Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1912 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1912-07-06 / 27. szám
8 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 27. sz. Julius 6. EGYHÁZI HÍREK NEW YORK, N. Y. Temetés. Nagy szomorúság és gyász költözött a református körökben jól ismert csorbái (Liptóujm.) illetőségű Kazár Károly házába, a midőn szeretett élettársát és Károly, István nevű fiának édesanyját a gönci illetőségű (Abauj m.) Papp Juliánnál f. é. junius hó 29-én elragadta tőle a kérlelhetetlen halál. Az oly korán elhunyt temetése f. h. 1-én hétfőn ment végbe, a mikor is a gyászoló család és jóbarátok és ismerősök sokasága állta körül koropsóját. A gyászszertartást a nyaralásból rövid időre visszatért és a temetési szertartás elvégzése céljából New Yorkban visszamaradt Nt. Harsányi László new yorki ref. lelkész, az egyház és a család lelkipásztora végezte. Az elhunytat kiterjedt és református körökben jól ismert rokonság gyászolja és pedig szülei: Papp István és neje, szül. Fekete Ágnes newar- ki lakosok, továbbá Kiss János és neje, Papp Róza és gyermekei, Papp József és neje, szül. Ilevesy Mária, Gyósz Györgyné, szül Papp Marianna, Papp Dániel és Papp Bertalan testvérei, valamint a közeli és távoli rokonok sokasága. * Keresztelétek. F. é. junius hő 23-án keresztelte meg az egyház lelkészének távollétében annak helyettese a következő két újszülöttet: 1.) Juhász Károly és neje szül. Pokol Róza fiúgyermekét Károly névre, kereszt- szülők Berky János és neje, Kovács Julán- r.a voltak. Szaniszló Mihály és neje szül. Kovács Erzsébet kis leányát Erzsébet névre, keresztszülők Krusnyér József és neje Sza- nisztló Erzsébet névre. Nőjjenek nagyra a kicsinyek szüleik igaz örömére. Példányszerü tett. (Lukács X:25—37.) “Eredj el és te is a képen cselekedjél”. Ez a felelet az Írástudó által feltett ama kérdésre: “Mit cselekedjem, hogy az örök életet vehessem?”, és: “Ki az én felebarátom?” Az irgalmas szamaritámisról szóló páratlan szép elbeszélésből ma is épülést nyerhetünk. A körülmények sorozata az ő tettét valóban példányszerüvé teszi. i Ez a szamaritánus segít egy szeren- j csétlenen, kiről csak annyit tud, hogy az ! is ember. Nem kérdi előzetesen, hogy honnan jössz, hová mégy? hogy jutottál e I helyzetbe ? milyen nemzetiségű vagy ? Mi- | lyen Istent vállasz? Az emberi mivoltot : manapság nem mindenütt veszik tekintet- j be, pogány erénynek nevezik, tartalom ! nélküli egyénnek mondják és előkelőén ! néznek le az úgynevezett emberetet szé- I delgésre. Az általános müveltség jelenté- | kény elhaladásokat tett az emberiség terén, amiről az utóbbi háborúk csatamezői és tábori kórházai tanúskodnak. De a magán jótékonyság egyes esetben igyekszik meggyőződni afelől, hogy kivel van dolga, és egy ájtatoskodó épp oly kelletlenül néz egy felekezetnélküli családra, mint a szabadelvű nevelésben részesült ember a szenteskedőre, még ha mindkét esetben sürgős szükség is forog fenn. Mindenik önkéntelenül először is saját testének és vérének, honfitársának, hitsorsosának siet segítségére. A hitvallásbeli ellentétek kiélesedése és a zsidóellenes mozgalom veszélyeztetik a virágzó emberiséget. Válogatás és korlátozás természetes és szükséges a könyörületesség gyakorlásánál, de a nemzetiségi, hitvallási, polgári különbsé- 1 geknek nem szabad az emberszeretet általános kötleességét károsítani és akadályozni. A samaritánus segit, noha őt senki se látja. Nem fut össze a kíváncsiskodó serege, kik a szép tett hírét elvigyék a városba, nincs kéznél tudósitó, ki a hírlap legközelebbi számában szörnyű élvezettel elbeszélné, mit látott szemeivel, nincs