Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1911 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1911-11-18 / 46. szám

2

Amerikai Magyar Reformátusok Lapja 46. sz. 1911 november 18.

szolga'biró-tempónak. DurvÁskod- nak az útlevél kiváltásánál, dur- váskodnak a határon, durváskod- nak mindenben és mindenütt a kivándorló magyarral. Mert, hogy ők igv fogják megakadályozni a kivándorlást.

Magasságos Isten: mi lett volna 'akkor, ha a magyarországi kormányhatóságok ennek a munkájuknak egy tizedrészét fordították volna a kivándorlás igazságos és józan eszközökkel való csökkentésére. Ha nem találtak volna ki véré jtékes értelmetlenségeket, amelyek a rágalom fekete leplét akarják dobni az amerikai magyarság helyzetére, ha nem az erőszak hiábavaló és céltalan eszközéhez fordultak volna: hanem elemien egészséges szociális politika terére lépnek. Arra a térre, amelyen az emberben megbecsülik az emberi méltóságot, amely téren nem zárják ki kötött nagybirtokok a kis embert sem a drága magyar föld élvezetéből, amely téren nem magyar “ paraszt”-ról beszélnek, hanem magyar polgárról.... Ez lett volna az igazi honmentés.

A REFORMÁTUSOK LAPJA az egyetlen újság Amerikában, amely tisztán vallásos irányzatú és felöleli az ösz. szes református egyházak munkáját.

AZ AMERIKAI MAGYAR PRESB.

REFORMÁTUS EGYHÁZAK TÖRTÉNETE.

A ROSSITERI, PA. EGYHÁZ.

Az első egyház Rossiteren Radácsy Sándor lelkész alatt kezdte működését a német misszió segítségével. Radácsy Sándor rövid itttartozkodása és távozása után az egyház 'felbomlott. 1905—6. évben az amerikai angol Ref. Presbyterian Egyház Kittamin,gi megyéje vette fel a munkát és hívta meg Vécsey Jenő a szemináriumi növendéket, jelenleg East Chicagói ev. reif, lelkészt, hogy az egyházat megalakítsa. Az egyház nagy lelkesedéssel megalakult és Vécsey Jenő fáradhatatlan munkássága és a dolgok áldozatkészsége és összetartása összehozta azt, ami jelenleg meg van.

Vécsey a munkájának gyümölcsét nem soká élvezte, mert az East Chicagói ev. ref. egyházihoz meghívást kapott, a mit el is fogadott, és a következő 1909 tavaszán, a rossiteri egyházban üresedés állott be. Az egyházmegye ideiglenesen Kovács Sándort bízta meg mint misszionáriust, amely megbízatást ez év márciusi gyűlésén vissza vonta', és igy a rossiteri egyház újra vezető nélkül maradt. Azonban nem sokáig, mert az angol egyházmegyének szeretete és áldozat- készsége a magyar egyházak iránt hamarosan rendszeresítette a papi állást és a

jelenlegi egyháznak rövid idő alatt szerzett hivatalosan és rendes körülmények közt képesített és felszentelt papot Pa- zár Miklós személyében.

Pazár Miklós tanulmányait az esperesi kollégiumban és Pittsburg, Pa. Western Theological Seminariumban angol nyelven végezte kitűnő eredménnyel.

Az alig 27 éves lelkészt 1911 év junius hó 5-én Leechburg, Pa.-ban avatták lelkésszé. Itteni állását junius hó 15-én foglalta el. A rend helyreállásával, az egyház kebelében egy vegyes szólamu kar is létesült, amely igen szépen halad, s ez év szeptember hó 117-én tartam <J lelkész iktatásnál már nyilvánosan szerepelt. Ugyancsak az egyház kebelében vasárnapi és mindennapos iskolát is fen- tart az egyház, melynek két havi tanítási ideje alatt a gyermekek megtanulták anyanyelvűket írásban és olvasásban. Az évi zárvizsgát augusztus 27-én tartották meg nyilvánosan. Beiratkozott 42 gyermek 5 kimaradt, iskolába járt és vizsgához bocsáttatott 37 gyermek. Egyházunknak van szép kis temploma és iskolája.

