Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1912 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1912-09-14 / 37. szám

37. sz. Szeptember 14. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSUK LAPJA 11 duzzatag ajkak, mik bestiális kifejezést adtak az egész arcnak s valami ijesztő jel­lemet kölcsönöztek a szavaknak is, a mik keresztül jöttek rajtuk. A jövevény még ehhez valami idegen szabású öltözetet viselt, mely állitóalg fi­nom kelméből készülhetett valaha, de most minden szennyes és gyürődött álla­potban volt. A nagy türemcsizmák kifé- nyesitetlen, a fehér szarvasbőr nadrág zsirfoltokkal tele, a bársony zubbony ösz- sze-vissza törve, a hol valami fehérnemű fodrainak kellett kilátszani belőle, «azok nagyon régi találkozást emlegettek szap­pannal és tiszta vizzel, s a gavallér még annyi figyelemmel sem volt a világ iránt, hogy begyürje azokat a kabátja alá. Nem, a jövevény nem sok figyelmet mu­tatott bárki iránt is. Nem mondott sem jó napot, sem egyéb tisztel kedő szót a pap­nak; oda állt egyenesen az arca elé, hogy a csizmáik orrai egymást érték, s Thad­dens ur kénytelen volt a nyakát felfelé görbiteni, hogy az arcába lásson, s akkor röviden azt mondá neki: — Én báró Kadarkuthy Viktor vagyok. Thaddeus kissé visszahökkent. Bizo­nyára legelső gondolatja az volt: “no már most értem, hogy az öreg báró miért nem szereti a fiát látni?” — Tessék helyet foglalni: monda azon­ban egész tisztelettel. Az ifjú ur le sem tilt, nem is köszönte meg: a helyett még egyszer elmondta: — Báró Kadarkuthy Viktor, —- s egy­szerre egy fejjel magasabbra emelkedett. — Örülök, hogy szerencsém van: mon- dá Thaddeus; pedig sehogy sem örült, azt hitte, hogy t most megköszönni jött hoz­zá azt az erélyes közbejárást, melynek folytán kellemetlen helyzetéből kiszaba­dult, s e hálálkodást szerette volna kike­rülni a jó ur. De nem hálálkodott a jövevény; másért jött; — miután mind a két hosszú karj \ feljebb gyűrte a zubbonyujjakat, félfor- ditá a fejét, s úgy elfelé néző képpel kér­dezte Thaddeustól: — Hol van az urnák a fia ? Thaddeus elbámult. — Nagyságos urfi: kegyelmed a fiamat kérdezi. . . Most egyenesen felé forditá a képét az ifjú óriás s nekimeresztett szemekkel kér­dező másodszor: — Hol van az urnák a fia? A lelkész lesiité szemeit és élig hallha­tón rebegé: — Fiam — meghalt. Két csepp köny remegett fehér pillái alatt s nem tudott kicsordulni szemeiből. Az ifjú ur nem ügyelt a könyekre. — Az nem igaz. Az csak mesebeszéd. Hol van az urnák a fia? A lelkész megerősité hangját s a fájda­lom ihletével felelt: — Istennél van ő bizonyára, ha irgal­mába bevette, s megbocsátá bűneit. — Pokolban van! kiálta közbe a báró. — Az az Ur dolga! szólt reszkető han­gon Thaddeus. — Mit? Az én dolgom? kérdé amaz in­gerülten. A pap szilárdul válaszolt: — Én Istent értettem az “Ur” alatt. — Ejh, nem kell nekem most papos ko­média! kiálta a báró türelmetlenül, nekem ne bibliázzon, hanem feleljen, hol van az a semmirekellő, országcsaló, a ki nevemet bitorolta s a ki miatt esztendeig ültem a börtönben?... A pap alázatosan felelt neki: — Elismerem uram, hogy ön méltán ne­heztel reá, hogy sokat vétett ön ellen; de mégis kérem: nem illesse őt előttem becs­telen nevekkel ; én apja vagyok s a mit vétett, azért bizonyára egy halállal min­dent megbünhődött. A báró most még jobban dühbe jött. — Mit? még azt se mondjam róla, a mi őt megilleti? még gazembernek se nevez­zem? de fogom őt annak nevezni, és arcul fogom vágni, és megölöm; megölöm az áj kozottat! Az ember reszketett a dühtől, ökleit ösz- szeszoritotta, vastag ajkai kifordultak és szemei körül villogott a fehére. Thaddeus most már nem félt tőle. Lát­ta, hogy nem emberrel van dolga, az ör- dögfélétől pedig nem igen rettegett. Nyu­godt lélekkel vállára veregetett Kadar- kuthynak. — Nagyságos uram, azt meg nem öli kegyelmed többé. — Mit mond az ur? rikácsolá ez ember­telen hangon. — Mert ha meghalt, akkor már halva van; ha pedig élne: kezének egy ütésével úgy összezúzná önt, hogy soha sem lenne önből többé ember. Már ezt az utolsó mondást nem valami malasztteljesen ejt? ki Thaddeus ur, ha­nem egy haragvő és büszke apa indulatos hangján. Kadarkuthy elsápadt, percre még vas­tag ajkai is elkékültek; mikor meg akart szólalni, egészen el volt rekedve, alig ta­lálta meg a hangját. — Hol van tehát ? — Háromszor mondám, hogy meghalt. — Ki látta őt meghalni? — Én magam. . . (Folyt, köv.) Mielőtt farm vétel ügyében bárkihez is fordulna, Írjon Németh. Jánosnak ,457 Washington St. New York. (Bridgeporti képviselője: Dicső Ferenc, 259 Pina St.) akinek saját farmeladási irodája a legjobb és legolcsóbb farmokról ingyen ad részle­tes felvilágosítást. M. HARRIS FÉRFI SZABÓ Ruhákat és felsókabátokat rendelés szerint a legkitűnőbb anyagból ké­szülnek, frakk és smoking öltönyök a legszebb kivitelben. Javítások, tisztítás, vasalás elfogadtatik. 338 EAST 81 st STREET Bet 1st & 2nd Ave. New York Orvos első szava amidőn a beteg' bevégezte panaszát, ez: RENDBEN VAN A GYOMRA? A legtöbb be­tegség' ugyanis a rendetlenül működő gyo­mortól származik, tellát a doktor is első sor­ban itt keresi a baj okát. Ez is bizonyltja hogy mennyire szükséges gyomrunk rendbentartásáról gondoskodni, vagyis használni a ORVOS CUKORKA ARAKBAN Egy nagy dobozzal akár ide, akár az ő- hazába I dollárért küld a feltaláló: Partos Patika “Look Out! You’d better take care of Ymrself Ne légy könnyelmű és vigyázz az egészségedre. Fejfájás, torokfájás!; szúrás és nyillalás, izom-fájás és más tünemények melyek hü.és következtében támadtak, meggátolhatja e fájdalmaknak a további terjedését ha a Dk1. Richter-féle Pain-Expeüert használja. Uvegenkini 25 és 50 cent haszná­lati utasitással. Vigyázz«, n a hamisitvánvokra a nevünkre és a — Horgonyvédjegyka^re. AD. RICHTER & C0„ 215 Per.rl Str., New York Richter-féle Congo Pilula (25c.) megszünteti • a székrekedést.

Next

/
Thumbnails
Contents