Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1911 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1911-12-16 / 50. szám
4Amerikai Magyar Reformátusok Lapja 50. sz. 1911. december 16. VOL. XII. DEC. 16, 1911. No. 50. M AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA A Ref. Church in the U. S. magyar egyház- megyéjének hivatalos lapja. Felelős szerkesztő: HARSÁNYI LÁSZLÓ, new yorki ref. lelkész Főmunkatárs: KOVÁCS ENDRE, daytoni ref. lelkész. Szerkesztőség és kiadóhivatal: a 14-ik utcai magyar ref. egyház, New York. Minden levél, közlemény, egyházi és egyleti tudósítás, felszólalás és hirdetés e címre küldendő: Rév. LADISLAUS HARSÁNYI Lakás: 326 E. 79th St., New York. Telephone 7135 Lenox. Előfizetési árak: Amerikába egész évre............................... $2.00 Magyarországba egész évre.. $3.00 (15 kor.) HUNG ARI AN-AMERICAN REFORMED SENTINEL Published every Saturday by the Board of Publication of the Presbyterian Church, U. S. A. and of the S. S. Board of the Reformed Church in the U. S. Editor Rev. LADISLAUS HARSÁNYI. Publication office: 244 East 14th Street, New York. N. Y. Subscription rates: One year $2; Half year: $1; Foreign countries: One year $3; Half year $1.50. A NAGY PÖR. Azzal az ítélettel, aimely az egyik Mc- Namarát életfogytiglan való, a másikat jpedig tizenötévi fegyiházra ítélte, úgy látszik, nincs még befejezve a nagy por, amelynek adatai megrendíthették a leghidegebb lelket is. Nemcsak amiatt nincs vége a nagy pörnek, mert a hatóság tovább folytatja a nyomozást: igazán nem tudtak-e a védelemre száz meg százezer dollárokat egybegyüjtő munkásvezérek a McNamara fivérek bűntettéről, hanem nem fejeződött be a pör a közönség lelkében, mert ez a lélek úgy érzi, hogy rettenetes csúfot űztek vele. Kik? A Sam Gompersek, a muknásvezérek. íA Sam Gompersek és a munkásvezérek, akik a töke által elérhető kényelmet lépten-nycimon kiipéoézik ugyan, de ők .maguk készséggel adják át magukat ennek a kényelmes életmódnak: igen ők kiadták volt a jelszavakat: — A McNamara testvérek ártatlanok! De ez nem yolt elég. Süvöltött a munkásvezérek ajkáról ez is: — Ennek az egész pörnek csak az a célja, hogy agyonnyomoritsa a munkás- szervezeteket. A pör nem más, mint ürügy a szervezett munkának pellengérre való állítására. A tőke harcol itt a munka ellen a leg nemtelenebb eszközökkel. .'. És megindult a gyűjtés a védelem céljaira. Máskor lenézik a bevándorolt munkást, máskor a foreigner nem kell I nekik. (Itt arról is lőhetne egy verset smodani, hogy a szervezett amerikai munkások vezére, Saim Gomipers maga is — bevándorolt.) Máskor ezerszerte “alatta áll” a foreigner munkás a benszülött- nek, de akkor, amikor a McNamarák, az irish-amerikai MioNamarák bőrének a megtartásáról volt szó, akkor jó volt a bevándorolt munkások keserves verejtékkel megkeresett pénze. Gyűjtöttek is jó egynéhány százezer dollárt a — bevándorolt munkások pénzéből. De ki kellett derülni az igazságnak és kiderült az igazság. Annak bizonyult a két McNamara, akik valójában voltak, két teljesen lezüllött gonosztevőnek. A kiben csak az eleme is megvolt a hajlandóságnak arra, hogy igazságnak vegye azt, ami igaz, az a pör kezdete óta meg volt győződve, hogy a hazugságok hazugsága, amikor gonosztévőket a munka vértanúinak akarnak feltüntetni, ám a Sam Gcimlpersek száján habzott a gyűlölet, hogy itt a szervezett tőke dolgozik csupán azzal a céllal, hogy megfojtsa a szervezett munkát. És, amikor kiderült az