Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1912 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1912-09-14 / 37. szám
37. sz. Szeptember 14. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 3 meg jövendő, a világot átható munkájának útját. A megfeszített az ő Messiása, az evangélium az ő munkamezeje, Izrael megtérítése az ő feladata. A távolban pedig már felmerülnek azon szigetek és tengerpartok körvonalai, melyekre veszélyek, szégyen és vereségek között viendi el az uj hitet. Alig mutatta meg valahol a keresz- tyénség az ő meggyőző és legyőző erejét láthatóbban, mint Pál megtérésében, és senki se tett annak elterjesztése érdekében többet ez éles eszü, izzó szivü férfiúnál, aki legmélyebben behatolt Jézus gondolatvilágába, noha testi szemeivel sohase látta őt, hanem csak a damaskusi láto- mányban, mely sorsa felett döntött. (W. Sonntag nyomán ) Székely Sándor, brownsvillei, Pa. ref. lelkész.---------o--------Uj bankókat nyomnak. Hazulról, Magyarországról Írják, hogy az Osztrák-Magyar-Bank okt. havában uj százkoronás bankjegyeket bocsát ki. Tudvalelvő, hogy a mostani százkoronások mindössze két esztendeje vannak forgalomban. Különös, hogy ilyen rövid élet után a százasokat kivonják a forgalomból, mert a jegybank nem szokta ilyen hamar megváltoztatni a pénzt. Az uj százkoronások kibocsájtásának érdekes háttere és oka van. Mikor a mostani kékszinü százkoronások forgalomba kerültek, röviddel ezután észrevették, hogy hamisítványok vannak forgalomban. A hamisítvány csak abban különbözött, hogy a százas számjegy körüli koszorúnál némi eltérés volt. Erre annak idején az Osztrák- Magyar Bank figyelmessé is tette a pénzintézeteket és a közönséget. Ebből a figyelmeztetésből azonban nem csak a publikum okult, de a pénzhamisítók is, a kik azóta egészen tökéletes hamisítványokat gyártottak, a melyeken most már nincsen eltérés a valódiaktól. A hamis százkoronások mind ijesztőbb számban jutnak el a jegybankhoz. Az Osztrák-Magyar Bank egész sereg detektiveket mozgósított a tettesek kiderítése végett. De a nyomozások eddig sikerre nem vezettek s igy a hamisítók tovább garázdálkodnak, Mi- I után az Osztrák-Magyar Bank reménytelennek tartja hamisítványok forgalomba hozatalának megakadályozását, ezért határozta el magát uj százas bankjegyek kibocsátására, a melynek rajza — állítólag — nem lesz utánozható. De nemcsak a százkoronásokkal van baj, hanem a husz- koronásokkal is. A huszkoronás tudvalevőleg olyan furfangos színkeverésből áll, hogy azt hitték, azt nem fogják tudni utánozhatni. De a produkáló ipar már annyira tökéletes, hogy ezt a zűrzavaros és finom nüanszos szinkeveréket is kitünően hamisítják. Rengeteg összegről szóló hamis huszkoronások is forgalomba vannak, a melyek azonban nem olyan tökéletesek, mint a százkoronások, mert a Pranger manuprópriája utolsó betűjének vége valamivel rövidebb az eredeti kézírásnál. Az uj százkoronások kibocsátása után a jegybank uj huszkoronásokat is fog nyomatni. tél elől vitték. . . Oh, mester, ismeri-e ön a tüdővészes ember érzékenységét?... Egy rideg szó megölné a szerencsétlent, s ez az oka, hogy az ön jó és nemes szivéhez apellálok... Egy haldokló számára kérem a jóságát, drága mester... Hiszen ön az egyetlen, a ki a kialudni készülő életét pár órával meghosszabbíthatja. Megragadta a kezemet és én most már tétovázva kérdeztem: — Hát annyira