Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1911 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1911-02-18 / 7. szám
XII. Évfolyam — Megjelenik minden szombaton. Published Weekly on Saturday. — 7. sz New York, N. Y. 1911 Februar 18. “Entered as second-class matter October 28,1910 at the post office at New York, N. Y. under the act of March 3, 1879.’’ Felelős szerkesztő: HARSANYI LÁSZLÓ, new yorki református lelkész. 80 Válasz a „Pittsburgi Hiradó”-nak A Pittsburgi Hiradó 1911. Febr. 9-iki számában igen értelmes1 és tárgyilagos választ kaptunk „A Református ’ Egyházak helyzete“ cimü cikkünkre. Ha ilyen hangon s ilyen komolysággal fogjuk tárgyalni a kérdést minden oldalról, azt hiszem, hogy nem sokára elkövetkezik az idő; amikor teljesen tisztázott helyzettel állunk szemben. 'Mielőtt annak az egy kérdésnek tárgyalásába bocsátkoznék, amelyikre a Pittsburgi Híradó azt mondja, hogy „rosszul betetőzött11 — álljunk meg egy pillanatra s beszéljünk arról, hogy mit akarunk tu- lajdpnképen mi, akik idegen segítséggel dolgozunk. Ami célunk ugyanaz ami a magyar csat akozott egyháziaké. A vallásunkat, azt a puritán magyar kálvinista vallást, mely magába olvasztotta évszázadok alatt a ma gyár nemzet minden nemzeti sajátságát is, a magyar ember magyar emberi karak- 4 terét is, magyar gondolkozásunk minden lényegesebb és lényegtelenebb külsőségek ben nyilvánuló sajátságait is azt arra hasz náljuik fel itt, hogy éppen ezáltal a világ egyetlen vallásában sem meg nem találha tó sajátságai s nemzeti egyénisége által felhasználjuk arra, hogy itt ugyanazon benyomások, ihletek s lielki meggyőződések által annyira suggeráljuk népünknek a hozzá való föltétien ragaszkodást, hogy azáltal itt is megtarthassuk magyarnak. — Mi úgy vagyunk itt a vallásunkkal, mint amint amultkor említettem a zsidók is voltaik a vallásukkal s vannak ma is, hogy az rajok nézve nemzetiség is, vallás is, s minden körülményeik között kibékítő társaik. — Mi a szívhez, az eszehez, s élete minden körülményeiben mozgató cselekvései ösztöneihez megyünk, s éppen azért mert idegen segítséggel is azt prédikáljuk, fontosabban és élesebben mutathatjuk ki ainnak különbségét minden mástól. Mi nem szakadtunk el ami vallásunk által az otthontól, nem szakadunk el az óhazától, hanem amiként a török mindenünen Mekkához vándorol úgy mi is mindenünnen minden körülményünk között Mekkába, — a mi vértanúink vérével megitatott édes hazánk földjéhez vándorolunk hitet, reménységet s Istenbe vetett bizalmat keresni. Mi természetesen elismerjük azt, hogy mennyire erősen szervezett s szervezkedé seben mennyire tökéletes az otthoni egyház, elismerjük azt, hogy ezáltal a szervezet által az otthoni egyházakat megfelelő rendben s az egyházi életet a magyar nem zetiségnek megfelelő mederben tudják fentartani. Az ellen sem beszélünk, hogy az itteni hajtásai nem igyekeznek az otthoninak másai lenni, s hogy az itteni ágai nem igyekeznek épp úgy levelezni mint az otthoni filiák az anyaegyházhoz, hanem azt nem ismerjük el, hogy csak ahoz való föltétien csatlakozás, s az azoktól kiszedett anyagi segély tudhat ugyan olyan hajtásokat, ugyanolyan ágakat termelni. Vegyünk csak egy példát. . . . Amikor Athén s a görög városok annyira túlszaporodtak hogy nem tudtak a városban mindannyian megélni, egy-egy rajt bocsátottak ki, hol kis Ázsiába, hol Görög ország keleti részébe, holl meg a Földközi tengerben levő szigetekre s azok ott megtelepedtek s az anyaország mintájára megszervezték rögtön a magok városát, megszervezték ugyancsak az anyaország mintájára politikai szervezetöket, és nagyon de nagyon szigorúan, ha a többiben egy kicsit el is tértek, megtartották az anyaország vallását. Ezek a városok azután esetleg kifejlődtek sőt ezek a gyár mat városok erősebbek is lehettek mint az anyaország, úgy hogy több esetben még háborúba is bocsátkoztak az anyaországgal vagy az anya várossal de azért ha olyankor el is dobták magoktól azt a szervezetet a politikában, amely ahoz csatolta őket soha’ de soha nem történt meg, hogy az anya város vallását elhajították volna, hanem azáltal fenntartották örökké a rokonságot sőt egyenesen az Isteneiknek bemutatott áldozataik alkalmával ott test véri szövetséget fogadtak mindenkor. — 'Mi lett volna azokkal a városokkal, a melyeik mondjuk 10 telepet bocsátottak ki minden oldalira, ha azok a telepek szüntelenül vissza mennek hozzájuk s azt mond juk,. „mi ugyan meg tudunk élni, pénzt is tudunk szerezni annyit amennyi csak kell hatalmasabbak is vagyunk mint ti, kultúrára nézve is meghaladunk benneteket, s
