már pedig én velem nem beszél, ha-
