Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1912 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1912-09-21 / 38. szám
4 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 38. sz. Szeptember 21 VOL. XIII. SEPT. 21, 1912. NO. 38. Amerikai Magyar Reformátusok Lapja A Ref. Church in the U. S. magyar egyházmegyéjének hivatalos lapja. Felelős szerkesztő: HARSÁNYI LÁSZLÓ, new yorki ref. lelkész. Főmunkatárs: KOVÁCS ENDRE, daytoni ref. lelkész. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 235 E. 115th St. New York, N. Y. Minden levél, közlemény, egyházi és egyleti tudósítás, felszólalás és hirdetés e címre küldendő: Rév. LADISLAUS HARSÁNYI Lakás: 235 E. 115th St., New York, N. Y. Telephone 1893 Harlem. Előfizetési arak: Amerikában egész évre.................................$2.00 Magyarországra egész évre..$3.00 (15 kor.) HÜNGARIAN-AMERICAN REFORMED SENTINEL Published Every Saturday by the Board of Publication of the Presbyterian Church U. S. A. and of the S. S. Board of the Reformed Church in the U. S. Editor Rev. LADISLAUS HARSÁNYI. Publication Office: 235 E. 115th St. New York, N. Y. Subscription rates One Year $2, Half Year $1 Foreign Countries One Year $3, Haf Year $1.50. A kultúra hadserege. A kulturáis előrehaladás legerősebb és legjobb fegyvere: az iskola. Most, hogy a borús, ködös, esős őszi napok bekövetkeztével az iskolák is ismét megnyitották kapuikat, nem lesz érdektelen egy kissé reá mutatnunk arra a céltudatos nevelési munkára, a melyet az amerikai nyilvános iskolákban folytatnak. Ha alapul vesszük New York városát, melynek közel 5.000.000 lakosa közül 730.000 jár ez évben a különböző nyilvános iskolákba, akkor már körülbelül meg állapíthatjuk azt is, hogy az Egyesült Államok kb. 80 millió lakosa közül körülbelül 10—12 százalék, vagyis 8—10 millió gyermek látogatja az iskolákat. Ezek a számok oly óriásiak, hogy valóban csodálatra ragadják az embert. Önkéntelenül is arra a nagy nemzeti előrehaladásra kell gondolnunk, a mely minden amerikai benszülött vágya, a midőn halljuk azt, hogy az iskolák növendékei a kultúra hadseregének kicsi katonái minden esztendőben száz és százezer uj kis katonával, uj tanulótársakkal szaporodnak. Mi, a kik ennek a hatalmas és szabad nemzetnek csak bevándorolt fiai vagyunk csak sokszoros hálával gondolhatunk az amerikai gyermeknevelő iskolai rendszerre. Elsősorban is ennek segítségével elérhetjük azt, hogy gyermekeink nemcsak Írni, olvasni tanulnak, hanem megtanulják mind azt a szükséges jót, szépet és hasznosat, a mire egy embernek az életben gyakran szüksége van, vagy legalább is lehet. Másodsorban az amerikai iskola megtanítja gyermekeinket arra, hogy minden iskolatársunkban a velük egyenrangut, a velük egyenlőjogut lássák, végül pedig lehetővé teszi gyermekeink részére, hogy anyanyelvűk, a magyar mellett, tökéletesen elsajátíthassák az angol nyelvet, a világ leghatalmasabb nyelvét. Már pedig, mint tudjuk, minden ember annyi embert ér, a hány nyelvet beszél. Az amerikai iskolák világhírűek, mert itt ma már nem rideg tantervek szerint tanítják a gyermekeket, hanem oly módszerrel, a mely az életre tanít.. Éppen ezért, az amerikai iskolák kapunyitásakor örömmel gondolunk azokra a sok-sok ezer magyar gyermekekre, a kik egy idegen nemzet emlőjén szívják magukba azt a rengeteg sok hasznos tudnivalót, a melynek elsajátításában sajnos bár, de otthon nem lehetett volna részük. * ❖ Az elhunyt japán császár temetése napján gróf Nogi, a japán nemzet első katonája, Port Arthur hőse és a világ egyik legnagyobb élő hadvezére öngyilkosságot követett el. Meghalt abban az órában, a midőn császári urának koporsójával a menet megindult. Nogi tábornok, a ret- tenhetetlen hős katoi a követte a halálba urát, a császárt és vallásuk tanai szerint, a másvilágon is szolgálni kívánta őt, a kinek trónja mellett oly hü szolgálatokat teljesített. Ha meg tudtuk érteni, hogy Európa legnagyobb és legfeltettebb hatalmát, .Oroszországot nemcsak legyőzni, hanem valósággal a porba sújtani tudta a kicsiny Japán, akkor meg tudjuk érteni azt is, hogy az a fanatizmus, a mely a japán ember kezébe a fegyvert adta, hogy védje hazáját, ugyanaz a fanatizmus arra is rábírja, hogy életétől önként váljék meg, csak azért, hogy hazájának szolgálatot tehessen. Gróf Nogi tette azt mutatja előttünk, hogy ő nemcsak hazáját szerette, hanem hü követője volt vallásának is. Lám, a mi vallásunk nem kíván tőlünk ilyen áldozatokat, hanem megelégszik azzal, hogy jó keresztyénekként éljünk és mégis oly sokan vannak, akik még ennek a követelménynek sem tesznek eleget. Ezeknek pedig most a gróf Nogi esetének alkalmából módjuk van arra, hogy ennek a furcsa, de nemes faj, haza és vallás iránti szeretetnek a példáját, a mi vallásunk tanításai szerint kövessék. * * * A napokban leveleket hozott nekünk a posta a messzi Columbusból, O. A ki azt a levelet irta hozzánk, az egy rab. A neve mellékes, a rabok birodalmában nincs név, csak szám. Az ő száma: 33877. Ez a 33877. számú rab magyar ember és mint ilyen, egyszer meglátta a fegyház udvarának porában a mi lapunk egy példányát. Bizonyára elolvasta annak néhány sorát és felvonult előtte, a gyermekkor, a vasárnapi istenitiszteletek, azok a bölcs és szép tanítások, a miket egykoron oljr áhítattal hallgatott és azután... azután eszébe jutott a szomorú jelen, végül pedig bizonyára a jövőre gondolt, a szabadulásra, a mikor ismét visszatérhet becsületes embertársai közé, a kik között megjavul- tan oly életet élhet, mint a hogy az egy jó keresztyénhez méltó. Ezeket éreztük mi a 33877-es rab levelének olvasásakor, miért is lapunkat kérelmére nyomban megindítottuk neki, a kit mint megtért bűnöst az Isten is szeretni fog. * * * Annak a fentebb említett levélnek van egy bennünket mélyen elszomorító pontja, azt írja az a bizonyára szerencsétlen rab hittestvérünk: “tudomásom szerint itt negyvenhárom magyar rab van, e között hála Istennek, csak hárman vagyunk reformátusok.” Rettenetes ez a pár sor ugyebár? Negyvenhárom, többnyire bizonyára szerencsétlen, mint bűnös honfitársunk raboskodik egy idegen ország egyik államának fegyházában. Mi, a kik jól ismerjük honfitársaink vérmes, hevülékeny természetét, mi jól tudjuk, hogy sokszor elragadtatják magukat, sokszor pedig az idegölő ital rabjaiként megfeledkeznek vallásuk tanításairól, megfeledkeznek a fennálló jogrendről és bűnbe esnek. A bűnös embernek bűnhődnie kell, de sokszor, nagyon sokszor szegény honfitársaink a nyelvtudás ’ hiányában sokszorosan bűnhődnek meg azért, a mit elkövettek. Az a negyvenhárom Columbus, O.-ban, meg szerte az országban bizonyára még sok-sok helyütt raboskodó magyar jajkiáltása nem hallatszott el ezideig hozzánk, de most tudva azt, hogy ők szerencsétlen bűnösök ily sokan vannak, majd igyekszünk a mi szép lapunk utján szomorú sorsukban vigasztalást adni.
