Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1912 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1912-03-30 / 13. szám

Amerikai Magyar Reformátusok Lapj«.

13. sz. 1912 március 30.

|OOI=3|

MAGYARORSZÁGI HÍREK.

»>********

Hunyadi János katonáinak sírhelye.

Belgrádon keresztül jött hire annak, hogy török Ó-Szerbiában magyar vitézek sírboltjára bukkantak a munkások, tkik a Rigómezőn (Koszovopolyén), Prisz tona városától a breszjei vasútállomásig vivő uj utón dolgoztak. A régi sírbolt tele volt emberi koponyával és csonttal. Azonkívül találtak benne keresztedet és egy kis gyertyatartót, a mi azt bizonyítja, hogy ott keresztények vannak eltemetve. Valószínű, hogy Hunyadi János katonái nyugosznak ott, mert e hely közelében a Wragolia (Ördögfalu) községnél volt az 1448. évi október 18-iki és 19- iki véres rigómezei csata a törökökkel, mely Hunyadi János hadainak meghátrálásával végződött. A koszovopolyei szerb nép még most is népdalaiban dicsőíti Szibinyániu Jánkó( Hunyadi János) vitézeit, a kik keresztényekért elestek a Rigómezőn.

*

Katonai ski-gyakorlat a Tátrában. A

budabesti hadtest gyalog- és tüzérezre- deinek tizennégy egyesitett ski-osztálya most fejezte be égyheti ski-gyakorlatát. Az első húsz napon a Kárpátokon Zár mellett a bélai meszeshegységbe, az utol só tiz napon pedig a Magas-Tátrában a Frigyes kir. hercegmenedékházhoz vitt a csapat útja. A Cént szánt százads vezetésével végbement gyakorlaton az ezre- dek ski-futó tartalékos .tisztjei és legénysége is résztvett. Ezek a téli havasi manőverek ismét bizonyságát adták annak, hogy hadilétszámú katonai osztályok még a legkedvezőtlenebb időjárásban is minden taktikai és stratégiai követelménynek képesek megfelelni. Fölötte érdekes volt az, hogy a 9ki-manőverekhez beosztott legénység a magyar Alföld fiaiból került ki s nagyszerűen bevált a havasok hátán.

#

Halálos végű mozgófénykép-előadás.

Lefkovits Lázár szántói újságárus egy ócska mozgófénykép-géppel járt községről községre. Legutóbb Göncz községben tartott előadást; a terem, melyben előadását tartotta, zsúfolásig megtelt. Előadás közben a készülék füstölögni kezdett, mire Lefkovits javítgatni kezdte, miközben az oxigén-tartó megtelt és óriás zajjal fölrobbant. A robbanás folytán a készülékhez közel ülő két gyermek, egy fiú és egy leány, valamint egy másik fiúcska súlyos sebesülést szenvedett. A

két előbbi, a fiú és a leány, még aznap meghalt szüleinek lakásán, mig a harmadik fiúcskát súlyos sérüléseivel a kórházba szállították. A szerencsétlenség után Lefkovits eltűnt a községből és azóta nem sikerült ráakadni. A két gyermeket fölboncolták és megállapították a gázmérgezést. Megállapították, hogy Lefkovits az oxigén-tartót igen közel tette a kályhához, igy támadt a robbanás, a mit a gép hibás szerkezete is elősegített. «

Gazdátlan százezrek. Néhány héttel ez előtt érdekes ember halt meg Hosszupá- lyiban, Szátory Dezső földbirtokos, a ki nevezetes alakja volt Hajduv-ármegyé- nek. Pályit nábobnak hívták mindenfelé. Az öreg ur Jókai magyar nábobjához hasonlított, a ki világéletében a tréfát kedvelte. Mindig nagy függetlenségi ember volt, de a legutóbbi képviselőválasztás alkalmával mégis megtette azt, hogy eltért elveitől és a munkapárti Beöthy Lászlóra, a mostani kereskedelmi minisz térré szavazott.

