Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1911 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1911-11-25 / 47. szám

47- sz. 1911 november 25. Amerikai Magyar Reformátusok Lapja 5 GAZDAG ÖRÖKSÉG. az áldásokat, melyeket abból várha­tunk. “Ajánljak titeket az Istennek és az ő kegyelmessége igéjének, a ki fel­építhet és adhat nektek örökséget min­den megszenteltek közt.” Pál bizatott meg azzal, 'hogy mint Is­ten kezeiben levő eszköz, lerakja az alap­ját egy nagyszerű és tartós munkának az ő szivükben; ő azt munkálta, hogy mind­nyájan megpihenjenek ama drága szeg- letkövön, mely egyedül lőhet biztos tá­masza reményeinknek. De ez nem volt elég; ha megvan az alap, arra tovább kell építeni; s addig nem nyugodhatok, mig a munka be nincs fejezve s az épület ké­szen nem áll. Voltak közöttük sokan, kik keresztyéni tisztükben fiatalok vajá­nak — csak gyermekek Krisztusban; ezek állandó és gyöngéd gondosságot igé­nyeltek, ezeket az evangélium tejével kellett táplálni. Mások elérték az ifjú kort, de még ő vájok is nem kevesebb fi­gyelmet kellett fordítani; ezek veszély­nek néztek elé, ha csak erélyűket más irányban nem használják; nem is érnék el a tisztes öreg kort, ha hőtökhöz és eré- nyökhöz, melyeknek már birtokában vol­tak, tudás nem járul vala; és a tudáshoz mértékletesség, a mértékletességhez tü­relem, a türelemhez kegyesség és a ke­gyességhez testvéri szívesség és a testvé­ri szívességhez szeretet. Az efézusi egy­házban is lehettek olyanok, kik atyákká lettek a Krisztusban (II. Kor. V U7); de még ezek is rászorultak az építésre, sőt maguk is hiányt éreztek e tekintetben; a tapasztalt és meglett keresztyén mélyen érzi, mennyit kell még növekednie és hogy mily messze van még attól, mi után forró vágy epeszti — a tökéletes ember állapotától. De mind ez esetekben jo­gosan lehet folyamodni Isten kegyelmes- ségének igéjéhez, mely mindazt magá­ban foglalja, mi különféle fogyatkozásai­kat pótolja. Tejjel látja el a csecsemőt; oly világos és egyszerű utasitásokat ad, hogy még a kis gyermekek is megérthetik; tanáccsal és intelemmel fordul az ifjúhoz, ki azok­ból tudást és megfontoltságot merit; mig ugyanakkor bölcseséget nyújt a meglett korúak és bőven ad kemény eledelt az érettkoruaknak, mint a kiknek mivoltuk­nál fogva gyakorlottak az érzékeik a jó és rossz között való különbségtételre (Héb. V:i4). Nem kevésbbé képes örök­séget adni minden megszenteltek közt, valamint építeni a hívőt előhaladásának minden állapotában. Jogcímet ad amaz örökségre; mert a hívők újonnan szület­tetek nem romlandó magból, de romol- hatatlanból, Istennek igéje által, a mely él és megmarad örökké” (I. Pét. 1123). Az Isten igéje, a Szentlélek kíséretében, képes a bűnöst felserkenteni szendergésé- ből, felmutatni ama veszélyt, mely lesel­kedik a meg nem tért emberre, ajkára;ad­ni eme komoly kérdést: Mit tegyék, hogy idvezüljek? és megmutatni neki Isten Bá­rányát, ki elveszi a világ bűneit. Amaz Ige békét hoz a nyugtalan telkeknek, bo­csánatról biztosítja a könnyező vezeklőt, el nem muiló örökség szép reményét költi fel abban, ki a nyomorúság és boldogta­lanság gyermeke volt előbb. És azon kí­vül, hogy ellátja amaz örökség megszer­zésére irányuló eszközökkel, elő is készíti öt arra. Pál alapigénkben “örökség”-nek ne­vezi azt “minden megszenteltek közt”; mivel senki se élvezheti annak áldását addig, mig szivét Istennek telke meg nem szenteli és lelkében hótiszta gondolatok nem foglalnak helyet. “Szentség nélkül senki se látja meg az Urat” (Ilób. XII114). A mi pedig népének