Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1911 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1911-12-09 / 49. szám
49- sz. 1911 december 9. 3 Amerikai Magyar Reformátusok Lapja lA canadai magyar rei. egyház szervezete is a múlt év Vége (felé abba a stádiumba jutott, amelyben la különben angol egyházikormónyzatban magyar, annak magyar egyénisége is ‘kidomborodik. íEz idő szerint öt magyar református egyház van Canadában, amelyek tulajdonképpen magyar reformátusoknak öt, tööbé-kevésbbé szétszórt csoportját jelentik. Ezek a következők: Békevár, Otthon, Wakaw, Magyar Saskatdhew és Winnipeg Manitobában. Négy ezek közül missziói mező statusban van s az egy Békevár ez évben önálló, lelkészmeghi- vási s mindazon jogokkal biró gyülekezetté lett, amelyek az egyház bármely gyülekezetét Canadában megilletik. Ez Utóbbi körülmény s dátuma, 1911 május 16. történelmi mozzanatként szerepel az angol pres'bytenian egyház bel-missziói munkásságában, mert ez az első eset, hogy a nevezett egyház gondozása alá eső soknyelvű idegen elem között egy gyülekezet a mission field statusát túlhaladja, átnője. Az isteni gondviselés nevemmel hozta kapcsolatba ezt a pontot. Lelkipásztoraink névsora s működési helye a következő: Kovács János Canadában végzett s felavatott rendes lelkész Békeváron, Sask., Kovács János Magyar- országon végzett s felavatott rendes lelkész Magyaron, Sask., Kovácsy Kálmán Qanadában felavatott rendes lelkész Otthonban, Sask., Pásztohy Vilmos misszionárius Wakaiwiban, Sask. és Kováchy La- jov misszionárius Winnipegben, Man. A lelkipásztorokat legnagyobb részben (a belmisszió fizeti, ismét az egy Békevár kivételével, ahol a nagyobb részt a gyülekezet adja. Templomaink száma négy s az első canadai magyar reif, templom az otthoni. Három templom felépülése 'a múlt évre esik s Békevár a jövő évben szándékozik felépíteni a szükséglethez képest nagyarányú templomát. Amint ezekből is kitűnik, gyülekezeteink földmivelő (farmer) hívei a kezdet nehézségeivel való küzdés éveiben képességüket s tevékenységüket inkább az építkezésre irányították s lelkipásztoraikat a femtartó egyház segélyezésére utalták. Remélhető azonban, hogy (az első terhek alól való szabadulás és anyagi fellendülés mihamar javunkra billenti hívek és misszió között az adás mérlegét. Canjada magyarságának túlnyomó része rám. kath. vallásu s a reformátusok számát 251—30 százalékra teszik. A jelenleg gondozás alatt levő reformátusok lélékszáma meghaladja az 1000-et, mintegy 255° családban'. Sokkjai több lehet még azoknak a száma, akik a roppant földterületen ismeretlenül, még eddig főleg a távolság miatt fel nem keresetten, szétszórtan élnek. Híveink körében számbavelhető csatlakozási tendenciát eddig fedeztem fel s hja csak magánérdek (mert ez lelhet legtöbbször az eset) bele nem hajtja őket, az ilyen szükségtelen harc keresztyénietlen és oktalan küzdelme nem is fogja soha nálunk tüzelni és botránkoztatni a vallásos lelkeket. Kovács János, ref. lelkész. Legjobb karácsonyi ajándék az, amely nem csak amolyan tessék-lás- sék cifraság, .hanejn .amelynek .nemes gyakorlati haszna is van. Mi más volna ilyen, mint az Amerikai Magyar Reformátusok Lapja amely az amerikai magyar református- ságot az egyházi élet eseményeiről tudósítja, magyarországi és nagyvilági hírekkel látja el, gyönyörű és tanulságos olvasmányokkal szórakoztatja. Aggastyánnak és fiatalnak egyaránt lelki örömére szolgál. Hetenkint egyszer jelenik meg és dús tartalmán kívül szép képek is vannak benne. Olyan karácsonyi ajándék ez, amelyet meg kell rendelni minden amerikai magyar reformátusnak, akár ittlakó rokonai és szerettei, akár az ó-hazában élő családtagjai számára. És ez az ajándék nemcsak ideig-óráig de egész esztendőn keresztül gyönyörűséget szerez, ám azért mégis nagyon olcsó, mert egyévi ELŐFIZETÉSI ÁRA 2 DOLLÁR, MAGYARORSZÁGRA 3 DOLLÁR Felelős szerkesztője: HARSÁNYI LÁSZLÓ, ref. lelkész. Az előfizetési pénzeket 326 East 79th Street, New York, N. Y. alá kell küldeni. badság és testvériesség ez országában: Amerikában kell megélnünk, ugyan miért irtózunk itt azon munkateret felkeresni, melyben születtünk, felnevelkedtünk. Ez a munkatér, a mezőgazdaság nem is életveszélyes és tisztességes megélhetést biztosit. Csodálom, hogy a magyar bevándorló irtózik azon munkamezőtől s nem vágyik azon munkakörbe, hol ifjúságának rózsás korszakában igy dalolt: “Peng a kasza, dől az élet, íMegsürögnek a kepések. Te is ott vagy, én is megyek, Én is aratótok leszek. Én is megyek, melléd állok, Ahol sürüs a táblátok. Te is vágod, én is vágom S ég a csókom szép orcádon. Peng a kasza, dűl az élet, Mi vagyunk a gyors kepések. Csó’k a kalász, szedjük össze, Öleléssel kössük össze.” Óh, véghetetlenü] jóságos ez a föld! Sohasem kérdezzük tőle, vájjon tetszik-e az neki, a mit vele cselekszünk, hogy a szép, hüs erdőket kiirtjuk felőle, meztelenül hagyva testét a nap tüzének, hogy folyóit megrendszabályozzuk, tavait kiszárítjuk s ő szomjazni kénytelen. Testét felhasogatjuk, hantjait összetörjük, sokszor zöld ruháját vérrel keverjük be, ha- lottainkat elássuk kebelébe. Sokszor szidjuk és átkozzuk és ö táplál minket. A föld türelmesen hagy történni mindent. Szolgál, engedelmeskedik annak a parányi embernek, a kinél ő 18 billiószor nagyobb. Valami jótékony balzsam, valami gyógyító van abban, ha az ember a természettel társalog s megérti annak néma beszédét. Nincs bánat oly nehéz, nincs szív úgy összetörve és nincs kedély oly sötét, hogy enyhülést ne találjon egy szép este a csillagos ég alatt, ha fel tud emelkedni a jóságos és kö- nörületes Világossághoz, mely a bánatot és sötétet magához vonja vagy elcsendesiti. Belemerül az ember a véghetetlen szeretet óceánjába és a határ nőikül való jóságon és szépségen keresztül csillagok- ról-csillagokra száll s útjában találkozik mindazokkal, kiket szeretett s együtt van azokkal, kiket szeret. Csutoros Benjámin.
