Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1912 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1912-04-20 / 16. szám
i6. sz. 1912 április 20. Amerikai Magyar lUformátuaok Lapja 9 gére, saját lelkűk örömére és az egész gyülekezet gyünyörüségére ünnepi díszbe öltöztetik szép templomunkat. Virágokat hoztak az idén: Palágyi Juliska, Kiss Amália, Molnár Erzsiké, Farkas Izabella, Kozora Erzsiké (mindezek Pittsburgi leányok), továbbá Homes- teadról: Simon Lászlóné, Badó Károly- né, Zavodnyik Erziske, Rozgonyi Anna, Lovász Gyuri, Lovász Mariska, Balogh Ágnes, Klinko Mariska és Csider Mariska Donoráról.. Az Ur asztalára ajándékoztak: Gáncs Lida kenyeret, Lehotai Pál és neje buzgó házaspár pedig bort. Az ünnepi oífera, a templomfestési adományokkal együtt mintegy 250 dollárt tett ki. ST. LOUIS, MO. ( A saint ,ouisl, east saint louisi és vidéki református-magyarok pár éven keresztül tervezett célja teljesedésbe ment. A magyar református templom építése e hó 12-én megkezdődött. A helyibeli és vidéki magyarság adományából vett telken a saint louisi pres- ibyterian egyházak segítségével szép tem- jplom épül. East Saint Louisban a Wash- ington-iskola mellett a Trendley Ave.-n három telekre faalkotás leend, mely körülbelül 4000 dollár összeg értéket képivisel. Az alapkő felszentelés május hó első hetében lesz, mig a templom teljesen ez év nyarán lehet csak készen. NORTON, VA. Az isteni tiszteletek a legszebb sorrendben folytak le. Nagypénteken egy evangélikus ember sem hiányzott és űr- vacsorát tiz hivő vett. Ostyáról a lelkész gondoskodott, bort Kardos Zsiván hittestvérünk adott. • Az első napi tisteni tiszteletet a reggeltől délig ömlő zápor rontotta meg. Másnap az angol református templomban gyűlt össze a buzgóság igen szép számban. Az úrvacsora kiosztása előtt két ifjú növendéket vett fel a lelkész az egyháztagok sorába: Farkas Lajost és Nagy Kálmánt. Az úrvacsorával is számosán éltek. Az urvacsorai 'szent jegyeket Bakos Lajos hitbuzgó testvérünk ajándékozta. Husvét első délutánján az arsdai híveket látogatta meg a lelkész. Rövid húsvéti isteni tisztelet keretében megkeresztelte Tóth Benjámin gondnok (Ber- kaszó, Bereg m.) és Leskovics Bregila uj szülött gyermekét, ki a keresztségben a Benjámin nevet kapta. Keresztszülők Németh István és Berezelyi Mariska voltak. Regény. Az elátkozott család. Irta: Jókai Mór. (Folytatás) — ELvesztém az ő szeretetét. — De megnyerte ön az enyimet! — szólt Malárdy, s kebléhez szoritá az idegen ifjút és a nagy szobor keze megtudta azt ölelni: és a nagy szobor ajkai megtudták annak fejét csókolni; — a nagy szobor még tréfálni is tudott: — Az indus szemfényvesztő nem hiába mond'á, hogy ön nagyobb bűvész, mint ő, mert “ez” csakugyan a legnagyobb bűvészet. Kezével az égő költeményeikre mutatott. A OALABRIAI KÖPENY. Viktor e naptól fogva kedvence maradt az egész Malárdy-pártnak. Mert egy egész pártnak bizton lehetett nevezni a Malárdy- családot, melynek viszonyai összeköttetései mind a négy kerületre kiterjedtek s érdekei egy egész megyét ’foglaltak össze. Az alispán az első órában meg volt hódítva általa, az elegáns atyafiak az első napon és a szép hajadon — az első pillanatban. Egy hét alatt Kálmán is megadatta magát e rettenetes hóditónak. Uigy bánt az vele, mint egy bölcs ország- foglaló a legyőzött néppel. Elébb megérez- teté vele, hogy nálánál minden téren erősebb, hogy ma legyőzője lehet észszel és karral; — azután pártfogója, védelmezője lett, vitte magával a merészebb