— Mindig megbecsültem az én Laci öcsémet, hogyne zavaznék rá, — mondotta, ha fölhányták az öreg urnák, hogy cseren hagyta a 48-as zászlót.

Szártory Dezső végrendelet nélkül halt meg. Óriási vagyonának fölosztásáról nem gondoskodott. Azt kívánta, hogy hosszupályi háza helyén gyermekmenedékhelyet építsenek, gazdaságában pedig gazdasági iskolát. Szártory Dezsőnek több debreceni pénzintézetben néhány százezer korona betétje van, a mely ről gondoskodás nem történt.

*

Egy milliós örökség története. Három éve, hogy a fejérmegyei Cecén meghalt Nagy Sándor dr. földbirtokos, a köznép nyelvén a cecei nábob, a ki harmadfél milliónyi vagyonát mind jótékonycélra hagyományozta. Ennek a vagyonnak egyharmadrészét mintegy háromnegyed millió koronát Székesfehérvár két jótékonyintézménye, a városi árvaház és a városi aggok intézete javára hagyományozta. A nem?sczivü emberbarát, a ki agglegény volt, életében is sokat áldozott mindig tettel és szövői elüljárt a jótékonyság gyakorlásában. Hogy végrendeletében miért emlékezett meg olyan bőkezűen Székesfehérvár városáról, a melyhez semmiféle kötelék sem fűzte, annak érdekes története van. Nagy Sándor dr. tagja volt Fejér vármegye törvényhatósági bizottságának s mint ilyen, minden fontosabb ügyet tárgyaló közgyűlésen részt vett, ha egyébért nem, hát azért hogy szavazatával a neki tetsző, vagy nem tetsző ügyet előbbre vigye, vagy ellensúlyozza. Mintaképe volt a nyílt,, egyenes gondolkozásu, önérzetes embereknek, a ki akár politikai, akár társadalmi, vagy közgazdasági dologban mindig a maga meggyőződése szerint cselekedett. Túlságos szerénysége azonban ellenkezett azzal, hogy a napirenden levő ügyekhez hozzá is szóljon. Hallgatag természetének más oka is volt. Nagy Sándor ugyanis szörnyen gyorsbeszédü ember volt s gyakorlott fülnek kellett lennie, a mely a hadaró beszéd értelmét kivehette. Ezért aztán csak a legritkább esetben szólalt fel, de akkor is a lehető legrövidebbre szabta beszédét. Egyizben aztán valami fontosabb vitánál nagyobb beszéde fogott, ömlött a szájából a szó oly sebesen, hogy még a legközelebbi szomszédai sem értették meg. A bizottsági tagok eleinte csak mosolyogva kihallgatták, de a mikor a szónok mindjobban nekitüzesedett, hirtelen olyan harsogó kacagás tört ki az emberekből,, hogy Nagy Sándor kénytelen volt félbehagyni beszédét. Komoly, borús arccal, halálsápadtan nézett végig a kacagó sokaságon s a mikor lecsillapodott a zaj, a haragtól reszkető hangon megszólalt:

— Tehát igy kinevetnek engem? Annak a varmegyének dísztermében nevetnek, a melynek én a vagyonom javarészét hagyományozni szándékoztam. Jól Ezt megjegyzem magamnak! — mondta s elhagyta a tanácstermet.

Beavatott helyen tudják, hogy e jelenet után Nagy Sándor dr. olyképen változtatta meg végrendeletét, hogy a Fejér vármegye részére kikötött összeget Székesfehérvár városának testálta. Saára Gyula dr. polgármester a közelmúltban személyesen járt Budapesten a milliós hagyaték átvétele végett. Már készítik is a terveket az uj árvaház és az uj szegény ház fölépítésére. Székesfehérvár törvény- hatósága hálája jeléül a város egyik leg- iforgalmasabb utcáját, a Sas-utcát Nagy Sándor-utcának nevezte el.

Az az orvosság, melyet minden civilizált nép használ, jó kell hogy legyen. Minden nyelven dicsérik a népek az Anchor Pain Expellert reuma és minden formájú izom és ideg fájdalmak ellen 25 és So cent.