beteg? — Nézzen meg engem, — folytatta a kis leány lehajtott fővel, — én Oszkárt épp oly kevéssé szeretem, mint magát mester.,. De habozás nélkül beleegyeztem abba, hogy a menyasszonyának tekintsen, legalább az utolsó óráit megédesítsem ezzel az álommal. .0 Ugy-e bár ön se lesz rosszabb, mint én vagyok?... Hiszen nincs az az igazság, a mit föl ne kellene áldozni azért, hogy egy haldokló ember életét pár pillanattal meghosszabbítsuk. .. Nem vagyok valami érzékeny lélek, de most éreztem, hogy van szivem, s melegen megszorítottam a leány kezét... És este, a színházban, mikor a “Fekete hétfő” képtelen tirádáit végighallgattam, mindig csak az járt a fejemben, hogy a kuliszák között egy szegény haldokló lesi lázasan a közönség tapsait.. - Tapsoltam hát, a hogy a tüdőmtől és tenyeremtől kitelt; és a közönség, mely engem ostoba fejjel tekintélynek tart, csodálkozva együtt tapsolt velem... A tetszés még angyobb mértéket öltött, a mikor hire futott, hogy az ismeretlen szerző súlyos betegen fekszik odahaza... A “Fekete hétfő nagy sikert aratott s másnap valamennyi újság konstatálta, hogy a drámairó, a kire oly régen várakozunk, végre csakugyan megérkezett. — Harmincöt év óta, — fejezte be szavait az öreg kritikus, — ez volt az egyetlen eset, a mikor egy színpadi szerzőnek megkegyelmeztem. — És valóban nincs rá okod, hogy széFELHÍVÁS az Amerikai Magyar Református Egyesület osztályaihoz.---------o--------Az Amerikai Magyar Református Egyesület alapszabályainak V. szaka sz 2S-ik §-ában elrendelt közgyűlés 1912 október 24-én reggel 8 órakor fogja kezdetét venni Cleveland, Ohioban. Az osztályok felhivatnak, hogy az alapszabály VI. szakasz, 36 és 37-ik §-ainak megfelelőleg képviselőiket válaszszák meg. Tisztelettel kérjük az osztályok jegyzőit, hogy a megválasztott képviselő igazolványát legkésőbb 1912 október 1-ig a titkári hivatalba beküldeni szíveskedjenek. Az osztályok a tagok indítványai, kérvényei, szóval az egyesület közgyűlése elé terjesztendő, összes ügyek Írásban foglalva és az osztály elnökének és jegyzőjének az aláírásával és az osztály pecsétjével ellátva legkésőbb 1912 október 1-ig a titkári hivatalba beküldendők. Végül szeretettel kérjük az egyesület összes tagjait, hogy az osztály tagjainak a számát, a kisebb osztályoknál 30 tagra kiegészíteni szíveskedjék. A nagyobb ősz tályok pedig igyekezzenek a tagok számát mennél több szavazattal biró képviselő küldésre feljogosító számra felemelni A közgyűlés helyisége és a gyülekezés helye lapunk jövő havi számában közölve lesz. Kelt Toledo, O. Augusztus 12, 1912. Ifj. Köteles István Molnár István elnök. titkár. gyenkezzél miatta, — szólt egy fiatal em bér meghatottam A vén ember elkeseredetten köpött egyet a kútra, korcsma padlójára. — Nincs rá okom? Megérdemelném, hogy a szemem kisüljön szégyenletemben, még most is, pedig már tizenkét esztendeje, hogy életem legnagyobb ostobaságát elkövettem . .. — Miért nevezed ostobaságnak, hogy jószivü voltál?—kérdezte az előbbi fiatalember. A kegyetlen kritikus rágyújtott egy szivarra, aztán igy felelt: — Hat hónap múlva, a Kerepesi-uton összetalálkoztam véletlenül a szepegő kisleánynyal. Egy kövér fiatal ember karján ment, a ki testvérek között is nyomott vagy kilencven kilót... Ez volt a - szegény Oszkár, a “Fekete hétfő” szerzője... Mikor megláttak, mind a ketten elpirultak és hirtelen eltűntek szemeim elől. (Vége.)
