Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1911 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1911-12-16 / 50. szám

NEW YORK, N. Y., 1911 DECEMBER 16.

Entered as second-class mater Oct. 28, 1910 at the Post Office at New York, N. Y., under the act of March 3, 1879.

Felelős szerkesztő: HARSÁNYI LÁSZLÓ, new yorki ref. lelkész.

ADVENTI NAPOK.

Ismét egy uj egyházi évnek a küszöbén vagyunk. Az egymás után következő vasárnapoknak vége szakadt, mert a kedves és boldog karácsonyi ünnepeknek közvetlen közelségében vagyunk. Nem sok idő múlva hallatszani fog a szózat: „íme hirdetek nektek nagy örömöt . . . ma született a Megtartó. Dicsőség a magasságban az Istennek.“ Aztán jönni és menni fognak a napok ismét és csakhamar el fogunk jutni a többi nagy ünnepekhez, amikor a hálás emlékezet ez idegen földön újra az Isten házában gyűjti össze a mi hittestvérein két, hogy csodálják a Mindenhatónak hatalmas cselekedetét.

De mindezen örömünk és boldog ságunk, amiket a nagy ünnepek közeledtével éreziink, nem nyugszik-e csupán tévedésen? Van-e Isten az égben, akinek kegyelmét, irgalmát és szeretetét keresnünk kell? Nem joggal van-e a vallás- gyűlölők csúfolódása .. . nem kellene e önmagunknak is felvenni a harcot az Istenben bizó és Istenfélő népekkel szemben.

Nem. Én azt hiszem, hogy idáig nem jutott közöttünk senki sem. Mindannyiunknak szivében visz- hangra kél Dávid zsoltárirónak 2000 esztendővel ezelőtt elhangzott szózata: „Csak a balga tag mondja szivében, hogy nincsen Isten.“

Ha láthatatlan is az Isten, mi hiszünk ő benne s ez adventi napokban, amikor a karácsonyi ünnepekre készítjük elő magunkat, kétszeresen keressük azt az at}Tai szivet, amely a mi gyengeségünkön megkönyörül, keressük azokat a soha meg nem nyugvó szemeket, amelyek féltő gonddal őrködnek fe lettünk, azokat a kegyelemteljes kezeket, amelyek között menedéket találunk, egyszóval azt az örök kévaló szeretetet, amelyre földi életünket alapíthatjuk.

Hiszen mindenütt csak az embereknek a nyomorúságát látjuk magunk előtt. Előttünk vannak az árva gyermekek, akiknek szeméről nincsen ki a könycseppct letörülje . .. előttünk vannak a buson- gó özvegyek, akik életük párját veszítették el . .. előttünk vannak azok a szegények, akiknek alig van meg a mindennapi kenyerük. Mind ezek hol találnak a karácsony közeledtével örömöt, ha nem az Istennél, aki bár láthatatlan, mégis felemel, vezérel és irányit bennünket az életnek minden gondján és változásán keresztül.

És ennek a láthatatlan Isten létének, az ő benne vetett bizodal- munknak és örömünknek egyetlen: bizonysága az Üdvözítő Jézus Krisztus, akiben Isten jósága és szeretető sugárzik felénk Amig őt követjük az élet utain, amig az ő szegény és mégis gazdag, alacsony és mégis fenséges emberi képét megbecsüljük, addig sértetlen marad előttünk a Mindenható Istennek nagy neve.

Fel hát testvérek ez adventi napokban, ha van szív kebelünkben, érző és dobogó emberi szív, hadd vonuljon el mindannyiunknak lelke előtt húsában és vérében, életében és halálában az embernek fia. És ha valamikor az élet keservében kétségessé válna előttünk a jó Istennek megfoghatatlan és csodálatos szeretete ... tekintsünk annak az értünk szenvedő Jézusnak töviskoronától vérező homlokára, majd a mi megváltatásunlkra és mondjuk szivünkben mindannyian „van Isten az égben, aki örömöt és boldogságot ad olykor-olykor a küzdő embernek és a kinek a dicsősége nyilatkozott meg az első adventi napokban.”

XII. évfolyam______Megjelenik minden szombaton._______Published Weekly on Saturday.______50. sz.