Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1911 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1911-12-09 / 49. szám
Amerikai Magyar Reformátusok Lapja •6 J3qiU300p iiői 'zs 6P 4 VOL. XII. DEC. 9, 1911. No. 49. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA A Ref. Church in the U. S. magyar egyház- megyéjének hivatalos lapja. Felelős szerkesztő: HARSÁNYI LÁSZLÓ, new yorki ref. lelkész Főmunkatárs: KOVÁCS ENDRE, daytoni ref. lelkész. Szerkesztőség és kiadóhivatal: a 14-ik utcai magyar ref. egyház, New York. Minden levél, közlemény, egyházi és egyleti tudósítás, felszólalás és hirdetés e cimre küldendő: Rév. LADISLAUS HARSÁNYI Lakás: 326 E. 79th St., New York. Telephone 7135 Lenox. Előfizetési árak: Amerikába egész évre...............................$2.00 Magyarországba egész évre.. $3.00 (15 kor.) HUNGARIAN-AMERICAN REFORMED SENTINEL Published every Saturday by the Board of Publication of the Presbyterian Church, U. S. A. and of the S. S. Board of the Reformed Church in the U. S. Editor Rev. LADISLAUS HARSÁNYI. Publication office: 244 East 14th Street, New York. N. Y. Subscription rates: One year $2; Half year: $1; Foreign countries: One year $3; Half year $1.50. A MAGYAR KÖZIGAZGATÁS. Ha vannak, akik ismerik mindazt a töméntelen keserűséget, amely a “magyar köz igazgatás’’ hatása gyanánt támad, úgy az amerikai magyarok szomorít tapasztalatokból ismerik. Meg kell kérdezni az idevtáin- dorolt magyarságot, mennyi gyötrelemnek volt kitéve szülőhazájában annak a basás- kodó rendszernek a részéről, amelynek megcsontosodott képviselője a magyar szolgabitó : majd kapnak a kérdésre olyan válaszokat, hogy csontokig elpirulnak, mit ért a magyar közigazgatás, kiváltkép pedig annak főembere, a szolgabiró az emberi jogok értékelése és megbecsülése alatt. De mégis talán évtizedek lefolyása alatt sem adódik olyan, minden vonalában tragikus erejű történet, mint amilyennek most érkezik híre az erdélyi Magyarsáros községből. iBarta-Balázs István magyarsárosi gazda esetéről van szó, amely egyaránt jellemző arra, akivel megtörtént, és azokra, akik miatt lejátszódott, a mélységes tragédia pedig, amely elfér benne, kiszakított része a magyar léleknek. Barta Balázs Istvián földes gazda volt Magyarsároson, egy kicsiny kis erdélyi falucskában, egyikében ama magyar határközségeknek, amelyeknek apró, rogyadozó házaiban kemény koponyáját, bubánatos szemű barna magyarok őrzik és védik a magyar szót az idegen nemzetiségek ellen, örökös kiizködés az életük, de ők, mintha a viaskodás megerősítené őket, annál erősebben vívják az életért és a magyarságért vívott harcot. Ilyen volt Barta-Balázs István gazduram is: mégis a magyar közigazgatás volt az, amely kifosztotta őt, amely az utolsó vánkosát is kihúzta a feje alól és földönfutóvá tette. Úgy esett, hogy a sógo- ' rí nak, a magyarsárosi községi bírónak a parancsára nem a "köteles’’ közmunkákat végezte évekig a gazduram, hanem a bírónak dolgozott. Ez volt a parancs, ihát ő teljesítette. így ment a dolog mindaddig, amíg egy napon a biró valami családi perpatvar miatt össze nem akadt a sógorával, Barta- Balázs Istvánnal. Akkor azután nemtelen boszuból följelentette, Ihogy nem tett eleget kötelességeinek, nem végezte a falu munkáját. Barta-Balázs Istvánt elitélték kétszáznegyven korona birságra. Átment a szerencsétlen Oláhországba, véres verejtékkel összedolgozni a pénzt. Mikorra hazatért, már nyolcsz'ázötven koronát követelt a köz- igazgatás az elmulasztott utárkolás s homok hordás fejében. Szegény Barta-Balázs István. Elárverezték az utolsó ekevasat is a házából, sőt kitűzték a négy üresen maradt falra is az árverést. Mit tesz ilyenkor az árva magyar, akinek annyi az összes bűne, bogy a szavajárása egyszer