Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1912 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1912-05-04 / 18. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 3 időt, a melyet a new yorki ref. egyház építésére kellene neki fordítani, mintsem, hogy összegyűjtötte volna, mint a hogy más hivatásos papok teszik, maga köré egyházunk gyermekeit. De persze, a kik ez ellen, vagy ilyesmik ellen felszólalnak, azok nem kedves emberek az esperes ur előtt. Figyeljetek csak ide, kedves hittestvéreim, mindjárt megtudjátok, miért dörög a szószékről oly félelmet gerjesztően és miért csipked az egyház által kiadott s ö általa szerkesztett lapocskában, a kis Híradóban. Ebben a kis lapocskában a legjobb egyháztagok csak per kocsis, csizmadia, cigánykovács foglalkozású és múltú egyének vannak feltüntetve, persze csak azért, hogy ezeket aztán elidegenítse, el- hidegitse a templomtól, és igy szabad keze legyen mindent úgy tenni, a hogy ő akar, vagyis a hogy neki otthonról parancsolnak. Hogy ma már oly nagy azoknak a száma, kik a 7-ik utcai egyházat ott hagyták, és a kik kiábrándultak a megfizetett hazafiságból, az mind a Kuthy ur dicső müve. Rámutatok arra a szemfényvesztő manipulációra, a hogy nálunk az jegyházi adósság törlesztése megyen. A múlt év augusztus havában egyházunk pénztára teljesen kiürült, úgy, hogy mikor eljött a szeptember, a tőke-kamat fizetés ideje, nem volt miből lerovni a tartozást. A bank pedig nem tréfál és annak templom ide, templom oda, pontos időben fizetni kell a tartozást. A mi templomunkon pedig több, mint 20 ezer dollár még most is a tartozás, kedves tesvérek. Hát lássátok, mégis az egyház tanácsos urak felemelték a pap fizetését, mikor az egyházi kassza mindig üres. Most tehát gondolt az esperes egyet. Ott van a beteg- segélyző egyletnek a pénze, elkérjük azt, és ál utaljuk a budapesti Hitelbanknak, így is lett. A presbyter egyháztagokat levonultatta a havi gyűlésre. Ott volt még az is, a kit egyébként csak névről, hírből ismertünk, mint egyleti tagot, ott, volt még az is, aki egyébként» törlés alatt állott, és aki csak magas kora iránti kíméletből lehet tagja az egyletnek. Megjegyzem, hogy abban az időben a kisded református egyletnek 64 tagja volt csupán, e gyűlésen pedig csak 16 tagja volt jelen. Én voltam a 17-ik. Én pedig, tekintettel a titokban készülődő manipulációra, ott hagytam a gyűlést, mert nem tartottam jogosnak, tisztességesnek a kérést, mely felett dönteni csupán az egyleti tagok többségének van joga. Ezek a gyűlésen aztán ismét nyakon is ütötték az igazságot, mert a többséget, a hiányzó 48 tagot nem tartották érdemesnek arra, hogy értesítsék őket, hogy most az egylet vagyonát fogják keztyiis kézzel elvenni és más pélra fordítani, mint a mit az alapszabá18. Hz. 1912 Május 4. lyok elő Írnak, sem pedig rendkívüli gyűlést nem mertek tartani. Ez azonban oly fontos ügy volt én szerintem, hogy megérdemelte volna akár a rendkívüli gyűlés összehívását is, mert 500 dollárt nem oly könnyű összegyűjteni és a takarékpénztárba betenni, mint a milyen könnyű a készet onnan kivenni. Én aztán a következő gyűlésen nyíltan rosszalásomat fejeztem ki az ilyen akna munka ellen. Utánam felszólalt több értelmes tagja az egyletkik mindannyian elitélték ez eljárást. Sőt, ami legfurcsább, az egyletnek több tagja még ma sein tudja, hogy az egyleti alaptőke, azaz 500 dollár idegen célra lett fordítva, mivel a jegyzőkönyveket ma is úgy találjuk, mintha ez az 500 dollár a new yorki bankban volna... Igen, bankban van, de nem New Yorkban, hanem Budapesten, és nem a mi nevünkön, hanem a konvent nevén az egyházi tartozásunkba. ,. így aztán könnyű, ugyebár, nagyhangú, megtévesztő kimutatásokat nagyhangú, megtévesztő kimutatásokat közölni arról, hogy igy meg úgy, most is 500 dollárt törlesztettünk... Én az egyház főgondnoka