Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1912 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1912-03-30 / 13. szám
2 ' Amerikai Magyar Reformátusok Lapja aludni nem engedték. S mikor kiemelték a nemzetet e mély sírból, megmentették a legnagyobb ellenségtől: a “nemzeti elfásulás”-tól: a későbbi időkre, tehát e mai korra is az a teendő várakozik, bogy fölemeljük nemzetünket arra a magaslatra, hol az élő nemzetek állanak. Ali épít, mi gyarapit, mi tesz szabaddá? Az ész, erő, a szorgalom! Ez is meglesz* de küzdeni, szenvedni kel’ érte! Most már nem az ellenséggel, hanem a versenytársakkal kell szembe állam Itt még drágább a győzelem, A múlttól vegyük át örökségül azt a mi benne jó volt: a haza végtelen szerelmét, az áldozatkészséget, a közügyek iránti érdeklődést iá függetlenség, a szabadság utáni vágyat. Szeressük forrón magyar fajunkat. De ne örököljük az osztály villongást, párt szenvedélyt, a féltékenységet! Mig eljöhet az az idő, hogy a szabad Magyarország halhatatlan! Petőfi átirt szavai szerint: “Tartsunk össze s nem törülünk Szemünkből annyi fájdalom körmit Midőn forgatjuk reszkető kezünkkel Történetünknek sötét lapjait! A porszemet, mely csak magában áll Elf ujja egy kis szellő egy lehellet, De ha összeolvad, összenő, ha A porszemekből szikla alakul. A fergeteg sem ingathatja meg! A Ref. Lap részére beküldte az 1848. március 15-ikének ünneplése után Virág István, loraini ref. lelkész. AZ ÁPRILIS JÁRATÁS. Április hónap elsején az április járatás, a világ minden népénél, többé-kevésbbé ismeretes szokás. Központja, hőse ennek az ártatlan mulatságnak mindenki, akit április elsején tréfásan rászednek, hogy azután szívből kikacagják. Az.április járatás vagy bolonddátevés a legkülönbözőbb módokon jut kifejezésre az egyes nemzeteknél. így pl. Németországban, Hollandiában és Angliában főként az a szokás uralkodik, hogy a gyér mekeket és a cselédeket elküldik a gyógy szertárba, hogy szunyogzsirt, rákvért és 13. sz. 19Í2 március 30. más ilyen szörnyűségeket vásároljanak, és mikor sikerült a felültetés, ennek emlékéül szalagot vagy papirost fonnak a tragikomikus hősnők hajába. Általában érdekes sajátság, hogy Angliában napjainkban igen elterjedt és népszerű mulatság az április járatás, a minek világos bizonyítéka az is, hogy abban az országban április elsejé “all fools day”-nek (minden bolond napjának) nevezik. Ebből a kifejezésből származtatva az “április bolondja” (April fool) szólásmód igen népszerű. Az a máskülönben flegmatikus angol nép április elsején, vagy a hogy ő nevezi “minden bolond napján” szinte ki- csapongóan jókedvű. Amint beköszönt április elseje, az angol nép a következő két soros versecské- vel üdvözli azt: “On the first day of April Hunt the gaiwk another mile!” — amit magyarul kifejezni körülbelüli igy lehet: Április elsején űzd a bolondot egy rnért- földnyire tovább! Az angol nyelvben a “gawk” szó eredetileg kakukkot jelent s ez az életkort jósolgató madár rendesen április első napjaiban szokott megjelenni. Újabban a “gawk” szó eszelőst, bolondot jelent. Érdekes népszokás, hogy Skótországban a kakukk iizés mind e mai napig fenntartotta magát, mint április elsejei mulatság, tehát e helyett — a “gawk” szó újabb értelmezésének megfelelően — A DUELLUM. Irta: Komjáthy Sándor. Volt nekünk egy családi kertészünk. Úgy maradt ránk a nagyapámról. Egy kicsapott pataki diák. A családhoz tartozó volt egészen. Ironikus szemöldü székely. Ez odasomfordált apámhoz segi- teni s odasugta: — Ezt a nyulat meg lehetne még egyszer lövetni. — Hát tömje ki, Fogarasi bácsi! Másnapra ki is tömte. Kipeckelte a garádra. Szomszédosok voltunk Pista •bácsiékkal. Apám átment hozzá beszélgetni. Egyszer bedugja a bozontos fejét az öreg Fogarasi s rárivall apámra: — Gyüjjék mán ház az ur! Elhül a leves. Aztán elég hangosan súgta oda a gazdájának: —Siessen, mert a garádon levelezi a csemetéket egy nyúl. — Hohó! Azok az én csemetéim, — kiállt ja Pista bácsi. — Az enyém az első jogAzzal leakasztja a dupláját s szalad le a lucernásra. Püflf, — paff! — dupláz a I tapsifülesre. A nyuszi azonban nem bukik föl: de el sem szalad. Odarohan hát, megkapja a hátát, hát csak fölszalad a nyúl a levegőbe. Szalmával volt kitömve. Apámék egymást támogatták a nevetéstől. Pista bácsi azonban rájok rivallt, hogy betakarodjanak előle, mert ő fölszalad még egy töltésért és közéjük gyújt Hisz hacsak ennyibe hagyták volna a sikerült felültetést. De most jött még a java. — Apám följelentést irt versben az alispánhoz, hogy a szomszédja megszegte a vadászati tilalmat. E kihágás példás büntetését kéri, mert félő, hogy ellés idején igy kivész a vadállomány; ez pedig már országos kár lenne stb. stb. Az alispán átadta az ügyet a főjegyzőinek, a ki pennás ember volt s szintén rímekben referált esetről. Hogy, hisz nem is történt olyan nagy dolog, a mint vádlottól hallja az esetet. Az a kártékony nyúl rágta az ültetvényeit. Ezen méltán fölháoorodhatott egy jó gazda. És mégis, nehogy vétsen a vadászati tilalom ellen, nem puskával szaladt Iki, hanem a mi legközeleb keze- ügyébe akadt: kaptafát ragadott s azzal suhintá meg a kártévő vadat. Ez úgy elámult a szokatlan fegyvernemen, hogy ijedtében odanőtt a földhöz. Tulajdonos hát egyszerűen elevenen becipelte, kamrába zárta. Az ott le is fiadzott. A vadászévad beálltával azonban el fogja bocsátani a kukoricásban, hogy növelje vele a vadállományt. így hát nemes tette csak dicséretet érdemel s a nemtelen följelentőnek kellene inkább megmagyarázni, hogy a kaptafa ma már nem sül el . Az egész megye harsogott a kacagástól. Százával másolták le a kihágási esetet tárgyaló iratokat. Pista bácsi azonban e naptól kezdve, ha fölbukott bennünk, sem állt szóba velünk. Pedig tavaszra kiszakított a Szamos. Az egész falut elöntötte az ár. Tyukodiék is úsztak. Csak a mi portánk volt a régi vár helyén dombon. A falu már ott is táborozott az udvarunkon meg a gyümölcsösben. Anyám maga csónakázott át a Tyukodiék tornácáig, hogy legalább a gyerekeket tegyék biztonságba a mi hajlékunk alatt. Tyukodi hajthatatlan maradt. Tutajon szállíttatta a családját a székvárosba; éj néki idején, de be nem adta a derekát. 1871—73-ban óriási sertésvész dühöngött. Kétezer darab állománya volt apám nak. 1873-ban koldusbotra juttatta a kon-