költő a közelben, ki a hős homlokára babérkoszorút fonna. Az igazi emberszeretet nem tesz különbséget, ha vájjon nyilvánosan -agy titkon kell annak történni. Ellenben "észvét és becsvágy, áldozatkészség és önzés egymást csókolják. Az egyik templomot vagy iskolát építtet, de aranybetük- kel kell nevének díszelegni a homlokzaton és szabályszerűen ismételt emlékünnepek utján tudatják az utódokkal az ő érdemét. A másik gazdagon megaiándékoz valami közhasznú egyesületet, de mig jobb kezével a pénzt kifizeti, bal kezében már a heti lapocskát tartja, hogy saját nevét a városi jóltevők között megkeresse. Egy ivet tesznek elénk, hogy jegyezzünk alá egy kis összeget kórházra, árvaházra, egyházi cé'ra s mi morgunk bensőnkben a vég nélküli igények, a növekvő követelések miatt. de szomszédunk, hivatal társunk nevét ott látjuk, mit tegyünk? Nem lehet s nem szabad húzódnunk; nem Isten és a kö- nyöriiletesség miatt, hanem az emberekre és azoknak megszólására való tekintetből nyújtjuk alamizsnánkat, melynek erköl- A samaritánus minden fontoskodás nélkül nyújt segítséget, melyet a pap és a 1 lévita megtagadnak. Ha valami nyomort látunk vagy hallunk, csaknem önkéntelenül azt kérdezzük, ki köteles legelsőben segítséget nyújtani? Hol vannak ez elhanyagolt gyermek szüülői, hogy a rendőrség és a kényszerszabályok szorítsák őket kötelességük teljesítésére? Melyik község, melyik gyülekezet, melyik egyesület tiszte ez elszegényedett cscalád gyámolitása? Hol lakik a legközelebbi orvos, ki a szerencsétlennek a legelső kötést megtegye, és kórházba való szállítás iránt intézkedjék? Ha a gazdagok gyéren adnak, a ke- vésbbé tehetősek becsukják pénztárcájukat, ha a papok és léviták elzárkóznak polgártársaik nyomora elől, akkor a vils- gi ember joggal szidja a segélyért esdőt. Némelyek keményszivüsége nem szabad, hogy másoknak a szivét is megkeményit- se; a lelkiismeretlen szülők mulasztásai nem mentik fel az emberi társadalmat ama kötelezettség alól, hogy a züllötteket megmentse; azt a terhet, mely az állam elhárít magáróól, bizonyos körülmények között az egyháznak kell felvennie és viszont. A samaritanus célszerűen segit és sajátjából áldoz. Nem egy pénzdarabot nyújt a sebesültnek, nem áll tovább jámbor mon dással, nem Ígéri, hogy a legközelebbi házból küld hordágyat és kötszereket. — Utazását késlelteti, készletéből ad, állatát kölcsönzi, készpénzt előlegez,.a vendéglős gondjaira bízza a beteget. Mindent praktikusan, hathatósan, körültekintően és gondosan tett. Vannak, akik ezt mondják: Én is szeretném a samaritanus szeretet gyakorolni, csak tudnám, hogyan kezdjek hozzá! Némelyek megelégednek azzal, hogy pénzt és csak pénzt adnak, minden más segítségre nem érnek rá, nincs idejük, nem elég ügyesek. Mások készek volnának a szegény embereket mentő angyalokként felkeresni, csak a meredek lép- ?ők, a fülledt szobák, a piszkos gyermekek ne volnának. Nos, egyiknek ez, másiknak a kifogása. Akinek feleslege van, más ként segíthet, mint az, aki gondokkal küzd. A gyöngéd női kezek a betegápolásban és némely szolgálatban ügyesebbek, mint a férfiak érdes tenyere. A legelső ré- hogy lerázhassuk nyakunkrólés szorultságban levő polgártársunknak ajtót mutatni, mert hosszú lére ereszti mondóká- .iát, sem nem könyörületes, sem nem okos eljárás. Jó akarat, értelmes megfontolás, Jól berendezett egvleti szervezet, mindenféle jótékonysági intézmény célszerű vezetése nélkülözhetetlen kellékei ama kö- ryöriiletesség gyakorlásának, mely a nagy Samaritánus szájából szüntelenül hangzik felénk: Eredj el és te is a képen cselekedjél. W. Sonntag után: Székely Sándor, brownswillei, Pa. ref. lelkész.
