Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1912 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1912-09-14 / 37. szám
10 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 37. sz. Szeptember 14. cK Cigarettes SZÁMTALAN ORSZÁG DOHÁNY- TERMÉKÉNEK KEVERÉKE. ^ CIGARETTA 5 CENT. A legnagyobb értékű dohány, melyet valaha cigarettákban használtak. A dohány oly személyek által lett keverve, kik teljesen ismerik a különböző országok dohány termeléseit. MINDEN DOBOZ ÉRTÉKES SZELVÉNYT TARTALMAZ. Tíz szelvényért egy doboz C£i}x> cÜtarettat ingyen adunk. Minden cigaretta-üzletben kapható. LIGGETT & MYERS TOBACCO CO. ban, végül pedig életét, mint a Washington és Lee egyetem elnöke végezte be. — Wood- row Wilsonnak csaknem ugyanilyen hivatásai voltak s úgy ö, mint William L. Wilson Wirginiába születtek. Mindketten szobatudósok és igen képzett államférfiak voltak, életök legnagyobb részét az iskolák falai között töltötték, s a könyvekből és saját elvont bölcselkedésükből merítették eszméiket. Mindkét Wilsonnak az volt a tisztes meggyőződése, hogy a védvámrendszer nagy hátránya az Egyesült Államoknak. William L. Wilsonnak tényleg sikerült is a róla elnevezett javaslattal 189 4-ben a nyers anyagok vámmentességét elérnie, alkalma volt tehát az ö elméletét gyakorlatilag is megvalósítani. Az ő kísérletének sikeréből, avagy kudarcából következtetést vonhatunk a jövő eseményeire nézve, az esetre, ha Wilsonnak az a törekvése, hogy a szabad ipart az Egyesült Államokba bevezesse, győzedelmeskedne. William L. Wilsonnak' 1894-ik törvényjavaslata teljes ipari romlásba döntötte a nemzetet, melynek következményeképpen gyakran milliószámra éhezett a nép. A nagy városokban ingyen leveskonyhák tápláltak ezreket ,s a vidéki kerületek hemzsegtek a munkásokból lett vándorcsavargók. Rögtön e tarifa elfogadása után a nemzet történetében soha nem tapasztalt méretű rettenetes pánik keletkezett, a bank és üzleti bukások óriási számát vonta maga után. Az üzleti élet oly alacsony fokra síilyedt, hogy a kormány időről-időre pénzt volt kénytelen kikölcsönözni, hogy annak némi lendületet adhasson. Ez volt az eredménye a demokrata elnök kormányzatának és a szabad ipar kísérletének. Mikor e párt 1897 tavaszán a kormányról lekerült, az ország teljes anyagi csődben volt. — Ez pedig nem elmélet, hanem szomorú való. Midőn 1896-ban McKinleyt választották el- elnökül s ez székét 189 7 március 4-én elfoglalta, rögtön érezhető volt a változás. S ugyan miért? Azért, mert az ország a vámvédelem visszaállítását várta, s ez az élesztőszer keresztüljárva a nemzet összes pénzügyi és üzleti ereit, egy ifjitó folyamként hatott. — A jó idők visszatértek, a gyárak tüzei kigyul-' tak és az ipar zakatolásától visszhangzott újra az ország. — Mindenki talált munkát és jó keresetet, a mint a Dringley féle javaslat visszaadta az országnak a védvámtarifát. Ne gondoljuk azonban, hogy a szabad ipar védelmezői meg akarják talán károsítani az országot. A szabad ipar tényleg igen szépen fest az elméletben. Majdnem minden egyetemi tanár és minden uj diplomás végzett hallgató hive a szabad iparnak, kikerülve azonban az üzleti életbe, rögtön a leghevesebb védvámpártiakká lesznek, mert rájönnek, hogy az elmélet a gyakorlatban be nem válik. A védvámrendszernek mindig voltak ily ellenségei. Már 1847 szeptember 9-én igy- irt a “New York Herald’’: A nagyipari érdekek jelenlegi helyzete igen biztató az Egyesült Államokban, — ez iparágaknak védyámra nincs szüksége. Behozták a szabad ipart és pusztulás követte azt. Mindig ez követte a szabad ipart, a vámvédelem pedig mindig visszahozta a jó időket. Minek tehát Taft helyett Wilsont, a vámvédelem helyett szabad ipart pártfogolni most, mikor az ipari virágzás magas fokán vagyunk. Regény. AZ ELÁTKOZOTT CSALÁD. Irta: Jókai Mór. (Folytatás) “Itthon a pap?” Ily rövid kérdés hangzott a kerti bejárat előtt, mely nagytiszteletii Gutái Thaddens uram szobájához vezetett. Thaddeus ur maga is hallotta a kérdést s gondolta magában: ejnye goromba pimasz, hát én neked csak “pap” vagyok. Még jobban mérgelődött azután, midőn hallá a felelet csengő hangját. — Dolgozószobájában van. Ez a szép Lila édes hangja volt, (A neveletlen még attól a szép leánykától kérdezősködik ily otromba hangon.) — Melyik az ajtaja? szól újra az eléb- beni hajig. Erre már nem jött felelet; a válasz hihetőleg néma intésből állt. Azután erős, siarkantyus epések hangzottak s a lelkész ajtaját kinyitották, minden előleges kocogtatás nélkül. \ tudós ajtaja elég magas volt közönséges emberek számára, de a most érkezett nevezetes ember mégis kénytelen volt meghajtani a fejét, mikor belépett rajta, oly szertelen hosszúra találta őt kinyújtani az áldott természet. A hosszú kezek és lábak embere szinte maga is látszott restellni termete felmagzott állapotját, valami lanyha maga-elhagyás lógatta előre egész alakját, minek kö vetkeztében hanyagul előrehajlott, s mikor fel-fel-ütötte a fejét, mindig még egy fejjel nagyobbat látszott nőni. Az ember ivnpertinens, szőke volt, még pedig olyan serte hajlamokkal biró hajjal, hogy azt hátulról.sehogy sem lehetett be- niiletesen összeesavaritani; mindenfelé álltak ki a . szálak a copfból, végződvén mint egy nyütt meszelő^ az oldal hajbodrok pedig valószinüleg bégen nem lévén felsütve, kiegyenesiiltek és meredtek, a merre nekik tetszett. A képe meg volt bo- rotváha; egy párszor a borotvává bele is metélve, jeléül annak, hogy maga borotválkozott s igen türelmetlen borbélya volt; az orra mellett hosszában egy régibb, de mélyebb vágás forradása volt látható, a mit valószinüleg nem borotválkozás közben ejtettek oda. A világos szőke hajjal valami kellemetlen ellentétet ké peztek a sötét szemek; úgy látszik ez embernek saját alkatrészei is antipathiában voltak egymással. Semmi sem volt azonban visszataszitóbb rajta, mint a vastag
