Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1912 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1912-03-23 / 12. szám

NEW YORK, N. Y., 1912 MÁRCIUS 23. Entered as second-class mater Oct. 28, 1910 at the Post Office at New York, N. Y., under the act of March 3, 1879. Felelős szerkesztő: HARSÁNYI LÁSZLÓ, new yorki ref. lelkész. CSAK FIZESS MAGYAR! (Levél a szerkesztőhöz.) Tisztelt Szerkesztő Barátom! Kedves Lelkipásztor Társam! Elsősorban is őszinte és igaz kö­szönetét mondok, az ide, az ide­genbe szakadt magyarok nevében, azért az őszinte szeretetért és jó­indulatú eljárásért, mely ly el a leg­utóbb e hasábokon szóvá tette a mi f apunk azon eljárást, mely ly el még itt Amerika szabad földjén is sújt­ják a magyart és még itt is igazság tálán adókkal zaklatják. Minden­esetre elismerés illeti meg lapun­kat és Önt kedves lelkipásztor tár­sam, amiért nem késett az ügyet szóvá tenni, hogy nem késett a “Lelkipásztor” elejétől végéig min denben igaz cikkét közölve, az ott­honiak itteni csúfos gazdálkodásá­ról és oktalan önkényeskedéséröl a leplet lerántani. Az a cikk kellett nekünk, mert tiltakozó szavunkat hathatósan fel kell emelnünk az el* len, hogy most 2 dollárokat és ké­sőbb tán 3-4 dollárokat szedjenek a konzulátusok egy olyan dologért, amiért a keservesen dolgozó ma­gyarnak az eddigi 1.37 dollárt is nagyon nehezére esett megfizetnie. A “Lelkipásztor” közleménye, illetve felhívása bizonyára nagyon nagy szolgálatot fog tenni, mert merem hinni, hogy a lelkészek mind fel fogják emelni tiltakozó szavukat egy újabb önkényeske­dés ellen és hogy a tiltakozásunk majd nem is lesz eredménytelen, ha illetékes helyen bebizonyítjuk, hogy az ide bevándorolt már úgyis odaadta,, odahagyta hazájának mindenét, hagyják legalább itt az idegenben békében. Hagyják, hogy nehéz munkájának csekély ered­ményét egyedül csak maga élvez­hesse. Már az eddigi $1.37 is túlontúl magas összeg volt, azért a kis mun káért, amit egy hitelesítés okoz, mert már igy sok magyarnak egy egész napi bérét oda kellett adnia, csakhogy gyermekei ügyét a tör­vény értelmében rendbe hozhassa. 1907-ben én tettem szóvá, hogy a bevándorolt családok itt szüle­tett gyermekeinek keresztlevelét hitelesíttetnünk kell, ha a törvény­nek eleget akarunk tenni. A new yorki főkonzulátusnak volt akkor egy igen derék alkonzula, a ki kö­telességének eleget téve, természe­tesen a jövőre is követelte az ille­ték megfizetését, de jó szivére is hallgatva azt a tanácsot adta, hogy olyan családok, amelyeknek több itt született gyermekük van ne kü- lön-külön hitelesíttessék az anya­könyvi kivonatokat, hanem kérje­nek családi értesítőt, amelyben akár 8—10 gyermek anyakönyvi adatait is összefoglalhatják és igy csakis egyszer kell megfizetni azt a hitelesítési dijat, amely már ed­dig is nagy terhet rótt a család­apákra és ezentúl még fokozni is fogja azt. Megírtam ezeket és kérem ked­ves Szerkesztő uramat és lelkipász tor társamat adja közre soraimat, mert 'hátha e tanácsommal segítve lesz a több gyermekes családapá­kon. Tudom azt, hogy Szerkesztő ur velem együtt,, úgy a híveink, mint az összmagyiarság sorsát szívesen segíti elő és úgy bízom abban, hogy igyekezni fog velünk együtt oda­hatni, hogy népünk újabb sérelmei orvoslásra találjanak, miért is ké­rem szolgálja a szerkesztése alatt lappal továbbra is oly szeretettel a magyar reformátusság és összma- gyarság ügyét, mint azt az “Ame­rikai Magyar Reformátusok Lap­ja“ eddig is mindenkor megtette. Ujlaky János, nortoni magyar ref. lelkész XIII évfolyam. Megjelenik minden szombaton. Published Weekly on Saturday. 12. sz.

Next

/
Thumbnails
Contents