Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1912 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1912-01-20 / 3. szám

6 3- sz. 1912 január 20. Amerikai Magyar Reformátusok Lapja ™ MAGYARORSZAGI HÍREK. ™ A király karácsonya. A király a ka­rácsonyi 'ünnepeket az idén is Mária Va­léria leányának családi körében töltötte. A hatalmas karácsonyfát a főhercegnő egykori leányszobájában állították fel, Erzsébet királyné volt lakosztályának a szomszédságában. Az ünnepséget a leg­bizalmasabb családi körben tartották meg és a királyon kívül csak Kerzl ud­vari orvos és Paar főhadsegéd volt jelen. * Bőséges istenáldás. Karácsony estére várták a gólya látogatását Szekeres Jó­zsef balatonberényi gazdálkodó házában. Karácsony estére aztán csakugyan be­kopogtatott a gólya és nem várt, bő gyerékáldás következett el a családra. Szekeres Jánosné négy fiú gyermeket szült. Az újszülöttek egészségeseik, jól fejlettek és mindannyian jól érzik magu­kat. Hanem a szegény anya életével fi­zetett a túlságos boldogságért. * Dinamitot a zsebébe! Kap számos le­gények mulatták a minap Delnicán és á vigságuk szörnyű katasztrófával vég­ződött. Az egyik legénynek, Mihelcich Miklósnak dinamittöltényt csempésztek a zsebébe évődő társai. Mihelcich gyúj­tót keresett a zsebében és a dinamit fel­robbant, de nem csak megijesztette a legényt, amint társai várták, hanem ösz- szeroncsolta, jobb karját leszakította a robbanás. A szilaj tréfa tetteseit letar­tóztatta a csendőrség. * A vérhasjárvány Beregmegyében. Be­regmegye közigazgatási bizottságának legutóbbi ülésén a vármegyei főoiüvos bejelentette, hogy a közegészségügyi ál­lapotok a megyében igen kedvezőtlenek. Járványszerüleg lépett fel a vörheny, a kanyaró, a hörghurut és a vérhas. Bilke és Szajkófalva községekben ijesztő mó­don- terjedt el .a vérha«. Az előbbi köz­ségben 82, az utóbbiban 56 megbetege­dés történt és ezek 'közül 12 halálos v-olt. * A mindenki rokona. Cegléden a rend­őrség kezére került egy érdekes szélhá­mos, Szűcs Pál. Harmincnégy éves em­ber, földmüvessorban kezdte, á nehéz földmunkára azonban ráunt s fölcsapott svindlernek. Az volt a trükkje, hogy különböző városokban kitudta, melyik családhak a rokona tikit el, milyen kö- rslmények között, aztán beállított a csa­ládhoz, nyakába borult mindenkinek és elsírta, hogy ő a nyomatünt rokon. El- - mesélte a szenvedéseit, pénzt kért, köz­ben elcsente, ami ékszerhez hozzájutha­tott. Legutób Cegléden csapta be Bálint Mihály vendéglőst, de rajtavesztett, mert ( a székesfehérvári és a sátoraljaújhelyi rendőrségnek körözvénye alapján Arányi rendőrkapitány maga elé citálta a gyanús rokont és kihallgatás után letartóztatta. Kiderült, -hogy Szegeden már börtönt ült: egyszer 2 évig, egyszer négyig. * Megölte a villamos áram. Makóról írják: Négy éjszakai inspekciózás után újra munkába rendelték Nadábilek Fe­rencet, a mezőlhegyesi cukorgyár gépé­szét. Egy gépkerék felillesztésénél segéd­kezet a gépész, a ki villamos lámpával odavilágitott a gépre. A könnyebbség kedvéért a lámpa vezetékét a karjára csavarta. Egyszerre rémeset hördült Na- dabilek, egyet-kettőt vonaglott és a föld­re zuhant. A nagyfeszültségű áram a sze­rencsétlen ember testén keresztül érint­kezést kapott és egy-kettőre végzett ve­le. Mire az áramfejlesztő gépet