Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1911 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1911-11-18 / 46. szám
i Megjelenik minden szombaton. Published Weekly on Saturday. 46. sz. NEW YORK, N. Y„ 1911 NOVEMBER 18. Entered as second-class mater Oct. 28, 1910 at the Post Office at New York, N. Y., under the act of March 3, 1879. Felelős szerkesztő: HARSÁNY! LÁSZLÓ, new yorki ref. lelkész. AZ IGAZI HONMENTES. rlás kérdése hosszú ín a mesebeli mosto- rolt Magyarországon, hivatalos tényezők sék-lássék fogíalkoz- ba fagyott gőg vono- , és azt mondta, hogy m a “paraszt” ahová ;s a merre tágasabb, lent is a kiszipolyo- íép. Ment úgy, hogy két millió van belőle Államok területén, igvarországra nézve, 1 is az a fontos, hogy Államok kilencven /aló lakosságát ilyen k magyar szaporítja, íem egy magyar várivált a felvidéken, a ikó a falvakban. __^. en eredménye lett a magyarországi hivatalos körök vállvonogatásának, kezdtek a nagyságos, méltóságos és kegyelmes urak, valamint a Magyarországon mindezek fölött álló szol- gabiró urak föleszmélni. Hogy ennek a fele, sőt a tizedrésze sem tréfa, mert lassankint az lesz az eredménye, hogy csendőrökkel kell Magyarországon fogdosni a munkaerőt és -— ami a nagy vizen túl a legfontosabb: — a katonát. Mert jött a nagy birtokokon az aratás, és nem volt arató, jött egyéb földmunka, és nem volt aki elvégezze, jött a sorozás és nem egy helyütt több személyből állt a sorozó bizottság, mint ahány legény állt oda a mérték alá- Szóval: a nagyságos, méltóságos és kegyelmes urak meg a legelső helyen garázdálkodó szol- gábirák kezdték tapasztalni, hogy ezen az állapoton segíteni kell. Tehát el kezdtek segíteni, el kezdték Magyarországon megoldani a kivándorlás kérdését. Ebben a honmentésben szinte csak má- sodrangu volt a kivándorlási biztosi hivatal szervezetének kiszélesítése és a liatárrendörségek'szervezése: hanem az vitte a nemzetboldogító akcióban a főszerepet, hogy — el kezdték gáncsolni az amerikai viszonyokat. Hogy itt rettenetes állapotok uralkodnak, hogy itt nagyon rosszak a kereseti viszonyok, hogy itt hiába dolgozik megfeszitett erővel a magyar, mert nem látja eredményét. Újságokban, röpiratokban, egy tucat egyéb utón próbálták a mindjobban növekvő kivándorlás útját állni az amerikai magyarság helyzetének befektetésével, amig félre nem lökte ezeket a hihetetlen értelmetlenséggel kitalált és föltálalt érveket — a posta. Nem kell csodálkozni, igenis, a posta. Az a posta, amely a “mondhatatlan nyomorúságban, szegénységben, elbagya- tottságban sínylődő” amerikai magyarság részéről a millió meg millió dollárokat vitte haza Magyar- országba, amikből ott ötször annyi millió koronák lettek. Milliók vándoroltak ki Magyarországból koldustarisznyával a vállukon, és millió meg millió dollár vándorolt és vándorol vissza, amit azok küldenek, akik olyan “nagy nyomorúságban” szenvednek. És ezekből a millió meg millió koronákból föl- épültek és fölépülnek lerongyolódott magyarországi falvak, és földet vásároltak egykor szegény zselléremberek otthonmaradt hozzátartozói. Nádfedelii, nyomorúságos falvak, amelyekre néhány évvel ezelőtt csak elszorult szivvel le- hetett nézni: csinos, tiszta, kőépületes, cserépzsindelves községek lettek — az amerikai magyarság millió meg millió koronájából, amit a posta vitt haza. így válaszolt a hivatalos érvelésekre a posta, igy lett világossá, milyen nagy nyomorúságban szenved az amerikai magyarság, és milyen igazat mondtak a hivatalos befeketitések. Szerepet kellett tehát változtatni a magyarországi hivatalos köröknek: és elkezdődött, mely most is vidáman folyik: a szolgabiró- tempó, aminek magyarán erőszakoskodás a neve. Az, hogy most 1911-et Írunk Krisztus születése után, az, hogy a szabad költözködé- si jogot mostanság még sem lehet megakadályozni: az mindegy a