Ugyancsak ennek az egyházkerületnek a fenhatósága alá tartozik a Qvmer, Pa. Ev. Ref. magyar égyfiáz, amely az 1909-ik évben alakult, s ez év julius 6-iki közgyűlésen megerősítést nyert. A cly- meri egyházban a melyet a rossiteri lelkész szolgál ki, a lelkésziktatás szeptemTÁRCA.

A hatvágás.

Különös is az. Hányán hallgatják minden vasárnap a tiszteletes ur szép tanítását, és mégis milyen neveseknél van foganatja. Mert a legtöbben úgy tesznek, mint Mihály, hogy egyik fülükön be, másikon ki. A szavakat hallják, de velejüket nem veszik. Azt hiszik, hogy hiszen ők azt már mind tudják, a mit a tiszteletes ur beszél. Pedig dehogy tudják. Vagy ha a bibliát ajánlja nekik valaki, azt mondják, ismerik ők azt már. Pedig dehogy ismerik. Hanem úgy vannak azok is, mint az egyszeri oláh, hogy tudott hegedülni, hanem még nem próbálta. Hát ezek is ismerik a keresztyén tudományt, hanem még nem próbáltak.

Hát Mihály kezdte próbálgatni. Most látta csak, hogy hiszen ezt próbálni nem teher, hanem gyönyörűség. És mikor már igy egyet-mást megpróbált, akkor vette észre, hogy a templomi tanításnak minden szava arany, azt nem csak hallgatni kell, hanem cselekedni is. Elkezdte a bibliát olvasni. Minél többet olvasta, annál több újat, érdekeset talált benne. És annál nagyobb figyelemmel hallgatta a prédikációt is. A tiszteletes ur az ilyen gyenge plántákat, mint Mihály, kiváló gonddal szokta ápolgatni, öntözgetni. Hej mert tudta, hogy mig a lélek egészen meg nem gyökeresedik a Krisztusban es

fel nem nevelkedik, addig olyan, mint a gyenge palánta, a féreg is hamar kirághatja, a nap is kisütheti. De Mihály lelke szépen meggyökerezett és nevekedésnek indult. A tiszteletes ur nagy hasznát vette később neki is, kivált alegények nyelvén jól tudott beszélni, hát sokszor letromfolta őket, mikor valami léhaságot beszéltek vagy tettek. Soknak szemét is felnyitotta. hogy a tiszteletes urra érdemes ám jobban hallgatni, mert az csak jót akar.

Bakóné asszonynak kimondhatatlan örömet okozott ez a változás. És az ő szive is, mint minden emberi szív, most már az egy örömhöz még más örömet kívánt. Szerette volna, hogy Bándi Mári legyen az ő menye. Szólt is felőle fiának. Nagy örömére a ifiu nem s ellenkezett. Azt mondta, hogy csakugyan ilyen tisztes erkölcsű komoly keresztyén hajadon jobban is illik ő hozzá, mint afféle széltoló... Meg aztán az is eszébe jutott, hogy valamikor suttyó korában nem is volt az ő szive a Mariétól épen idegen. Hát el is ment Bándiék háza tájára, szót érteni Márival.

— Máci lelkem, a szivünk úgy is egy hitben szeretetben, legyünk hát egygyé ez életben. ..

—• Mihály lelkem, a szivünk egy a hitben és a Krisztus szeretetében, nagy öröm is ez nékem; de nem egy a szerelemben, tehát mi nem lehetünk egygyé ez életben.

— Pedig édes anyám is úgy szeretné, szólt Mihály busán.

— Tudom, felelt Mári szelíden, mondja meg édes anyjának, ne haragudjon, de nem lehetek a kend felesége.