csak nem tetszett a szép birónénak: beléveszi magát a nagy vadonba, a dérverte rengetegbe. Szomorú üres viskó az az üresen maradt, kopárfalu viskó Magyarsároson. Rogyadozó fedelz, szétmarcangolt fedelű ház.... Egy magyar lakott benne, akinek valami ügye támadt a magyar közigazgatással, a szolgabiró úrral. Ám, amikor a magyar n m az erdő rengetegjében keres elkeseredésére orvosságot, amikor nem akarja belátni, hogy miért dolgozzék ő ingyen utárkolást, hanem kivándorol hazájából: akkor erről “semmit sem tehet” a szülőhazája... * A McNamara-pör, amely több mint egy esztendeig izgalomban tartotta nemcsak az Egyesült Államok, de az egész világ idegzetét: alig egy fertályóra alatt dűlőre jutott. James B. McNamara, aki a “Los Angeles Times” levegőbe röpité- sével volt vádolva és fivére, John J. M'oNamara, aki a Lwellyn Iron Works- ot röpítette levegőbe: bevallották a bűnüket. Ez a bevallás nem csak úgy “jóindulatból” történt, hanem a kényszerítő körülményeik hatása alatt: a vádhatóságnak megdönthetetlen adatok voltak a kezében a két vádlott bűnössége ellen. Ezért vallottak. De ezek az adatok közismertek voltak, ismerték őket a munkás szervezetek is, ám azért egy esztendő lefolyása alatt egyebet sem lehetett Sam i Gompers ur és társai részéről hallani, minthogy a McNamara-pör a munkások ellen való összeesküvése a tőkének. Mr. Gompers és társai most egyszerre frontot változtatnak, egyszerre sajnálják, hogy 200.000 dollárt adtaik össze a McNamara fivérek védelmére, mert hogy azok — árulók. Persze azért árulók, mondják, mert félrevezették eddig való tagadásukkal a munkás-uniókat, — de tulajdonképp azért tartják árulóknak őket, mert bevallották bűnösségüket. Milyen furcsa: az uniók .meg akarják védeni az országot a trustök garázdálkodása ellen; ellenben a MioNamara-eset azt bizonyítja, hogy ímeg kell védeni az országot a szocializmus fattyúhajtásai ellen is... * A magyar-osztrák monarkhia vezérkari főnöke, hötzendorfi Conrad gyalogsági tábornok lemondott: ami annyit tesz, hogy Ferenc Ferdinand trónörökös álláspontja bukott meg Ferenc József királyéval szemben. Mert Conrad generális Ferenc Ferdinánd embere volt, a trónörökös pedig azt az irányt képviselte, hogy háborúiba kell menni Olaszország ellen, mert az a leggaládabb .hűtlenséggel viseltetett szövetségestársával, a magyar-osztrák monarklhiával szemben. Ferenc Ferdinánd nem feledékeny ember és csodálatosan erélyes, ám a királyt talán .mégsem tudja “.megbuktatni”, megbuktatja tefhát Aerentihal külügyiminisztert. Hanem azért az az elv járja, hogy “a trónörökösöknek nincs beleszólásuk” az országok ügyeibe... * Roosevelt fiát, ifj. Theodore Roose- veltet, amint hire jár, nemsokára kinevezik a thompsonvillei (Conn.) szőnyeggyár igazgatójának, a hol két évvel ezelőtt, mint heti négy dollár fizetéssel biró clerk kezdte pályafutását. A fiatal Roosevelt jelenleg ugyanennek a társulatnak sacramentoi (Cal.) telepén van alkalmazva, ahova házassága után néhány hét múlva helyezték át. Bizonyos, hogy ha Magyaroszágon olyan nagyur valaki, mint az Egyesült Államok elnöke, (akinek a király felelhet meg): nem adná clerknek a fiát heti négy dollár fizetésért. De azért az ifjabbik Roosevelt clerksége sem olyasvalami, amin — el ne lehetne mosolyodni. Mert lehet, hogy a fiatalabbik Teddy olyan talentu.mos, mint az apja, de, ha igazán olyan talen- tumos lenne is, akkor sem lett volna belőle két év alatt igazgató, ha nem lett volna — Roosevelt ifia. Szóval: amilyen derék dolog volt tőle, hogy elment heti négy dollárért cl.erlkeskedni: olyan józan dolog volt tőle az is, hogy olyan jól választotta meg a papáját. Enélkül nem két év alatt, de talán egész életén keresztül sem érte volna talán el az igazgatói állást.----------o----------