utakon, bá- toritá, erősité, közölte vele lelke lángját; elfoglalta tőle az utolsó ellenállási ösztönt: a gyűlöletet és tulajdonává tette őt a szeretet és hála által. Egy hét alatt Kálmán egészen átváltozott Viktor befolyása alatt; Viktor más élet- renlre szoktatta őt; reggel már hajnalban felzavarta ágyából, s vitte a kerti tóba für- leni a hideg friss vizhe, a mitől teste megedződött ; Kálmán nem tudott úszni, Viktor néhány nap alatt annyira vitte, hogy át tudta úszni a tavat; azután leckéket adott neki tőrrel vívásban, a mi akkortájon kezdett divatba jönni: egyszer csak azt vették észre az elegáns urfiak a kastélyban, hogy az örökké tintásnak csúfolt Kálmán meg mer jelenni a vívóteremben s mindnyáj okát leküzdi a Viktortól tanult mesterfogásokkal. Kálmánt taníttatták nyelvekre is: olvasott németül, franciául, de annyira nem tudott menni, hogy beszéljen is. Viktor néhány nap alatt oly bátorrá tette őt, szüntelen franciául beszélve vele, hogy a legnépesebb társaságban képes volt a beszéd folyamába elegyedni, hol azelőtt zavarba jött, ha megszólnák. Malárdy arcán meglátszott az öröm, midőn fiának ez átalakulását észre- vevé, s ez örömöt Kálimén maga is érezhető; mert soha annyi gyöngédséget nem tapasztalt atyja részéről, mint e rövid idő óta. Ez örömét is Viktornak köszönhető. Kálmán lelkében igaz költészet rejlett, azt férfias mulatságokkal, komoly munkával eltemetni nem lehetett; Viktor arról is gondoskodott, hogy a szellemi szükségnek uj tért nyisson, s megőrizze a költő lelkét a veszélyesebb recidívától. Észrevette, hogy Kálmánnak nagy hajlama van a zenére; titokban gyakran ábrándozék egyszerű tilin- kóján. Viktor egy pompás elefántcsont fuvolával lepte meg őt, s megtanitá egy köny- nyü dallamu siciliai halászdalra, melyet midőn a családkor előtt legelőször eljátszott az ifjú, olyan valóságos tapsot nyert érte, a minőt vereseivel sohasem birt elérni. Ez által uj ösvényre volt vezetve túláradó költészeti hajlama, oly ösvényre, mely halada- tosabb és díszesebb. A zene mindig a noble passiók közé tartozott: csak a versírás és a komédiázás volt lealázó. , Viktor mindenkinek kiismerő védetlen oldalát: bőkezűsége minden cselédet imádójává tett, szép szavai minden hölgyet, bátor magaviseleté minden férfit. Csak egy személynél volt hasztalan minden fáradsága: az alispánnénál. E nő nyilt- szivü volt, nyelvén hordozta minden gondolatát; és mégis oly nehéz volt szivéhez jutni. ő nem volt Viktor részén soha. — Midőn mindenki dicsérte, magasztalé, ő akkor is azt mondta felőle, hogy nem tűrheti. A mit mások Viktorban bátorságnak neveztek, annak ő előtte szemtelenség volt a neve: miveltsége idegen korcstulajdon, ügyessége komédiajátszás; ereje parasztvirtus. Még annyit sem hagyott meg rajta, hogy szép .férfi: — nem; pufók, vörös és görbe lábú; idomtalan rut ember; ha Hermina az ő édes leánya volna, ilyen embernek nem adná, ;ha az még egyedül volna is férfi e kerek világon! És Hermina? ő volt az, a kivel Viktor legkevesebbet foglalkozott. Hiszen jót tudta azt, hogy szüléik már elvégezték azt egymás között, hogy Hermina báró Kadarkuthy neje legyen. Azt is jót tudta, hogy az a hölgy nagyon biztos foglya már annak a büverőnek, a mit a köznapi nyelven úgy hivank, hogy “szerelem.” És talán még más is tudott? Talán még azt is tudta, hogy mikor a nő szeret a férfi hidegsége, kzönye azt a szerelmet az őrültségig fokozza fel; hogy azután a szeretett ideál egy szavára azt mondja: “követlek, veled megyeik: a nyomorba, a halálba, a kárhozatba”.
