Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1912 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1912-01-13 / 2. szám
it VitllitSU t!t> VCgiC Cgy UtOUl UO.li icözi egész Amerika magyar reformá- tussága. AZ AMERIKAI MAGYAR PRESBY- TERIÁNUS REFORMÁTUS EGYHÁZAK TÖRTÉNETE. BEAVER FALLS, PA. Az itt letelepedett református magyarok egyházi jellegű törekvései az 1903-ik esztíendőtöl kezdődnek. Jó igyekvésüket kezdettől a presbyteriánius egyház támogatta. 1904 december hava óta rendesen tartattak istenitiszteletek havonkint egyszer, melyeknek vezetésével Schódle Ádám, az allegheny-i theológia akkori növendéke volt megbízva. A gyülekezet három év leforgása alatt annyira megerősödött, hogy 1907 májusában elhatározta, hogy tempomot szerez magának. magyar reFfömatusok ugye az uj egyházmegye kezébe nem került. Az uj egyházmegye belmisslziói bizottsága Bogár Lajost hívta meg a gyülekezet gondozására, aki állását 1909 julius 11-én foglalta el. Az egyházi munkálkodás ezúttal az eddiginél is nagyobb lendülettel fejlődött, 1909 október 31-én megalakult az ifjúsági egylet és az énekkar, melynek ma már egy 155 kötetből álló és a legjobb magyar írók müveiből összeválogatott könyvtára van. A gyülekezet anyagi gyarapodása oly mérvű volt, hogy az 1910. év első felében a templom belső berendezésének költségeit megerőltetés nélkül tudta fedezni. A hívek kérésére az egyházmegye még ugyan) ezen év október 23-án 63 taggal szervezte az egyházat, mire az egyháztagok, élve jogaikkal, szabályszerűen megválasztották Bogár Lajost lelkészüknek s intézkedtek beiktatása iránit is, xmi 1911 május 14-én szép ünnepség keretében folyt le. A virágzó egyház ma már erős vára a imagyar kultusz- és a magyar kultúra fejlődésének. KczetDen magyar iskolát tart fenn, amelyet a folyó évben 54 gyermek látogatott szorgalmasan.-------o------ELVESZTENI, KERESNI, MEGTALÁLNI. (Luk. XV: 1-10) E három szó olyan folyamatot jelent, mely ilyen egymásutániságban gyakorta előfordul. Bosszantó és fájdalmas az elvesztés, buzgalommal tölt el a keresés és boldogsággal a megtalálás. De nem minden esetben megy végbe e folyamatnak három foka ilyen szerves összefüggésben. Némelyek elvesztik vagyonukat a nélkül, hogy fáradozának annak keresésében: sokan serényen keresnek elveszett dolgokat a nélkül, hogy megtalálnák. A Lukács XV: i-10-ben elbeszélt példázatok az elveszett juhról és az elveszett drakmáról e folyamatot erkölcsi térre viszik át. Jézus úgy itt, mint más helyeken épp oly kevéssé teszi magát bírójává azok erényeinek, a kiket a közbeszéd bűnösök és vámszedők névvel T A R C A. NE HAZUDJ! A Reformátusok Lapja eredeti tárcája. Irta: Kovács Endre. (Folytatás.) Amint a házba értem, máig sem tudom, hogyan mentem fel .a lépcsőm és hogyan jutottam lakásunkba, hevesen csöngettem, berontottam egyenesen férjem dolgozószobájába s az ajtót s,a.rkig kitárva kiáltottam: .—• Ottó! Olts fekete szalonrühát, de gyorsan, mert becsületünkről van szó!... Férjem rám meresztette szemét- Oly hirtelen ragadtam iki komoly munkájából, hogy szinte megnémult s mint egy bábu engedte imagát öltöztetni. Később megjegyezte, hogy úgy érezte m,a'gát, mintha egy heves vihar rázta volna meg és ezért nem jutott szóhoz, másrészt, mivel én sem engedtem neki erre időt, mert folyton ezt kiáltoztam: — Gyorsan, gyorsan! ő pedig követett engem, mint egy bárány a mészárost a vágóhídra, -vagy ha jobb igy a hasonlat, mint egy bárány fekete ruhában feShéz keztyüvel.... Az ajtóhoz érve eszembe jutott, hogy valamit elfelejtettem. — A csöppek! — kiáltottam fel s visszarohantam férjem dolgozószolbájába és felkaptam Íróasztaláról egy üvegcsét, azzal férjem után siettem, ki a lépcső alján még mindig tanácstalanul állt, reám várakozva. — Hilda, ha szabad kérdeznem, hová megyünk? 1— Az automobilba! — feleltem hirtelen s mikor már benne ültünk, csak akkor tudtam néhány rövid szóval elmondani a helyzetet s felvilágositottam, hogy akarva, nem akarva, néhány percre az Edith férjének kell magát kiadnia sőt ideges rosszulléte alatt támogatnia. Férjem sokkal jobban meg volt lepve és zavarodva, semhogy ez őrült csiny miatt szemrehányásokat tegyen s az egész idő alatt még a száját sem nyitotta ki, csak néha csóválta a fejét és dünnyögte: "Csodálatos!” Anélkül, hogy egymáshoz szóltunk volna, mentünk fel a lépcsőn a kormányzóméhoz, itt megzavarodott férjemnek azt súgtam:
