Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1911 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1911-12-16 / 50. szám

5o. sz. 1911 decemiber 16.____________Amerikai Magyar Reformátusok Lapja Hogyan kell őt követni. Jézust kell követni, aki annyit szenve­dett felebarátaiért, aki nem sajnálta a ter­heket, csakhogy másokat boldoggá te­gyen. így kell nekünk is cselekednünk. Segítenünk kell felebarátainkat, segíte­nünk kell Krisztus egyházát, a mely az ő nagyszerű tanait terjeszti e földön. Nem szabad visszariadnunk egy kis fáradság­tól és áldozattól sem, mert azok által nyújthatunk igazán segítséget azoknak, akikkel naponként érintkezünk. Az egyház a legmagasztosabb testület, amelynek isteni eredete van és a -mely év­századok óta áldásos munkát végez az emberek között. Nincsen szebb dolog, mint tartozni valamely egyházhoz és az üdvözítő Jézust követni. Ez természete­sen kötelmeket is szab elénk, -de ne fél­jünk: a legszebb kötelességek azok, ami­ket e földön teljesíthetünk. Mert amikor ezeket a kötelességeket teljesítjük, nem­csak magunkért tesszük, hanem a mi fe­lebarátainkért is! S mennél jobban se­gítjük a Krisztus egyiházát, annál többet teszünk felebarátainkért. Ki tud megne­vezni. még egy olyan testületet, amely annyi áldást Ihozna az -emberiségre, mint az egyház. iTalpja vagy-e testvérem valamely egyháznak szívből és lélekből? Tudsz-e áldozatot is hozni az Üdvözítő nagyszerű munkájáért? Nem az a kér­dés, hogy mennyit hozol, handm az, hogy milyen -érzelemmel teszed le az áldozatot az Ur oltárára s követed-e Jézust állan­dóan, minden időben. Sokan beülnek a gúnyolódok székébe. berfelett való szónoki adomány általr amelyet a gondviselés Kossuthnak jutta­tott. Jóformán városról-városra ment utána, hogy uijra meg újra hallja öt be­szélni. Kossuth abban az évben vissza­tért ugyan Európába, de Dr. Logan lelké­ben haláláig megmaradt a mély benyo­más. A hófehérhaju pátriárcha igen -meg­örült, midő-n őt Hámborszky Gyula ref, lekész fölkereste és elmondotta nekír hogy Kossuth népéből százszámra lak­nak Scranton környékén és ezek nagyré­sze protestáns. Az aggastyán szemei felosillogtak s rögtön megérlelődött lel­kében az elhatározás, hogy ezeket egy­házi szervezetiben kell egyesíteni. Egész Scranton ösmerte és tisztelte ő-t s akihez Dr. Logan látogatóba elment, az minden áldozatra kész volt. Az egyházi munka a magyarok között egyszerre négy- helyen indult meg: Scrantoniban, Wilkes Barre­ban, illetve Westmoire-on, Throopon és^ Peckvillén, amely utóbbi falu lett a lel­kész székhelyévé, mint központon fekvő­hely. Hámborszkynak elég dolga volt, ai midőn mind a négy helyen kellett fungál- nia és segítsége nőm volt, mert ő volt akkor az egyetlen magyar presbyteriánus segéllyel támogatott református lelkész: egészen 1903 tavaszáig. A scrantoni egyháznak az első évben,, amidőn még az azóta B-u-ífaloba költö­zött singyár fönnállóit és a magyarság ott dolgozott, sok hive volt. A gyár el- költöztével megcsappant az egyháztagok száma is, de azért az egyház fönnáll és most készül a kis temploma helyett lenn a völgyiben, a város közepén nagyobb,, diszesefob templom építésére. Óh, de ne tartson ez soha vissza téged Krisztus követésétől. Lásd a jó gyermek védelmére kell az öt féltő gonddal felne­velő szüleinek, ha az idegenek támadják: neked is így kell cselekedni, ha az egy­háznak h-üséges tagja, Krisztusnak igazi követője akarsz