Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1912 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1912-09-14 / 37. szám
4 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 37. sz. Szeptember 14. VOL. XIII. SEPT. 14, 1912. NO. 37. Amerikai Magyar Reformátusok Lapja A Ref. Church in the U. S. magyar egyházmegyéjének hivatalos lapja. Felelős szerkesztő: HARSÁNY,I LÁSZLÓ, new yorki ref. lelkész. Fömunkatárs: KOVÁCS ENDRE, daytoni ref. lelkész. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 235 E. 115th St. New York, N. Y. Minden levél, közlemény, egyházi és egyleti tudósítás, felszólalás és hirdetés e címre küldendő: Rév. LADISLAUS HARSÁNYI Lakás: 235 E. 115th St., New York, N. Y. Telephone 1893 Harlem. Előfizetési arak: Amerikában egész évre.................................$2.00 Magyarországra egész évre.. $3.00 (15 kor.) HUNGARIAN-AMERICAN REFO.RMED SENTINEL Published Every Saturday by the Board of Publication of the Presbyterian Church U. S. A. and of the S. S. Board of the Reformed Church in the U. S. Editor Rev. LADISLAUS HARSÁNYI. Publication Office: 235 E. 115th St. New York, N. Y. Subscription rates One Year $2, Half Year $1 Foreign Countries One Year $3, Haf Year $1.50. ”A Grófnő.” Egy szerencsétlen sorsú magyar asszony, a ki.mint cseléd szolgált nagy úri házaknál. pár ezer dollár megtakarított pénzre tett szert és arról a pénzről egy jó barátja. egy kétes liirii ügyvéd tanácsára végrendelkezett és pár nappal később ugyancsak a jó barát ügyvéd társaságában egy csónak kirándulás alkalmával a vízbe fuladt. Eddig tart annak a szegény Szabó Rózának a története. Már most, hogy Sza-. bó Róza egy szerencsétlenség áldozata volt-e, vagy az ügyvéd barátjának jóvoltából erőszakos halállal mult-e, azt a fenn álló jogrend őrei vannak hivatva kideríteni. Mindenesetre kíváncsian várjuk mi is a vizsgálat eredményét, mert igy biztosítottnak látjuk, hogy bűntény esetén a megtorlás sem fog elmaradni. Ennek a szegény, magyar vagy legalább is magyar nevű asszonynak, a ki mint említettük. nehéz munkával kereste meg a félretett kis vagyonkáját, most tragikus halála után olyan cimekbt n és olyan rangokban van része, a mikről bizony életében még csak álmodni sem mert. A nagy angol lapok, a melyek száz és százezer példányban kelnek el naponta, egyetlen egy alkalommal sem felejtik el az egyszerű, de magyaros hangzású Szabó név mellé odaragasztani a “grófnő” jelzőt. Mindenkor csak a “countess Szabó”-ról esik szó, a kiről nyíltan megírják azt is, hogy benső barátság fűzte ügyvédjéhez, a kiről tudta, hogy nős ember s igy nekünk magyaroknak a grófi “honfitárs- riő '' bizony csak mindenképpen díszünkre válik. Néhány hónappal ezelőtt egy egyszerű magyar ember megházasodott és ebből az alkalmából egy east sídéi magyar vendéglőben olyan dinom-dánomot csapott, hogy arról még az amerikai magyar lapok is megemlékeztek, nem felejtkezvén el megírni azt sem, hogy a “magyar gróf” még a cigány bőgőjébe is beleugrott. Sokszor, nagyon sokszor esik szó róla, hogy nekünk amerikai magyaroknak,* — bár meglehetős nagy számban élünk itt, — még sincs semmi tekintélyünk. Ilyenkor rendszerint arról esik a legtöbb szó, hogy az ide bevándorolt honfitársaink kilenc tizedrésze megelégszik a bánya és a vasútépítő munkával, szóval a legalacsonyabb rendű munkákkal, csak