Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1912 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1912-09-14 / 37. szám

37. sz. Szeptember 14. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA ÖRÖMHÍR. 1912 Szeptember 22. AZ ÖTEZERNEK MEGVENDÉGELTETÉSE. ARANYIGE: Monda pedig Jézus: “Én va- j gyök az életnek ama kenyere.” ! (Közöljük a bibliának néhány megfelelő ré­szét, a többi otthon olvasandó.) . I 30. Az Apostolok pedig haza jövének Jé­zushoz, és megbeszéltének néki mindeneket, mind a mit cselekedtek, miiül a mit tanitot­i tak volna. 31. És monda nékik: Jertek el ti magatok félfelé a pusztába, és nyugodjatok i meg egy kevéssé: Mert sokan valának a jö- I vők-menők, és ingyen sem ehetnek vala. 33. Elmenének azért puszta helyre, hajón csak magok. 33. háta pedig a sokaság, hogy ők el- I mennének, és sokan megetmérék ötét, és i gyalog minden városokból gyiilének oda, és j eleiket vevék nekik, és hozzá gyölének. 34. És kimenvén, látá a nagy sokaságot Jézus és könyörületességre indula rajtok: Mert olya­nok valának, mint a pásztor nélkül való ju­hok, és kezdé őket sok dolgokra tanítani. 35. j Mikor pedig immár nagy idő Volna, hozzá [ mennének az ő tanítványai, ezt mondván: ; Puszta ez a hely, és immár nagy idő vagyon. j 3(1. Bocsásd el őket, hogy clmenvén a körül- j való majorokba és falukba, végyenek magok- J nak kenyeret: mert nincs mit egyenek. 37. ö ! pedig felelvén, mondá nékik: Adjatok ennie j ti. Akkor mondának néki: Hanemha ohne- I gyünk, hogy vegyünk ezeknek kétszáz pénz j áru kenyeret, é snékik adjuk, hogy egyenek. í 38. ö pedig mondá nékik: Hány kenyeretek vagyon ? menjetek el és lássátok meg. És ! azok meglátván, mondának: öt kenyerünk és' J-V, > '• f ' két halunk vagyon. 39. Akkor parancsolá Jé­zus, hogy mind leültetnék őket a zöld pá/>'i- ton, mint szoktak asztalhoz ülni lakodalmá­ban. 40. Letelepedőnek azért külön-kiilön se­regenként. 41. És minekutána vette volna az öt kenyereket és a két halakat, az égre felte­kintvén, hálákat ada és megszegő a kenyere­ket, és adá az ő tanítványainak, hogy azok eleibe adnák, és a két halat is elosztá min­dennek. 42. Evének azért mindnyájan és meg elégedének. 43. És íelszedék a maradék da­rab kenyereket tizenkét teljes kosarakkal és a halakból is. 44. Valának pedig a kik ettek mintegy ötezer férfiak. MAGYARÁZAT. Jézus segítsége. Hely: A Jordán keleti oldalán, Bethsaidá­ban egy évvel előtt. Krisztus keresztre feszítése IMA. Mark evangélista elbeszéli a fentebbi he- ! lyen, hogy Jézus egyedül akart lenni egy ki- • csit az d tanítványaival. De a nép ekkor már ! ismerte őt, hallotta az ö csodálatos dolgait! és igy nyomon követte az üdvezitőt. Jézus az j ő tanítványaival egy helyre ment fel és amint ] a pusztaságban körülnézett, óriási sokaságot ; látott maga körül. Könyörületességre Jfndult 1 azért rajtuk, mert igazán úgy érezte a szivé- > ben, mintha ennek a sok-sok népnek nem j volna vezetője s mind csak pásztor nélkül va- I ló juhok volnának. Azért egy szép beszédet | mondott isten országáról és boldoggá tette j azokat, a kik köréje gyülekeztek. Az tidvezl- j tő azonban tudta és látta azt is, hogy a nép j nemcsak lelkileg, hanem testileg is nyomo­rog. Már esteledni kezdett és ők a pusztaság­ban yoltak. De mégis nagyobb volt az ö lelki nyomorúságuk és Jézus ezen segített először, j Az a bibliai kép, “Pásztor nélkül való ju- 1 hók” azt jelenti, hogy annak a népnek nem ' ' 1 .; ;. 1 ; . i volt igazi lelki tápláléka, nem volt igazi is­merete az Istenről és nem találhatták meg a vallásban a vigasztalást és boldogságot. Ez­ért örökösen szenvedtek és nyomorogtak. És ha meggondoljuk, igy van ez a mai napság is. Hja nem vagyunk meggyőződve az Isten jósá­gáról és gondviseléséről, úgy minekünk Is i igen sokszor kell szenvedni. De Jézus, hogy ‘'megmutassa az ő segítségét láthatólag, a ! fragy, sokaságot nem csupán lelkileg, hanem I testileg is táplálta. A nép belső nyomorúsá­gát, lplki szenvedését enyhítette és hogy az 0 , cscdá latos hatalmát még. jobban megbizo- nyitsa, nem csupán a betegeket gyógyította meg, hanem kenyeret is teremtett a szükség­ben lévő népnek. A midőn lelkileg táplálékot nyújtott pekik, ugyanakkor öt kenyérrel és két hallal csodálatos módon megvendégelte a több ezernyi sokaságot és testileg is táplá­lékot nyújtottak nekik. Idő: Krisztus után 29-ben, közvetlenül Keresztelő János kivégzése után. Mindenható Isten imádkozunk hozzád a te kegyelmedért és szeretetedért, mert tudjuk hogy ha te velünk vagy, mi hiányt nem szen­vedünk. ígéretet tettél nekünk a te szent fiad által, hogyha mi bevaljuk a mi bűnein­ket, te megbocsátod nekünk minden gyarló­ságunkat. Ezzel az érzelemmel jövünk óh Atyánk hozzád. 6h tégy bennünket valláso­sakká és igaz emberekké. Táplálj bennün­ket Krisztus Urunk evangéliumának életét adó tanaival, hogy igy boldogok legyünk az élet örömei avagy fájdalmai között egyaránt. Ámen. Nem bújnak ki a földből. Valaki azt mondta nekem nemrégiben: Olyan sok az olyan keresztyén, a ki nem bú­jik ki a földből!” “Mit ért ezelatt?” kérdém én csodálkozva. Ezzel elvezetett egy üvegház­ba elővett egy cserepet, mely tele volt gernium gyökérrel. “Lássa ez a cserép annyira tele volt gyökérrel, hogy nem fér bele annyi föld, a mennyire szüksége volna, hogy fejlődhes­sék. Hosszú idó óta aztán nem hoz sem leve­let, se virágot, ki se bújik a földből.” A te sorsod ez keresztyén atyámfia, ha ’ csak magadnak tartod keresztyénséged és nem igyekszel szolgálni másodnak. Istenem! Vergődő lelkem elvágyik innen, Oda. . . hol Te vagy, Isten jó Atyám! —- Vágyam — reményem? óh. . . sirba szál­lott S hervadó éltem: keserves talány. Gyönge hitemnek mécses világa Hozzád óhajtva, hó vágygyal keres; Szülj ujja Lelked üdv-vigaszával: Mutasd utamat, óh Atyám! vezess. Oláh István.

Next

/
Thumbnails
Contents