Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1912 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1912-09-14 / 37. szám

« AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 37. sz. Szeptember 14. 9 VEGYES HÍREK. < A megrendelt ima. Egyik budapesti lapból vesszük át ez az alábbi valóban mu­latságos eset. Az egyik Erdélyben lé­vő nagy fűrésztelepen történt, hogy a ko­rán beállott száraz időjárás nagy gondol okozott a fűrésztelep igazgatójának. A fa­rönkök usztatása u. i. már hetek óta szü­netelt. A ruth.én erdei munkások tétlenül lézengtek a hegyipatak mellett s nem volt nap, hogy annyi viz összegyűlt volna a vizfigó tóban, amivel a legkisebb fameny- nyiséget is leszállíthatták volna a gyár­hoz. A fűrésztelep igazgatója tanácstala­nul járt-kelt az úsztató mellett. Sötét gon­dok szállták meg lelkét: ha a szárazság még tovább tart, a fürészgyár üzeme vég­leg megakad. Töprengése közben egy ga­líciai származású famunkás állott elébe. — Igazgató ur, — kezdte minden beve­zetés nélkül. — Sorsunk Isten kezében van. Itt már csak a csodarabi imája se- 'githet. — Mit segithet itt a csodarabi? — Az ő imáját biztosan meghallgatja az Ur. Az üzemigazgató zsidóember létére is mosolygott a beszéden s felelet nélkül há­tat fordított az ipsének. Újra elmúlt né­hány nap. A forróság mindinkáb fokozó­dott még s a barométer reményt sem nyújtott időváltozásra. Az üzemet már re­dukálni kellett, előrelátható volt, hogy ne­hány nap múlva anyag hiányában szélnek kell bocsátani a munkás tömeget. Általá­nos kétségbeesés uralkodott a telepen. Az igazgató ismét csak találkozik a pajeszes tanácsadóval. — Az Ur átka szállott le ránk, — kezd­te újra az ember. De megéredmeljük az Isten csapását, mert hisz már az “igazhi- vők is elfordulnak tőle.” Az igazgató megértette a célzást. — Mondja meg enkem Sroiszkesz, biztos ma­ga abban, hogy a csodarabbi imája ered­ményes leend? — Több, mint bizonyos. — És mennyibe kerül az az ima ? — Húsz korona is megteszi. — Tudja mit, Sroiszkesz, 50 koronát küldök annak a csodarabbinak. De ha nem jön eső, úgy azt a maga béréből vonom le. Az igazgató távirati utalványnyal meg­rendelte az imát a csoadrabbitól. Nehány óra múlva sötét felhők kezdtek tornyosulni. A telep muknásai boldog re­ménykedéssel lesték az ég csatornáit A lét és nem lét kérdést jelentette nekik az eső. Vgre megszólaltak a természet félel­metes erői. Valóságos sötétség borult a magas hegyekről körülvett telepre. Az eső is megeredt, de oly mértékben, hogy az ál­talános örömöt csakhamar borzasztó ret­tegés váltotta fel. Alig egy félóra múlva ( a munkások faviskói valóságos tengerben úsztak. A hatalmas gyártelepet is ellepte az ár. Sirás-jajgatás hallatszott minden­felé. A kis úsztató hegyipatak valóságos fo- lyóvá dagadt. A lezuhanó víztömeg ma­gával ragadta a patak partján heverő rön­köket, amelyek azután ágyudörg.