Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1911 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1911-12-16 / 50. szám
50. sz. 19111 december 16. 5 Amerikai Magyar Reformátusok Lapja ISTEN ORSZÁGA. (lAdvent vasárnapi egyházi beszéd.) Alapige: Luk. XVVIL: 20-30. Különböző érzülettel viseltetnek Urunk Jézushoz azok az emberek, kik — mint ia mai evangléliiumlbaini olvassuk — az Id- vlezitő köré sereglettek. Ott vannak egyfelől a farizeusok, kik nem hittek benne és furfangos kérdéseikkel kelepcébe igyekeztek csalni. Ott vannak másfelől a tanítványok, kik ibeaime az élő Istennek fiáit és a Messiást ismerték fel s íhozzá mint Mesterükhöz ragaszkodtak. Minden különbség mellett van valami közös vonás a farizeusoknál és tanítványoknál: az Isten országába vetett 'hit; mindketten hittek amaz Ígéretnek, hogy Isten a földön alapítja meg országát. Persze, az a kép, melyet ez országról maguknak alkottak, egyiknél hamis,, másiknál tökéletlen volt. Miinidfcétiféle gondolkozás- módnak nagyon is sok ímegvilágitásra volt szüksége. Azért, hogy az Ur Jézus a farizeusokkal és tanítványokkal való 'beszélgetésében megmondja: mi Istennek az országa, nekünk is hálásaknak kell lennünk iránta; mert a keresztyén- slágben még napjainkban is sok zavaros dolog található az Isten országának lényegét és történetét illetőleg; és olykor- dly'koir sok veszedelem szármázott a keresztyén ségben és a keresztyénekre nézve e nem tiszta (fogalomalkotásból. Nézzük a farizeusok kérdését s okuljunk az Ur Jézus válaszából. 'Kérdezzük azért a farizeusokkal: Miikor jő el az Isten országa? S feleljük rá: I. Isten országa már itt van, azért nem kell arra várakoznunk. II. Isten országa eljön, azért igazán kell várni. I. A türelmetlenség adta a farizeusok szájába e Jézushoz intézett kérdést: Mikor jő él Isten országa? Meg akarták tudni tőle az időt, mikor az Ur Isteni népét a római uralom járma alól fel szabad itand- jia, mikor Dávid családjának sarját ülteti a Dávid trónjára Jeruzsálemben és az fog a- népek felett uralkodni. De ilyen földi országot hasztalan reméltek, mert Isten országa benső', égi természetű. Nem külső pompával jő el, nem világi eszközökkel s fegyvereikkel készíttetik, nem szorittatik látható határok közé, hanem abban van, ki saját személyében istenséget és emberi mivoltot, mennyet és földét egyesit: Jézsu Krisztusban. És ő népe közé jött, azért mondhatja a kérdezősködő farizeusoknak is: Isten országa ti bennetek van, s ezzel azt akarja mondani, hogy: Ez országnak eljövetelére nem kell várakoznotok. Szeretteim az Urban, dlég régen nyerjük az oktatást a keresztyén üdvtanból, hogy a farizeusok ama tévelygésétől, mintha Isten országa világi birodalom lenine, távol álljunk. De éppen ha valódi keresztyének vagyunk, szólalhat meg keblünkben a türelmetlenség hangja, mely azt kérdi: Mikor jő el az Isten országa? Ez ellenmondás a közt, mit a Szentirás könnyen türelmetlenekké tevő hitünk Isten országának fenségességéről tanít és Isten országának alakja közt, mely jelenleg szemünk előtt áll. A Szentirás ezt tanítja: Isten országa igazság, békesség és. Szentlélek által való öröm (Róm. XIV :i7); de bárhová tekintsünk a keresztyénség'ben, azt látjuk, hogy gyakran az igazságtalanság győzedelmeskedik, s a békétlenség, irigység, civa- íkodás hatalmaskodik miég olyanok felett is, kik Krisztusnak, a béke királyának nevét viselik; azt látjuk, hogy sokam öröm- télenül és szomorúan múlnak ki ez ár- nyéfcvilágból azok közül, kiknek, mint Isten országa tagjainak és Isten gyermekeinek, ajkúikon mosollyal, nyelvükön dicsérettel lehetne és kellene jobblétre szenderülni. Ilyen türelmetlen elégedet- enség Isten országának földi, jelenlegi alakjára váló pillantás alkalmával