ne kelljen neki nyelvét ahoz a “fránya” ánglius szóhoz szoktatni. Ilyenkor mondogatják azt is, hogy az ilyen magyar ember csak addig dolgozik itt, a mig pár ezer koronát összegyűjtött, szóval, hogy nem igyekszik ennek az országnak hasznára válni egyébként is, és hogy soha sem jut eszébe, még húsz évi itt tartózkodás után sem. hogy polgárjogot nyerjen. Legtöbbször a nehéz munkában görnyedő, kérges tenyerű, de becsületes szivii munkás-osztályt teszik felelőssé azért, hogy az egész magyar fajnak itt jóformán semmi becsülete sincs. Pedig nem igy van ez. Nem a szórg.;imásán dolgozó munkásosztályt kell ezért a lebecsülésért felelőssé tenni, hanem a magyarság úri elemeit, azokat a vezetőket, a kik önmagukat vezetőknek kinevezve, csakis olyan alkalmakkor igyekszenek kérkedni a magyarságukkal, a mikor abból csak hasznot húzhatnak, ellenben bölcsen hallgatnak akkor, a mikor kifelé kellene olyan lépéseket tenni, amelyek, a magyarság tév- fogalmakkal bírókat is meggyőzze arról, hogy mi becsületes törekvő nép vagyunk. Ne csodálkozzunk tehát azon, hogy nincs tekintélyünk, mert a mig a bizonyos fokig, hogy csak enyhén szóljunk “furcsa” életet élő Szabó Rózák és bőgőbe ugró ittas emberek mint grófok, mint a magyar arisztokrácia tagjai szerepelhetnek, addig ne is álmodozzunk arról, hogy nekünk tekintélyünk legyen és bennünket is számba vegyenek. * * *!* Lukács László, a magyar kormány feje eleget tett legfőbb ura, császári parancso- lója szavának és keresztül erőszakolta, a magyar ellenzék letiprása és letörése árán, az uj védőtörvényeket. Persze, miként a jónevelésii kis iskolásfiu is kap a vizsga után valami kitüntetést, éppen úgy kell elbánni a bölcs államférfiakkal is, a kik szívesen tesznek minden császári parancsnak eleget, csak azután megkapják azt a kitüntetést, a mely a “gomblyukfáj dalomnak” nevezett betegségüket meggyógyítja. Természetes, hogy a jutalom ilyenkor nem is marad el, mert mint otthonról Írják, a király Lukács László magyar miniszterelnöknek, a Szent István rend nagykeresztjét adományozta. A magas kitüntetés jutalom akar lenni a véderő javaslatoknak az uralkodó óhaja szerint történt keresztülviteléért. • Hát nem szép mesterség a politika ’ ❖ * * Mexicoban állandóan forradalom dúl, Mexicoban megölik az amerikai állampolgárokat, a mexicoiak átlépik a határt stb. kiabálják a nagy napilapok. És nem történik semmi. Akkor újra elkezdenek kiabálni, hogy Mexicoban kifosztják az amerikai vasutakat, legyilkolják az amerikai polgárokat, reálőnek a határon táborozó amerikai katonákra stb. És még mindig nem történik semmi. És akkor újra nap-nap mellett lármáznak, jajgatnak, sírnak a lapok és végre akkor az történik, hogy ennek az államnak a feje, a köztársasági elnök kijelenti, hogy majd októberben összehívja a kongresszust és ha az jónak látja, akkor majd fegyveresen fog ez az ország Mexico ügyeibe beleavatkozni. Hogy miért kell az Egyesült Államokon ejtett sérelmeket megtorolni, az senki ■lőtt sem kérdés. De hogy miért kell az- : al októberig várni, azon már sokat lehet gondolkozni. Elvégre október után no- \ ember jön, novemberben pedig elnökválasztás lesz, ahoz pedig a legszebb kíséret egy kis csatazaj, egy kis fegyvercsörgető diadalmas beleavatkozás — Hát kortes eszköznek, azt már be kell ismernünk. ez a beavatkozási eszme sem rossz.