igazság, akkor egyszeriben köpönyeget fordított a Sam Gcimpers and Co. Egyszerre ők lettek a társadalmi rend (föntartásának az őrei. Pokoli humor van abban, (hogy az Ítéletet kiosztó biró az Ítélet kiszabása előtt tucatjával kapta a szervezett munkásságnak egyébként leg- lármásabb tagjaitól a leveleket és táviratokat, hogy a legszigorúbb büntetéssel sújtsa a McNamarákat. Mily változás! Egyszerre az akasztófára méltónak tartják azokat, akiket annakelőtte mártíroknak neveztek ki. Ennek a pörnek nem lett vége az ítélettel és nem lesz vége. Nem lesz vége annak a könnyen befolyásolható közönségnek a részéről, amelynek minden ideg szálát remegésbe hozták, hogy itt csakugyan történhetnék egy igazságosztási tévedés és amelynek a véleményével ekképp a leggaládabb játékot űzték, — de nem lesz vége a pörnek annak a munkásságnak a lelkében sem, a melyet a leghitványabb módon ugrattak be és vezettek ifiéire. Áll ez kivált a munkásság bevándorolt részére. Arra, amelyet mindig hátra akarnának rúgni az egyenlőséget és testvériséget hirdető munkásvezetők, arra, amelynek csak a pénze jó. A munkásságnak ez a része fog leghamarabb észbe kapni és ez fogja belátni, hogy az úgynevezett szervezett, de tulajdonképp a munkásvezérek érdekei által vezetett munkásság ellen — védekeznie kell. * Nem kigondolni kell az igazságokat: az élet termi meg azokat. Egy mostanság bevándorolt hittestvérünk levelet intézett hozzánk a minap, amelyben megkapó egyszerűséggel adja elő Magyarországból való kivándorlása előzményeit. Zsellérember volt ez a mi fölötte értelmes uj bevándorolt-társunk és megunta, (hogy állati munkát végezzen keservesen kevés napszámért. Hallotta hírét, hogy, a földijei mindnyájan jól élnek és jól megélnek Amerikáiban, elhatározta tdhát, (hogy ő is kijön. Ment az útleveléért. A főszolgaibiró látta, hogy itt nem lehet akadékoskodni, hogy az útlevél kiadásának semmiféle gátló oka nincs, el kezdett tehát a mi emberünknek a “szivére” beszélni : Hát aztán igazán ki akar menni? — kérdezte. — Ki én 1 — szólt a felelet. — Végső elhatározása ez? — A legvégsőbb 1 — No és nem fáj a szive itthagyni ezt a szép országot? — Fáj is, nem is. — Ha meg fáj, miért hagyja itt? — Mert nem fáj annyira, hogy jobban ne fájjon a nyomorúság. — Hogy érti ezt? — LTgy, hogy Ihajmallhasadtától napestig dolgozom és nemcsak nincs látszatja, de ebiben a rettenetes drágaságban a ke- n vér-fal a tokát is számolnom kell. — Hát aztán azt gondolja, hogy ez Amerikában másképp lesz? —■ Azt. — Azt? És miből hiszi? Persze, az újságoknak hisz. .. — Hát én nem olvasok újságot. — Akkor meg honmét tudja? — Onnét, hogy a faluim egyharmadré- sze künn van Amerikában. Olyan jól megy a sora mindegyiknek, hogy vagy kivitette már a családját vagy küldi a pénzeket az itthonLévőknek. Pedig azt is Írják, hogy most nem épp jók a munkaviszonyok Amerikában... A főszolgaibiró most más hurt kezdett pengetni: — Hát a hazája szeretete? — Már kérem alássan, az én hazaszeretetemben azért nem esik hiányosság, ha künn is leszek. De, ugyan mondja csak a főszolgabíró ur: még ha volna is egy kis neheztelés bennem, csoda volna? Hiszen édes gyermeke vagyok ennek a földnek, de azért mégis mostoha a sorsom. — Ej, maga javíthatatlan... — Nem vagyok én javitíhatatlan, hanem nem akarnak javulni azok az állapotok, amelyekben ilyen szomorú a mun- kásember élete. .. .. . Hát van-e könyv, amely igazabb képét adná a Magyarországból való kivándorlás okának, mint ez a kis eset... ?