lenni. Akkor kell kimu­tatnod a hűséget és a szeretetet, a midőn a legszentebb érzelmeidben támadnak hitedért és vallásodért. A ki így cselekszik, az igazi követője a Krisztusnak, hűséges tagja az anyaszent- égylháznak és nemesen gondolkozó tagja a társadalomnak. Munkálkodjunk azért, hogy egy napon mindnyájan a teljesített kötelességtudat érzésével állhassunk meg az örök biró széke előtt. Harsányi László. ---------o--------­AZ AMERIKAI MAGYAR PRESB. REFORMÁTUS EGYHÁZAK TÖRTÉNETE. A SCRANTONI, PA. EGYHÁZ. A pennsylvaniai Scrantonnak, az állam legnagyobb bányavárosának magyar re­formátus egyháza a feledhetetlen emlé­kezetű kiváló férfiúnak, Dr. Logan Cro- thers Sámuelnek köszönheti megalapítá­sát. Az i'898-ik évben Hámborszky Gyu­la akkor mount -carmeli ref. lelkész átjött Wilkes Barreiba, amely Scranton közelé­ben van s az ottani magyarságot -össze­szedve, istentiszteleteket tartott nekik. Dr. Logan i8524>en, mint fiatal lelkész hallotta Kossuth apánkat beszélni és el volt bűvölve ama csodálatos, szinte em­De édes Istenem, hát teheti-e ö ezt? Hiszen igaz, hogy arca, -kezei durvák, -de szive, lelke még mindig oly gyöngéd, oly tiszta, -oly romlatlan, mint mikor négy év előtt egy szebb, egy boldogabb jövő reményének a fejében szülőföldjét elhagyta. Nem, ő nem fogja megölni gyermekének s nejének lel­két. Vesszen inkább ő. Ezzel egy zavaros szürke folyadékkal telt üveget vesz ki zsebéből. Dugóját kihúzza s laiz üveget szájához illeszti. De mielőtt tartalmát kiinná, -eszébe jut valami. Értesíteni kelle­ne 'őket legalább egy sorban. Hadd tudják meg, mi történt véle s miért tette. Aztán -meg el sem búcsúzott még tőlük. Oda megy alvó feleségéhez, megcsókolja gyöngéden őt is, leendő kis árváját is. Egy könnycseppet morzsol el sze­mében s -az asztalnál alvó kis fiához lép. Nézi, nézi, majd homlokon csókolja s leül, hogy megírja a hucsusort. Reszkető kézzel nyúl a tollhoz s maga -elé vonja a gyer­mek irkáját, hogy annak egyik tiszta lapjára Írja, hogy itt hagyta őket, mert tovább nem nézhette szenvedésüket, nyo­morukat. Majd ha ott lesz közel az Úristenhez, kérni fogja őt, ne hagyja el, oltalmlaizza özvegyét és tehetetlen árváit. És Íme; amint kezébe veszi az irkát, szeme megakad a girbe-görbe sorokon. Gyermeke a tanulástól fáradtan s álmosan a nyári ma­gyar iskolában tanult estvéli imádságnak e következő sorait irta oda : “Aki gondot viselsz reám, Én Istenem, édes atyám: Viselj gondot jó apámra, . Tartsd meg őt a mi számúinkra!” Kiesett a toll kezéből. Agya megrendült. Ko-m-or arca' még komorabb lett. Hideg borzongatja és megrémül. De ez -az állapot nem sokáig tiairt. Kezd világosodni előtte, hogy -mit akart -tenni. Igen, családját akarta a nyomorból a még nagyobb nyomorba, a szégyenbe s talán a megsemmisülésbe dobni. A méreggel telt üveget kidobja a nyitott ablakon & aztán gyermekére néz. ő irta ezt a pár sort oda, mikor már álmos volt. Apja nevével laludt el, reá gondolt, mielőtt el­aludt, s tán most is felőle álmodik. És elhagyja arcát a komorság. Már nem remeg, már nem borzongatja a hideg. Arca nyájas s vallatni különös me­legség hatja át egész lényét. Kis fiára borul, megcsókolja s aztán összekulcsolva kezét, néz, sokáig néz lalvó gyermekére s aztán alig hallható hangon rebegi: — Igen, édes gyermekem, imádat a jó Isten meghallgat­ta s megtiartotta apát. Tóth Mihály kollégiumi tanuló, Bloomfield, N. J.

Next

/
Thumbnails
Contents