éshez ha­saidé robajjal közeledtek a gyár felé. A munkások százai futva menekültek a hegyoldalba, hogy legdrágább kincsüket, az oly sokszor emlegetett ‘‘nyomorult éle­tüket” a biztos hullámsirtól megmentsék. Csak a gyár igazgatója őrizte meg lelki nyugodtságát. A legnagyobb veszély pil­lanatában a vzifogó gátjánál termett, hogy a vízelvezető csatornák zsilipjeit fel rántsa. A szabad utat nyert csatorná­ban azután a farönkök is elúsztak ezer­számra, de a gyár a munkásteleppel együtt meg volt mentve. Egyetlenegy ember volt, aki segítségé­re sietett az igazgatónak: Sroiszkesz, a csodarabi hive. Az igazgató, megpillant­ván emberét, éktelen káromkodásban tört ki. “A f. e. m. a csodarabbidat a buta imá­jával együtt!” — dörögte harsány kese­rűséggel. Sroiszkesz azonban csak a vál­lait vonogotta. — Minek rendelt az igaz­gató ur 50 koronás drága imát, a mikor 20 koronáért is elegendő lett volna. Hát nem megmondtam ? * * * Boldogság országa. A világ első igazi hajósnépe a romannok voltak, a kik kicsi, fedetlen hajóikon délen a Földközi-ten­ger legkeletibb pontjáig, Grönlandig ju­tottak, a mely szigeteket ők fedezték föl. Hajózásaikról számos monda maradt fönn, a melyekből kitűnik, hogy Izland- ból kiindulva, eljutottak Amerikába is, a melyet Vinlandnak neveztek <>1. A normannok a Krisztus utáni ezredik év körül fedezték föl a Farői szigeteket. Izlandot és Grönlandot és lzlandon tele­pet létesítettek, a honnan további fölfe­dező útra indultak. Vörös Erik vezetésé­vel Grönlandiéi délnyugatra fölfedezték Helluland-ot (Kőország), Markland-ot ; (Erdőország) és Vinland-ot (Borország), a mely utóbbinak a boldogok országa mel­léknevet adták. Egy későbbi utján Vörös Erik a Horirtramanaland-ot (fehér embe­rek országát) fedezte föl. Ezekről a fölfedező utakról nagyszámú izlandi monda maradt fönn, a melyben legnagyobb részét a 13. és 14. században jegyeztek csak föl a szájhagyomány alap­ján. Kérdés, hogy ezek a mondák törté­nelmi szempontból hitelt érdemelnek-e. Vörös Erik mondáját, a mely a boldog Vinland fölfedezéséről szól, eddig általá­ban igaznak tartották és Uj-Skócia part­vidékét tartották a hires Vinland-nak. Az újabb kutatás azonban ezt megcáfolja és azt állítja, hogy Vinland csak ama sok mesebeli csodasziget egyike, a melyekkel az északi népek mondáiban olyan gyak­ran találkozunk. Vörös Erik mondájában ugyanis el van mondva, hogy fia, Leif, látogatóban volt Olaf Tryggyason norvég királynál; visz- visszahajózása közben eltévedt és Grön- landtól délre oly országba jutott, a mely­ről eddig sejtelme sem volt. Ott vadon termett a szőlő és a gabona. Hazatérése után öcscse, Thorstein is útra indult, hogy az uj országot fölkeresse, de nem járt szerencsével. A vihar nyugatra vetette, Írország felé. A következő évben Thoofin Karlsevi nevű izlandi kereskedő indult el több hajóval a boldog ország fölfedezé­sére és Grönandtól délre már kétnapi ut után egy erős szigetre ért, a melyet Mark- landnak nevezett el, további két nap múl­va egy homokos partvidékhez ért és csak a következő évben érkezett a mesbeli Vinlandba, a hol vadon termett a szőlő és a gabona. Itt át akart telelni, de a ben- szülöttek, a kiket a monda skerlingeknek nevez, elűzték, úgy, hogy egy északabbra fekvő fjordba kellett menekülnie, a hon­nan tavaszszal visszatért Grönlandba. ❖ Hs H: A további előrehaladás és az Egyesült Államok meglévő törvényeinek fenntartá­sa érdekéber' mindenki szavazzon novem­ber 5-én William Howard Taftra, mint el­nökre és James Schoolcraft Shermanra, mint alelnökre. Alex Fuchs ELSŐRENDŰ MAGYAR VENDÉGLŐ Kitűnő magyar konyha, figyelmes kiszolgálás. Minden pénteken halpapríkás. 117 E. 14th St. NEW YORK

Next

/
Thumbnails
Contents