ke- resztyénibb, mint azoknak istentelen és tompa elégedetlensége, kik nem botrán- kozmak meg azon, ha a mennyei királynak alattvalói egymásnak fájdalmat és kárt Okoznak. De az elégedetlenek türelmetlensége is a rossztól ered, mert az kedvetlenné s .henyévé tesz Isten országa hasznos munkájában. És a mily 'bizonyosan szent kötelessége az evangélium hirdetőjének, hogy az istenteleneket s a keresztyének világi gyönyöreit megdorgálja, éppen oly bizonyosan szent joga is mindig arról tanúskodni, hogy az Isten országa már itt van, azért nem kell arra várakoznotok. Igaz, hogy az, ki a mennyországot a földre hozta alá, tanítványaitól, azok szeme láttára, elvált, de ismét el is jött hozzájok az ö Szentleikében, melyet rajok kitöltött; és lelkét az ige és sákramenituimofchoz, mitn kegyelmi eszközökhöz kötötte. Bárhol hirdettetett Isten igéje a világban és a hit engedelmes követőkre talált, ott Isten országa királyának gyermekei születtek, mint a harmat a hájnalpirbód. Egy Nagy Sándornak, egy Augusztusinak, egy Napóleonnak birodalma romba dőlt, de Istene nek országa lassan haladt előre s szilárd alapját megtartotta a világban. És mig a (világbirodalmak urai, hogy saját trónjukat emeljék, .más birodalmat pusztítottak el s tettek romhalmazzá, addig azok az I országok, melyek Isten országába kebe- ' leztettek be, oly mezőkké lettek, hol nyu- I galoim és béke, boldogság és öröm virágai nyíltak, És mert Isten kegyelméből Isten igéje hozzánk is eljött, nyugodtak 1 lehetünk a felöl, hogy az ő országa is eljött mi hozzánk; s habár sok jogtalanságot és tisztátalanságot látunk azoknál, kik az igének nem engedelmeskednek és saját gyönyöreiknek élnek, mégis mindenütt találkozunk olyan keresztyénekkel, a kik szentségre és mindenkivel való békés együttlétre törekszenek. Minden szeretetteljes szó, minden könyörületes tett, minden bizonysága a türelmes megadásnak a súlyos szenvedésben és a diadalmas örömnek a /halál láttára, kell, hogy vigasztaló bizonyítéka legyen annak, hogy Isten országának egy kis része köztünk van. Isten országának azonban, amely Urunk Jézussal jött e világra és melynek áldásos erejét a gyülekezet jelenben is érezheti, nagy jövője is van; annak dicsőségben kell nyilvánvalóvá lenni s dicsőségesen kell végrehajtatni. Ez az igazság, melyet az Ur tárni,t- váinyaiinak eszmélkedésre nyújt; s így azt mondjuk, hogy Isten országa eljön, azért igazán kell várni. II. Az apostoloknak nem sokára fájdalmasan kellett érezniök Urunk Jézus e szavait : Nem fölebbvaló a tanítvány az ő mesterénél (Luk. V.1:4o) ; valamint Jézus, éppen úgy tapasztalták ők is a gyűlöletet a világ részéről. De ez időleges- szenvedésben reménykedve és bizakodva vártak amaz órára, mikor Uruk ismét eljön s uj ’földön fogja megalapítani országát, melyben igazságosság lakozik, olyan igazságosság, melyet Isten plántál az átyaifiak keblébe. És e retménység ezt a vágyteljes kérést adta ajkukra: Óh, jöjj,. Urunk Jézus, jövel, minél előbb! Szeretteim az Urban! Ilyen buzgósággal íreméijülk-emi is Urunk Jézus eljövetelét? Merészen, egyszersmind szomorúan mondom: Nem! Habár mi is reméljük a reátok nehezedő nyomás alóli 'megszabadítást, de csak azért, hogy saját életünknek zavartalanul örülhessünk a földön. Nagyon is világ szerinti boldogok vagyunk ahhoz, hogy Isten országának tökéletes boldogsága lehetne leghőbb vágyunk. De hogy az ember fiáinak nagy napja el fog jönni, hisszük-e mindnyájan? Bizonyára, mert különben hazugok lennéhk Urunk Krisztus előtt, ki megígérte, hogy ő, dicsősége s a megérdemelt jutalom vagy büntetés vele újra el fog jönlni. Ha nem hinnénk ezen ő ígéretében, oly a nőik lennénk, mint azok az emberek, kik Nőé idejében éltek s mint azok, végromlásba jutnánk. (Folyt, köv.)
