Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1911 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1911-11-25 / 47. szám
XII. évfolyam Megjelenik minden szombaton. Published Weekly on Saturday. 47. sz. NEW YORK, N. Y., 1911 NOVEMBER 25. Entered as second-class mater Oct. 28, 1910 at the Post Office at New York, N. Y., under the act of March 3, 1879. Felelős szerkesztő: HARSÁNYI LÁSZLÓ, new yorki ref. lelkész. A LEBUNKOZOTT REFORMÁCIÓ. Ez az újság az Amerikában élő magyar reformátusság érdekeinek a szószólója, gyakorlati célok megvalósításáért küzd és nem vállalt progrannnjába szélmalom-harcot, mint amilyen az Amerikából intézett magyarországi bonmentés. Tapasztalhatta az olvasó, hogy magyarországi dolgokkal csak annyiban szokott foglalkozni az “Amerikai Magyar Reformátusok Lapja 7 ’, amennyiben azok a hírszolgáltatás keretébe tartoznak: a magyar országi állapotok bírálatánál azonban sokkal fontosabbnak tartja a mi lapunk az amerikai református magyarság helyzetének és e helyzet javításának az elemzését. Mégis kivételt kell tennünk ez alkalommal, mert egy eset kapcsán, olyan körülményekre kell rámu- tanunk, amelyek fölháborítóan sértők nemcsak a magyarországi re- formátusságra, de általában a protestantizmusra, a mi hitvallásunkra. Ilyen sérelmekkel szemben kötelességünk teljes vértezetben kiállni. A magyarországi vallás és közoktatásügyi minisztérium úgynevezett ötödik ügyosztálya a középiskolák dolgait intézi. Az ügyosztály élén egy miniszteri tanácsosnak kell állnia és ebben az a lényeges, hogy az ügyosztály vezetőjének miniszteri tanácsosnak kell lennie, tisztviselőnek, nem pedig katolikusnak vagy reformátusnak vagy másnak. Hivatalon kivid magánügye az illetőnek, melyik hitvallás szerint dicséri Istent, hivatalon belül azonban nem lehetnek számára irányadók vallási tekintetek, mert amelyik pillanatban azok szerint intézné el tisztjét, vége lenne tárgyilagos Ítélőképességének. Rém szabad egy pillanatra sem elfeledni, hogy Magyarország összes középiskoláinak a dolgát ez az ügyosztály intézi el: mert hiszen olyan szellem irányítja az összes magyar középiskolai diákságnak, tehát a jövő Magyarországjának a lelkét, amilyent az említett ügyosztály által kinevezett tanárok hirdetnek. Nos az az ur, aki évek óta, de kiváltképp az utóbbi időben ennek az ügyosztálynak az élén garázdálkodik, csupán a neve szerint tisztviselő. Valóságban egy felekezet- nek eszközeiben éppen nem válogató harcosa. Báró Barkóczy Sándornak hívják. Nem mint magánember klerikális a szó legellepszen- vesebb és legalantasabb értelmében, hanem mint állami tisztviselő, akinek gráciájától református hitvallású tanárok is függenek. És nem csak nem igyekszik magában lefokozni a kultur-emberhez méltatlan elfogultságokat, de sőt a legfölh áb őrit óbb és legalattomosabb eszközökkel lépten-nyomon kimutatja és érvényesíti protestáns-ellenes elveit. Nem csak, hogy felekezetek szerint intézteti az ő kegyétől függő tanári kineveztetése- ket, de szemforgató következetességgel lehetetlenné teszi a református vallásu tanárok érvényesülését, a legvakmerőbb módon bántja meg azoknak emberi és tudományos önérzetét és sérti azok elemien jogos anyagi érdekeit. Magyarországon esztendők sora óta — amióta Barkóczy áll annak a minisztériumi ügyosztálynak az élén — nem a tudományos képzettségtől és nem a becsületben eltöltött szolgálati évektől függ az állami tanár haladásának a lehetősége, hanem attól, tagja-e az illető a katholikus kongregációnak, anti- református-e, antisémita-e, gyii- löl-e mindent, ami nem klerikális, elhinti-e a diákság közt ezt a gyűlöletet. Az ilyen a Barkóczy embere, az ilyenből lesz igazgató, az ilyen halad a fizetési ranglétrán. Most azután olyan állomáshoz- ért el ez a protestáns-ellenes garázdálkodás, hogy felindulásba hozhat mindenkit, akiben református szív dobog. Az történt, hogy a magyar történelem-iró tudománynak minden időkig egyik kiváló büszkeségét, Varga Ottó főigazgatót
