Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1912 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1912-09-14 / 37. szám
2 AMERIKA.! MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA Damaskus felé. (—Ap. Csel. IX :1—20.—) Pál megtérésén annyira elképedtek az ő barátai és ellenségei, hogy az esemény hagyománya gyorsan mondái jelleget öltött. Nehéz megállapítani, hogy a damaskusi nton történt látományt milyen előzmény és milyen benső állapot idézte elő és támogatta. Tartsuk magunkat a Apostolok Cselekedeteiről Írott könyv drámai előadásához, hogy e nevezetes, messze kiható megtérés okát megismerjük. Hirtelen mennyei fény ragyogja körül a vándort. Feltűnő fényjelenségek a biblia nyelvén Isten közellétét jelentik. Mint tüzoszlop megy a Jehova népe előtt a pusztában, villámlások , közepette adja Mózesnek a törvényt. Mennyei fény adja tudtul a pásztoroknak Jézus születését, egy csillag vezeti a napkeleti bölcseket Bethlehembe, a tanítványok földfeletti dicsfényben látják megdicsőült Mesterö- ket. Pálnak is az a fény, mely Damaskus közelében feltűnt, Istennek intő közelségét mutatta: az ő eszének megvilágositá- sa volt ez, mely gondolatait arra irányozta. ami lelkét betöltötte, a régi és az uj hithez való helyzetére. Olyan éles megfigyeléssel, olyan átható értelemmel, olyan logikus gondolkodóerővel biró embernek, mint a milyen volt Pál korához képest, nem kerülhette el figyelmét az, hogy a fa- rizeusság kihalófélben van és uj vallási alakulásnak kell helyet készíteni. A láto- mányokra hajlandó férfin először látja a megfeszítettet, kit eddig gonosz eretnekként és nyomorult csalóként izzó gvülöTÁRCZA. URAM, MARADJ VELÜNK! Mi lezs velünk, ha elfut majd a nyár? Mi lesz velünk, ha őszünk is lejár? Ha nem marad, csak a rideg telünk... Uram, mi lesz velünk? Mi lesz velünk, ha elfogy a sugár? A nap lemegy, és a sötét beáll. 11a ránk borul örök. vak éjjelünk: Uram, mi lesz velünk? Mi lesz, ha e világból kifogyunk? *S a koporsó lesz összes birtokunk. Ha már nem élünk, és nem érezünk: Uram, mi lesz velünk? .. .Uram tiéd a tél, tiéd a nyár. Te vagy az élet, és te a halál. A változások rendje mit nekünk? — Csak Te maradj velünk! Szabolcska Mihály. 37. sz. Szeptember 14. lettel üldözött, az isteni küldetés sugaraival körülvéve. Hátha igazság az, amit ő prédikált vala? hátha ő benne kellett, hogy megjelenjen Izráel vigasztalása s a próféták jóslása? hátha a megfeszített őt személyesen is méltatná a sírból való feltámadásának igazolására, melyet eladdig, mint mesét és hazugságot, kinevettek ? E kétség, e sejtelmek, e derengő ismeretek ez órától kezdve nem hagyták el. A haj- nalpir első ragyogásához hasonlóan küzdöttek még a múlt éj ködével és homályával, nemsokára zavartalan tisztán állt egén az ő napja: Jézus a Krisztus. A fény-jelenéshez mennyei hang társul. így beszélt Isten személyesen vagy angyalai által Ábrahámhoz, Mózeshez, a prófétákhoz, hogy rendeletéit kibocsássa, így volt hallható Jézus keresztelésekor egy mennyei hang, mely az Atya leikéről és tetszéséről kezeskedett. A hamis Messiás ellensége az igaz Messiás szájából véli hallani a kiáltást : Saul, Saul, mit kergetsz engem? Saját lelkiismerete szólt hozzá. Gyalázta az engedelmesen önfeláldozó martirt, hazugnak bélyegezte az igazság tanúját, győzelmi meentében feltartóztatta az isteni dicsőség harcképes hősét, bírónak tolta fel magát annak felette, ki vádolója volt. Megüti fülét ama szerencsétlenek jajkiáltása, kiket kikutatott, elárult, kiszolgáltatott; szemei előtt folyik a