Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1912 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1912-01-20 / 3. szám
1912 január 28. MEGJELENÉS A TEMPLOMBAN. ARANYIGE: “Mert látták az én szemeim a te Idvezitőted, melyet készítettél minden népeknek szemeik előtt.” Lukács 2. 30-31. (Közöljük a bibliának néhány megfelelő részét, a t öbbi otthon olvasandó.) — Lukács 2. 29-30. — 25. És imé vala Jéruzsálemben egy ember, kinek neve Simeon vala, és ez igaz és istenfélő ember vala, ki az Izráelnek vigasztaltatá- sát várja vala, és a szent Lélek vala ő rajta. 26. És Istentől szent Lélek által megmondatott vala néki, hogy halált nem látna addig, mig meg nem látná az Urnák ama Krisztusát. 27. Ez annakokáért a szent Léleknek indításából méné a templomba. És mikor a kis gyermek Jézust bevinnék az ő szülei, hogy érette cselekednének a törvénynek szokása szerint; 28. Akkor ő vévé őtet ölébe, és áldá az Istent és mondá: 29. Mostan bocsátód el a te szolgádat Uram békességgel, a te beszéded szerint. 30. Mert látták az én szemeim a te Idvezi- tődet.. 31. Melyet készítettél minden népeknek szemeik előtt. 32. A pogány népeknek megvilágosittatások- ra való világosságot, és a te népednek, az Izráelnek dicsőségét. 33. József pedig és az ő anyja csudálkoznak azokon, amelyeket mondanak vala ő felőle. 34. És megáldá őket Simeon, és mondá Máriának, annak anyjának: Imé vétetett ez sokaknak esetekre, ,s sokaknak feltámadásokra Izraelben, és jegyül, kinek sokan ellene mondanak. 35. Sőt a te lelkedet is áltathatja az éles ÖRÖMHÍR. tőr, hogy megjelentessenek sok sziveknek sok sziveknek gondolatai. 36. Vala pedig egy Anna nevű próféta asszony, Fánuel leánya, Ásernek nemzetségéből való. Ez sok időt élt volna az ő férjével hét esztendeig az ő szüzességétől fogva. 37. És mikor volna mintegy nyolcvannégy esztendős özvegy, nem távozik el vala a templomból, hanem és nappal szolgál va lalstennek böjtölésekkel és imádkozásokkal. 38. És ezért, mikor azon órában oda ment volna, viszontag vallást tészen vala az Úrral, és szólt vala ő felőle mindeneknek, kik Jeruzsálemben várják vala a válságot. MAGYARÁZAT. Egy regei, amidőn a gyermek Jézus körülbelül 6 hetes lehetett, szülei, Mária és József elvitték őt .a templomba. A templom Istennek háza volt. Gyönyörű márványkövekböl volt építve és aranynyal díszítve. Amikor a nap ráragyogott a gyönyörű templomra, szinte megkápráztatta a gyermek szemét az a fény, ami onnan vissza sugárzott. Az aranyozott ajtókhoz egy lépcsőzet vezetett. Ezen vitték fel a gyermek Jézust is az ő szülei a templomba. Abban az időben egy gyönyörű egyházi törvény volt, amelyet mindenki betartott. Minden elsőszülött fiúgyermek nem csupán az apjáé és az anyjáé volt. hanem egyúttal az Istené, a mennyei Atyáié. A földi Atya pénzeb'li áldozatot .adott a mennyei Atyának. Majd a .szülők a gyermeket a paphoz vitték s megígérték előtte s Isten előtt, hogy a gyermeket istenfélelemben fogják felnevelni. Aztán haza mentek a gyermekkel és igyekeztek betartani fogadalmukat. Ezért vitték fel a szülei a gyermek Jézust .a templomba. Az elsőszülött gyermek volt ő s anyja, Mária, két fiatal galambot adott áldozati ajándékul Istennek. A trombiták megharsantak és imádkozásra szólították a népet. Sokan, sokan lehettek iáikkor a jeruzsálemi templomban. De egy ember különösen közel ment a gyermek Jézushoz. Ennek az öreg embernek a neve Simeon /Violt.. Simeon vallásos, istenfélő és kegyes ember volt. Éveken által buzgón imádkozott és Isten Ígéretet tett néki, hogy addig nem fog meghalni, amig saját szemeivel meg nem látja Jézus Krisztust, az Üdvezitőt .................... Simeon közel ment a gyermek Jézushoz, majd felemelte és megáldotta a gyermeket, majd azt mondotta: “Bocsáss el im már Uram a te szolgádat, mert látták az én szemeim az Üdvezitőt. De nem csupán Simeon volt az, aki meglát- tá és megáldotta az Üdvezitőt, hanem egy Jeruzsálemben lakó nő is, akinek a neve Anna volt. Ez a 84 esztendőt özvegyasszony mindennap buzgón imádkozott az Istenhez s mikor meglátta a gyermeket s felfedezte benne az isteni vonásokat, vallást tett vala az Úrról és áldotta Izrael Üdvezitőjét. KERESZTELŐ JÁNOS ÉS JÉZUS. Hogy hívták azt a gyermeket, aki Jézus előtt született s akinek a születésénél és meg- ‘keresztelésénél olyan csodálatos dolgok történtek? Kinek születéséről olvastunk az elmúlt vasárnapi leckében? Miért vitték fel a gyermek Jézust a jeruzsálemi templomba az ő szülei? Ki volt Simeon? Simeon egy ember volt az ős Zion városából, Jeruzsálemből. Szent könyvünkben nagyon kevés van feljegyezve ennek az embernek az életéből. Nem mondja Lukács evangélista, hol született, milyen volt a pályafu- tásia, nem tudjuk mi volt a foglalkozása, mindezekre vonatkozólag teljes tudatlanságban hagy bennünket a könyvek könyve, a biblia. A mai korban mily másképpen jegyeznék fel az embernek az élete történetét. Oh ha mindent feljegyzettek volna erről a Simeonról, bizonyára egy nagyszerű regénynek a tárgyát képezte volna az ő élettörténete. De a biblia nem szórakoztató könyv, hanem Istennek kinyilatkoztatása. Azért ne csodálkozzunk rajta, hogy olyan keveset ir Simeonról... nem em- liti-e a legfőbbet, hogy kegyes és istenfélő volt. A lőhető legrövidebb szavakkal van élete mellett bizonyság téve, de ezt a bizonyságot maga a Szentlélek sugalja Lukács evangélistának, mert ez a Simeon szivében hordozta a Mindenható Istennek félelmét. Érezte lelke mélyén, hogy megjelent az Üdvezitő Izráelnek vigasza. S az ó-testamentumi könyvek mellett látta az evangéliumi világosságot. Mint egykor Jákob az ő gyermekét, Józsefet, úgy látta meg ő is halála előtt az Üdvezitőt és amikor vágyódó lelke meglátta az Isten fiának dicsőségét, leborulva mondotta: “Bocsásd el Uram immár a te szolgádat békességgel, mert az én szemeim látták a te Üdvezitődet”.