voltam, és tudom, hogy mit beszélek. Nem a levegőből kapom én azt, tisztelt tesvérek, a miket sajnálattal bár, de kényszerülve vagyok ide leírni. Nem válik az dicséretére a mi papunknak, a miket én felőle mondhatok. Persze nem is vagyok én kedves személyiség ő előtte. De az nekem nem tesz semmit, mert én inkább akarok Isten előtt tiszta, jó lelkiismerettel lenni, és az emberek előtt felemelt fővel megállhatni, mintsem, hogy a Kuthy ur kegyével dicsekedhessem. Én tehát azt ajánlom a magyar kormány fizetett papjának, Kuthy Zoltán urnák, hogy igyekezzen jobban megbecsülni a szókimondó egyháztagokat. Szeretett egyházunk előljárósági tagjait pedig viszont arra kérem, hogy ne lapuljanak meg a hízelgő szavak előtt, hanem tekintsenek a dolgok mélyére és állják meg szilárdan a helyeiket, mint az egyház kormányzói, és ne cselekedjék csupán azt, a mit Kuthy Zoltán esperes-bósz fog diktálni, hanem védjék meg annak a népnek, az Istenadta népnek is a jogait. Igaz, hogy most már vasinarokka.1 tartja egyházunkat kezében a hazai konvent és a kormány, de azért jogaink még nincsenek egészen elkobozva, és az a jogunk még meg van, hogy egyházunk kormányzatába beleszól h a tünk. Felkérve egyházunk minden tagjának figyelmét arra, hogy e sorokat vegyék «ivükre, vagyok a szeretet és béke átér- zésével Dudásh János a new yorki 7-ik utcai egyház volt főgondnoka. A new yorki magyarság egyik vezető tagjának, az egyházi és közügyek egyik érdemes régi harcosának, a new yorki 7-ik utcai ref egyház volt főgondnokának, Dudásh János urnák ezen cikkét, a gondolkodni szerető new yorki magyar református hittestvérek (no meg a inéltósá- gos conventi elnökségi) figyelmébe melegen ajánljuk. Mi ugyan régen tudunk a 7-ik utcai egyház kebelében dúló harcokról, belviszályokról, esperesi basáskodá- sokról stb, és számos alkalom kínálkozott volt arra, hogy a nyilvános kritika fényszóró lámpását oda fordítsuk, hol a legszentebb eszmék, (hazafiság, vallás) palástja alatt, oly dolgok történnek, melyek méltón keltik fel a gyülekezet és egyleti tagok, sőt az egész magyarság megbotránkozását. Mi azonban nem örülünk annak, ha visszaéléseket kell nyilvánosságra hoznunk. Nem kenyerünk a gyülölség. Ezt azokra hagyjuk, kik máskép nem fiúinak boldogulni, mint ha magyarokat az angolokkal, angolokat a magyarokkal, és magyarokat a magyarokkal összeveszithe- tik. Az ilyen emberekről azt mondja az apostol, hogy “megveszekedett természet vagyon bennük. " Ezen nyilvános felszólalás közlésének kötelezettsége alól azonban még sem térhettünk ki. Nem pedig azért, mert, egyfelől azt olyan egyén irta, ki egyénileg is, viselt állásának kiválóságánál. fogva is teljesen illetékes és jogos arra. hogy a nyilvánosság elé tárja mindazt, a mi ebben a közleményben foglaltatik, másfelől közöljük e felszólalást azért is, mert a new yorki 7-ik utcai magyar református egyház, nem egy privát intézmény, hanem a hívek közösségének óriási áldozatkészségéből felépített és fenntartott magyar közintézménye, egyházi közösség, es annak vezetéséhez hozzászólom, annak működését megbírálni Dudás .János urnák föltétlenül meg van a joga, sőt ez néki bizonyos mértékben kötelessége is. Lapunknak pedig rendeltetése, hivatása és célja éppen az, hogy az egyházi és egyháztárs.adalmi élet megnyilvánulódá- sait megfigyelje, bajait konstatálja, visz- szaéléseit megszüntesse. Kérjük lapunk olvasóit, hogy e szempontok figyelembe vétele mellett bírálják el amaz elhatározásunkat. melyből folyólag a Dudás János volt főgondnok ur ezen cikkének helyet adtunk. Önként értetődik, hogy ezen felszólalásának felelőssége is Dudás urat illeti és ő lelkiismerete, valamint hitfelei előtt ezt a felelősséget örömmel és készséggel el is vállalja, mert egyéb célja neki nincs, mint hogy az igazságot feltárja a new yorki 7-ik utcai magyar reformátusok előtt, A Szerk. ‘é
