Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1912 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1912-09-14 / 37. szám
37. sz. Szeptember 14. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSUK LAPJA 11 duzzatag ajkak, mik bestiális kifejezést adtak az egész arcnak s valami ijesztő jellemet kölcsönöztek a szavaknak is, a mik keresztül jöttek rajtuk. A jövevény még ehhez valami idegen szabású öltözetet viselt, mely állitóalg finom kelméből készülhetett valaha, de most minden szennyes és gyürődött állapotban volt. A nagy türemcsizmák kifé- nyesitetlen, a fehér szarvasbőr nadrág zsirfoltokkal tele, a bársony zubbony ösz- sze-vissza törve, a hol valami fehérnemű fodrainak kellett kilátszani belőle, «azok nagyon régi találkozást emlegettek szappannal és tiszta vizzel, s a gavallér még annyi figyelemmel sem volt a világ iránt, hogy begyürje azokat a kabátja alá. Nem, a jövevény nem sok figyelmet mutatott bárki iránt is. Nem mondott sem jó napot, sem egyéb tisztel kedő szót a papnak; oda állt egyenesen az arca elé, hogy a csizmáik orrai egymást érték, s Thaddens ur kénytelen volt a nyakát felfelé görbiteni, hogy az arcába lásson, s akkor röviden azt mondá neki: — Én báró Kadarkuthy Viktor vagyok. Thaddeus kissé visszahökkent. Bizonyára legelső gondolatja az volt: “no már most értem, hogy az öreg báró miért nem szereti a fiát látni?” — Tessék helyet foglalni: monda azonban egész tisztelettel. Az ifjú ur le sem tilt, nem is köszönte meg: a helyett még egyszer elmondta: — Báró Kadarkuthy Viktor, —- s egyszerre egy fejjel magasabbra emelkedett. — Örülök, hogy szerencsém van: mon- dá Thaddeus; pedig sehogy sem örült, azt hitte, hogy t most megköszönni jött hozzá azt az erélyes közbejárást, melynek folytán kellemetlen helyzetéből kiszabadult, s e hálálkodást szerette volna kikerülni a jó ur. De nem hálálkodott a jövevény; másért jött; — miután mind a két hosszú karj \ feljebb gyűrte a zubbonyujjakat, félfor- ditá a fejét, s úgy elfelé néző képpel kérdezte Thaddeustól: — Hol van az urnák a fia ? Thaddeus elbámult. — Nagyságos urfi: kegyelmed a fiamat kérdezi. . . Most egyenesen felé forditá a képét az ifjú óriás s nekimeresztett szemekkel kérdező másodszor: — Hol van az urnák a fia? A lelkész lesiité szemeit és élig hallhatón rebegé: — Fiam — meghalt. Két csepp köny remegett fehér pillái alatt s nem tudott kicsordulni szemeiből. Az ifjú ur nem ügyelt a könyekre. — Az nem igaz. Az csak mesebeszéd. Hol van az urnák a fia? A lelkész megerősité hangját s a fájdalom ihletével felelt: — Istennél van ő bizonyára, ha irgalmába bevette, s megbocsátá bűneit. — Pokolban van! kiálta közbe a báró. — Az az Ur dolga! szólt reszkető hangon Thaddeus. — Mit? Az én dolgom? kérdé amaz ingerülten. A pap szilárdul válaszolt: — Én Istent értettem az “Ur” alatt. — Ejh, nem kell nekem most papos komédia! kiálta a báró türelmetlenül, nekem ne bibliázzon, hanem feleljen, hol van az a semmirekellő, országcsaló, a ki nevemet bitorolta s a ki miatt esztendeig ültem a börtönben?... A pap alázatosan felelt neki: — Elismerem uram, hogy ön méltán neheztel reá, hogy sokat vétett ön ellen; de mégis kérem: nem illesse őt előttem becstelen nevekkel ; én apja vagyok s a mit vétett, azért bizonyára egy halállal mindent megbünhődött. A báró most még jobban dühbe jött. — Mit? még azt se mondjam róla, a mi őt megilleti? még gazembernek se nevezzem? de fogom őt annak nevezni, és arcul fogom vágni, és megölöm; megölöm az áj kozottat! Az ember reszketett a dühtől, ökleit ösz- szeszoritotta, vastag ajkai kifordultak és szemei körül villogott a fehére. Thaddeus most már nem félt tőle. Látta, hogy nem emberrel van dolga, az ör- dögfélétől pedig nem igen rettegett. Nyugodt lélekkel vállára veregetett Kadar- kuthynak. — Nagyságos uram, azt meg nem öli kegyelmed többé. — Mit mond az ur? rikácsolá ez embertelen hangon. — Mert ha meghalt, akkor már halva van; ha pedig élne: kezének egy ütésével úgy összezúzná önt, hogy soha sem lenne önből többé ember. Már ezt az utolsó mondást nem valami malasztteljesen ejt? ki Thaddeus ur, hanem egy haragvő és büszke apa indulatos hangján. Kadarkuthy elsápadt, percre még vastag ajkai is elkékültek; mikor meg akart szólalni, egészen el volt rekedve, alig találta meg a hangját. — Hol van tehát ? — Háromszor mondám, hogy meghalt. — Ki látta őt meghalni? — Én magam. . . (Folyt, köv.) Mielőtt farm vétel ügyében bárkihez is fordulna, Írjon Németh. Jánosnak ,457 Washington St. New York. (Bridgeporti képviselője: Dicső Ferenc, 259 Pina St.) akinek saját farmeladási irodája a legjobb és legolcsóbb farmokról ingyen ad részletes felvilágosítást. M. HARRIS FÉRFI SZABÓ Ruhákat és felsókabátokat rendelés szerint a legkitűnőbb anyagból készülnek, frakk és smoking öltönyök a legszebb kivitelben. Javítások, tisztítás, vasalás elfogadtatik. 338 EAST 81 st STREET Bet 1st & 2nd Ave. New York Orvos első szava amidőn a beteg' bevégezte panaszát, ez: RENDBEN VAN A GYOMRA? A legtöbb betegség' ugyanis a rendetlenül működő gyomortól származik, tellát a doktor is első sorban itt keresi a baj okát. Ez is bizonyltja hogy mennyire szükséges gyomrunk rendbentartásáról gondoskodni, vagyis használni a ORVOS CUKORKA ARAKBAN Egy nagy dobozzal akár ide, akár az ő- hazába I dollárért küld a feltaláló: Partos Patika “Look Out! You’d better take care of Ymrself Ne légy könnyelmű és vigyázz az egészségedre. Fejfájás, torokfájás!; szúrás és nyillalás, izom-fájás és más tünemények melyek hü.és következtében támadtak, meggátolhatja e fájdalmaknak a további terjedését ha a Dk1. Richter-féle Pain-Expeüert használja. Uvegenkini 25 és 50 cent használati utasitással. Vigyázz«, n a hamisitvánvokra a nevünkre és a — Horgonyvédjegyka^re. AD. RICHTER & C0„ 215 Per.rl Str., New York Richter-féle Congo Pilula (25c.) megszünteti • a székrekedést.