megálli- tották, hogy a vezetéket a villámsujtott ember karjáról lecsavarhassák, már ha­lott volt. Nadabilek hét árvát hagyott hátra. * Munkás és katonatiszt. Az első esetről, amikor otthon, Magyarországon egyszer egy munkásembert is ember számba vesznek, sőt meg is becsülik, mi is szíve­sen adunk hirt. Mert ez most Budapes­ten megtörtént. És pedig egy városi víz­vezetéki szerelő miatt, akit egy kapitány a Mária Terézia-kaszárnyában egy-kettö- re lecsukatott, mert munkája közben egy kicsit fiityörészett s a káplár basáskodá- sára és a kapitány hatalmaskodására ki­jelentette, ‘hogy ő felette nem a katona­ság az ur, hanem a város. A város persze kiszabadította rögtön a szerelőjét és a polgármester üzent az -ezredesnek, hogy a kapitány kérjen bocsánatot a megsér­tett fővárostól, mert addig nem lesz sze­relés. Három hétig nem engedett a ka­szárnya, de a vízvezeték nem funkcionált még olyan diszkrét helyeken sem, ahol borzalmas az állapot, ha nem jár viz. De már erre végül is megadta magát a ka­szárnya. A kapitány teljes díszben bocsá­natot kért a városházán és ezzel elinté­zést nyert az az ügy, amikor egy munkás becsülete is -ért annyit, mint egy kapi­tányé. Egy lelkész szerencsétlensége. Nagy­váradról jelentik: Bódog János bajji ref. lelkész Biharból, hol lakodalmon vett részt, hazautazott. Nagyszalonta állo­máson leszállva a vonatról, a kocsiba ült, hogy községébe menjen. A pályaudvar előtt a kocsi elé fogott lovak megvadul­tak és a kocsit magukkal ragadták a vá­ros utcáin. Bódog ki akart ugrani a ko­csiból, azonban felöltője megakadt az egyik kerékben, rácsavarodott tengelyére s a vágtató lovak magukkal vonszolták a papot a göröngyös utón. A lovak végül belerohantak az árokba, hol a kocsi föl­fordult. Bódog János életveszedelmes sérülést szenvedett; állapota válságos. Kocsisa, Lukács Károly a lábát törte. * Gróf, mint községi biró. Vörösvár köz­ségben december 19-én volt a községi biróválasz-tás. A józanul gondolkodó pol­gárság egyhangúlag Erdődy Tamár -gró­fot választotta meg községi bírónak, aki ezt a tisztséget a legnagyobb örömmel el is fogadta és a hivatalos esküt azonnal l-etett-e. A községek kormányzása szoro­san összefügg az ország kormányzásával és aki egy község jólétét, kultúráját igyekszik előmozdítani, az részt vesz egy ország jólétének, kultúrájának megterem­tésében. A népet, a -nagy , tömeget -kell először kiművelni, gazdaggá és boldog­gá tenni, akkor aztán önként müveit, gazdag és boldog lesz az ország. Ez lebegett Erdődy Tamás gróf előtt, mikor arra határozta el magát, hogy egy köz­ség kormányzását a kezébe veszi. Kü­lönben aki ismeri Erdődy Tamás eddigi tevékenységét a közjó érdekében-, meg fogja érteni elhatározásának nemes vol­tát is. Bár fiatal, az életet a maga való­ságában látja s tudja, 'hogy a munka és szorgalom adja meg az embernek az ér­tékét. Ott van mindenhol, ahol ember­társának az érdeke kívánja, nemesen gondolkodik és cselekszik. * Virtuskodásból halál. Huszár (Péter zsáblyai tamburás fogadott egy mulató társasággal, hogy nem tudnak néki any- nyi koronát adni, amennyit le ne nyelne. A mulatók adtak is neki koronákat és a virtuskodó már tizenkettőt lenyelt, ami­kor hirtelen akkora fájdalom lepte meg, hogy be kellett szállítani az újvidéki kór­házba, ahol meghalt.

Next

/
Thumbnails
Contents