szivében e szentséget előidézi, az az Isten Igéje. “Ti már tiszták vagytok”, mondja áldott Urunk, “ama beszéd által, a melyet szól­tam néktek” (Ján. XV;3). És igy Pál, azután Írván az efezusiaknak, Krisztus egész egyházát úgy tünteti fel, mint a mely az ő igéje által van megtisztítva. “Krisztus szerette az egyházat és önma­gát adta azért; hogy azt megszentelje, megtisztítván a viznek íeredőjével az ige által, hogy majd önmaga elébe állítsa di­csőségben az egyházat, úgy hogy azon ne tegyen szeplő vagy sömörgözés vagy valami afféle; hanem hogy tegyen szent és feddhetetlen” (Efez. V125—27). Nemcsak az egyház, mint testület, ha­nem minden hivő egyén, mint ama szent testnek szent tagja, elő fog állani ama napon; aztán teljes birtokába veszi amaz örks'éget, mely sokáig volt reményeinek és vágyainak tárgya; csatlakozni fog a megváltottak boldog társaságához és ve­lők együtt Urok örömébe fog bemenni. Aztán, ha visszatekint amaz útra, melyen Ura Istene vezérelte őt, látni fogja, hogy Isten igéje tényleg “lábának szövétneke és ösvényének világossága” (Zsolt. CXIX:io5) volt; az támogatta őt napon­ként minden nehézségek közepette, me­lyekkel útjában találkozott; és annak irá­nyítása mellett épésgben elérkezett az igazak honába. S akkor nagyra fogja be­csülni amaz áldott Igét és saját tapasz­talatból fog tanúbizonyságot tenni a mel­lett, hogy az felépíthette őt és adhatott neki örökséget minden megszenteltek közt. Ámen. H. P. Lyman-Wheaton után angolból: Székely Sándor, brownsviltei, Pa., ref. lelkész. ISMERETEK KINCSESTÁRA. A jövő órája. A St.-Louisban nemré­giben tartott órás- és ékszerész-kongresz- szuson egy south bend-i (Ind.) órás azt állította, hogy a jövő órái sokkal egy­szerűbbek tesznek, mint a mostaniak. Szerinte egy nagy középponti órarend­szert állítanak majd föl, amelynek szék­helyéül Washington-t választotta. E kö­zéppontból Herz-féle hullámokat külde­nek az ország minden pontjára, beleértve a Filipiniszigeteket és Alaskát is, mely elktromos hullámok minden zsebórát pontosságra fognak szoktatni. Az embe­rek előszedik majd a nagyszerű órát, vagy olyasvalamit, a mire mi e nevet használni fogjuk, egy gombot megnyom­nak s valami mutatóhullám megadja a fcivánt információt. E drótnélküli órák szerkezete sokkal egyszerűbb tesz és igy sokkal olcsóbbak tesznek, nem kell majd semmit szabályozni s nem tesz rajtuk ja­vítás. / * Értékes ereklyék. A napokban kezdték meg az angliai Worchesterben a nagy­hírű Bridge-féle gyűjtemény elárverezé­sét, amely alkalommal sok ritka kézirat és ereklye cserélt gazdát. A főérdeklő­dés Lady Hamiltonnak egy levele felé irányult, amelyet ez Nelson halála után az akkori walesi herceghez, a későbbi IV. 'György királyhoz intézett. Ez a levél Nelson fürtjével együtt mintegy ezeröt­száz dollárért talált vevőre az árverésen. Egy másik ereklye is jó áron kelt elé ne­vezetesen Wellington hercegnek kardhü­velyét, amelyet a spanyol háborúban vi­selt és használt, valamint a hercegnek egy arcképét egy műkedvelő ezerhatszáz dollárért váltotta magához. Feltűnést keltett Nelsonnak egy levele, amelyen Benjamin Pattersonhoz intézett, még pedig tartalma miatt. A tevéiben ugyanis Nelson egy borjas tehén eladásáról intéz­kedik, oly közvetlen, egyszerű stílusban, mintha egész életét gazdaságban . töl­tötte volna el. gyedül a bibliai leckekép az, amelylyel megörven deztetheti gyermekeit.— 52 vasárnapra a bibliai; képek ára a postai költ­séggel együtt csupán 20 cent. —írjon szerkesztő­ségünkhöz, 244 E.i4th Street, New York, N. Y.

Next

/
Thumbnails
Contents