Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1912 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1912-09-21 / 38. szám
XIII. ÉVFOLYAM, 38. SZÁM. NEW YORK, N. Y. 1912 SZEPT. 21. VOL. XIII. NO. 38. Kntered as second-class mater Oct. 28, 1910 at the Post Office at New York, N. Y., under the act of March 3, 1879. Változott viszonyok. Néhány héttel ezelőtt lapunk hasábjain sok szó esett a new brunswicki egyház csatlakozásáról, no meg főleg azokról a furcsa és kvalifikálhatatlan eszközökről, meg módszerekről, melyekkel ezt a csatlakozási akciót, hogy úgy mondjuk, ke- resztülerőszakolták. Ezzel az esettel kapcsolatban természetesen nem késtünk véleményt mondani arról az önkényről, arról a jogtalan eljárásról, a melylyel ezt a csatlakozást keresztül vitték, nem hallgatván el azt sem, hogy csak a legrutabb hálátlan: ágnak és a legmesszebb menő önzésnek jeleit láttuk. Erről az esetről többszer volt szó lapunk hasábjain és igy többször volt szó arról is, hogy a csatlakozási akciónak sem helyességét, sem létjogosultságát nem ismerhetjük el, mert az a dolgok természetes folyamánya következtében idővel önként kell, hogy megszűnjék. Mert hisz csak természetes, hogy akkor, a midőn szülőhazánk Magvaror- szág anyagi jóléte és főleg ipari fellendülése, vagy még inkább gazdasági öiiiiló- sága biztosítva lesz, nyomban meg fog szűnni a kivándorlás és valójában csak azok a nem kívánatos elemek fognak kopogtatni a bebocsátásért, a kik az otthoni törvényektől való félelmükben keresnek uj otthont. A kivándorlás megszűntével pedig, bármennyire is erőszakolnák az itteni csatlakozási mozgalom fentartását, az is önként fog megszűnni, mert hisz nem, is feltételezhető, hogy lehetséges legyen egyházakat fenntartani hivők nélkül. Ezeket a ferkebb említett dolgokat csak azért tartottuk szükségesnek röviden ismételni, mert az egészen közelmúltban, két olyan eset fordult elő, a mely jövendölésünknek elébe vágva arról tesz bizonyságot, hogy a csatlakozási mozgalom, a mely úgy az egyházaknak, mint azok lelkészeinek és tagjainak, minden szép és jót Ígér, ezeket az Ígéreteket, nem csak, hogy nem képes beváltani, hanem kétséget támaszt már az Ígéretek komolysága iránt is. A fentebb említett két esetről most csak röviden akarunk megemlékezni, egyszerűen csak számot adva, egyszerűen csak hirt adva azokról. Pár hónappal ezelőtt egy uj magyar lelkész jött Amerikába, magával hozván a magyar faj és hittestvérei iránti önzetlen és igaz szeretetét. Rövid ideig munkálkodott csak Tiszt. Gerenday László*) az egyik egyházban, amidőn épen az a faj, haza és vallásszeretet, a mely idehozta, arról győzte meg őt, hogy hittestvéreinek, vallásának és hazájának még inkább tehet jó szolgálatokat, ha az amerikai egyházakkal kapcsolatos magyar egyházaknál munkálkodik. A másik eset még furcsább benyomást kelt az emberben. Lapunk szerkesztője a napokban levelet kapott. Egy nagy amerikai városból jött a levél és a ki irta, az az ottani magyar ref. egyháznak egyik vezetője. A levélnek egy részét szószerint itt közöljük: “Nagytiszteletü Uram! Elsősorban is bocsánatot kérek öntől azok után, a mik *) Tiszt, Gerenday László odahaza Magyarországon elismert nevű iró, a kiről a nagy magyar napilapok mindenkor, mint a magyar irodalom egyik jeleséről szólnak. a múlt évben történtek közöttünk,** mert mostan már elösmerem, hogy a mit akkor írtam önnek, egy nagy tévedés volt tőlem. De most mindezeket feledjük el, mert egy sokkal fontosabb dologról van szó, a mi nagy fontosságú nemcsak •reánk...........i kálvinistákra nézve, de az egész amerikai reformátusságra, ugyanis én némi felvilágosításért fordulok a Nagytiszteletü úrhoz, hogy miképpen tudnánk mi itten a konventtel való összeköttetést megsemmisíteni, azaz, hogy tőle függetleníteni magunkat, mert úgy látszik, hogy négy év teljesen elég lesz minden csatlakozott egyháznak, hogy teljesen felvilágosodjon és teljesen megértse a konvent nagylelkűségét, tehát elsősorban is kérek némi felvilágosítást, mert mi már megindítottuk itten a mozgalmat stb. ’ ’ így szól ez a levél, melynek bizalmasabb részeit nem is kívánjuk nyilvánosságra hozni, mert a békétlenség nem a mi kenyerünk. A kik az egyházak történeit tanulmányozták, valamint azok, a kik az egyházak mai helyzetét alaposan ismerik, bizonyára megelégszenek a fentebb elmondottakkal és nem kívánják, hogy a tényékhez a mi megjegyzéseinket is hozzáfűzzük, annál is inkább, mert mindahoz, a mit elmondottunk, fölösleges is volna megjegyzéseket tennünk. **) (A levélíró az elmúlt esztendőben többszőr adott kifejezést a hazai egyházzal kapcsolatos egyházak iránti ragaszkodásának és az amerikai egyházakkal kapcsolatos magyar egyházak iránti ellenszenvének. Miután mi mindenkinek a meggyőződését tiszteletben tartjuk és tartottuk is, igy hát semmi okunk sincs a levélíró iránti neheztelésre. A Szerkesztő.)