vakbuzgóságának áldozatul esettek vére. Minél dühösebbek Is könyörtelenebbek voltak a házkutatások, kinzá- | sok, korbácsolások, megkövezések, melyekre jelt adott és amelyekben maga is részt vett, annál szenvedélyesebben tört ! most elő boldogtalan elvakultsága feletti A FEKETE HÉTFŐ SZERZŐJE. Irta: Szomaházy István. —Azé a fiatal emberré, aki a “Fekete hétfő" ciraii színmüvet irta. A “Fekete hétfő", mint ön, drága mester tudja, ma este kerül színre a Nemzeti Színházban... Kell-e most már megmondanom, hogy miért jöttem ide ? Esdeklőén fordította felém a szomorú, kis egérszemét, de engem ugyan hiába akart megbabonázni; gúnyosan elnevettem magam, aztán felálltam a helyemből, s egész odaléptem a kétségbeesés affek- táló kis leányhoz. — Nem kell, hogy megmondja, úgy is kitalálom: a szegény Oszkár egy ravasz csirkefogó, aki abban a véleményben van, hogy engem, a vén szamarat, le lehet venni a lábamról multszázadbeli trükkökkel... Ki tud ellentállni e bájos szemek künveinek ? Nos, hát mondja meg a szegény Oszkárrak, hogy én vagyok az. megbánása. Volt-e még bocsánat számára, eszköz a kiengesztelésre, ut a megmentésre, szellemi közösségben folytatott élet azzal, kinek evangéliuma után egy vizbe- fuló halálos aggodalmával kapott? A Krisztus-látomány e benyomásaitól leverve és kábultan, Pál földre esett, ki- s'rői csaknem tehetetlenül vezetik be a közeli Damaskusba. Három napig tart e legmélyebb töredelmes állapot: nem eszik, nem iszik, nem lát, nem hall. E három nap szörnyen megrendítő lelki küzdelmet foglal magában. El kell szakadnia egygondolkozásu társai közösségétől, hátat kell fordítania atyai intézkedéseinek, fordítva szidnia kell, ami eddig megdönthetetlenül bzonyos volt előtte, átkarolnia és tisztelnie, amit addig utálattal dobott el magától. Nem fogják-e őt eddigi barátai megátkozni, meggyilkolni? Nem fogják-e az uj hit követi, kiknek soraiba akar lépni őt bizalmatlanul és gúnyosan elutasítani maguktól? Pált Damaskusban részvéttel és szeretettel fogadják Jézus követői. Bizalmatlanságuk eloszlott. Ápolásuk által az idegen lábadozni kezdett, biztatásuk bátorságot önt belé, tanításaik az ismeret ajtaját teljesen feltárják előtte. Áldják azt, aki őket üldözte, imádkoznak azért, aki őket sanyargatta, uj szellemi életre segítik azt, aki ellenük halált esküdött. Tlyen megszégyenítés olyan mélyen érző szívre, amilyen a Pálé volt, nem tévesztheti hatását. Keresztyéneket fogni vonult ki és ime, a keresztyének őt fogták meg! A kereszt balgaságának kiirtása végett kelt útra, és ime a kereszt lett neki az isteni bölcsesség ismertető jelévé, az mutatta a k iellentállok, s a ki holnap a legteljesebb hidegvérrel fogom konstalálni róla. hogy nem tud leírni egv egyszerű bővített mondatot... Mert a “Fekete hétfő"-t már volt szerencsém látni a tegnapi főpróbán s igy a szegény Oszkárral tökéletesen tisztában vagyok... Fölösleges tehát tovább izgatnia magát, kisasszony, biztosítom róla, hogy minden kísérlete kárba vesznék nálam... Nyugodtan végignéztem rajta, de a leány nem mozdult a helyéből; a könnyek most sűrűbben hullottak az arcocskájára, a tekintetét szemrehányólag függesztette rám, aztán halkan szólott : — Oh, mester, hiszen" ön nem tudhatja, hogy miről van szó. . . Oszkár halálos beteg, s a mi az életet tartja benne, egyedül csak ez a darab... A “Fekete, hétfő”, meg én, a ki a menyasszonya vagyok... Talán csak pár hete van még hátra az életből, talán csak annyi ideje, inig, a darabját szinrehozzák. . . Ezt a szipmiivct tavaly irta Egyiptomban, a hova a hideg
