Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1911 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1911-11-11 / 45. szám

45- sz. 1911. november 11. Amerikai Magyar Reformátusok Laipja. 3 el a Yale-egyetemet s ezután újságíró lett. 2,3 éves korában alügyésszé nevez­ték ki és az maradt mindaddig, mig né­hány évre rá az ohioi állami számszék­nél nem kapott 10.000 dollár évi jövede­lemmel dotált állást. Érdekes, hogy mi­kor feleségét, Miss Helen Herront fele­ségül vette, jövedelme nem volt több 160 dollárnál hónaponta. Grover Cleveland, a nemrég elhunyt demokrata elnök szegény családból szár­mazott s 20 éves korában még segéd volt Fayettville-ben, egy kis fűszeresnél. Öt évvel .később egy barátjától 25 dollárt kapott kölcsön. Ezzel a pénzzel Cleve- landba akart utazni szerencsét próbálni, de csak Buf falóig jutott el, a hol azután több 'esztendőn keresztül az egyik napi­lap kiadóhivatalában dolgozott, nagyon szerény fizetésért. Clevelandot két Ízben is megválasztották az Egyesült-Államok elnökévé $50.000 évi fizetéssel, ebből azonban csak keveset takaríthatott meg, úgy hogy szegényen hagyta el a Fehér Házat. Elnöksége után az egyik bizto­sitó társaságnál élte utolsó éveiben any- nyit keresett, hogy néhány százezer dol­lárnyi vagyon mégis maradt utána. Cle­veland becsületessége és megközelíthe­tetlensége közmondásos volt. William Mac Kinley tragikus véget ért elnök mint szegény ember halt meg. Egész életén át mindössze 10.000 dollárt takarított meg azon kivül, hogy élete 67.000 dohára biztosítva volt. Azt mond­ják, íhogy elnökké való megválasztása előtt állandóan adóssággal küzdött, s a mikor föllépett képviselőnek, a választás költségét kölcsönkért pénzből fedezte, a mit azután, megválasztása után, fizetésé­ből téritett meg. Négy évig húzta az 50.000 dolláros elnöki fizetést családjá­nak. Az Egyesült-Államok első elnöke, George Washington korának egyik leg­gazdagabb ember volt. Apja, öregapja is gazdag ember vlot már. Érdekes, hogy a nagy Washington, a haza apja, meg száz rabszolgát is örökölt az apjától. Feleségével, a ki özvegyasszony volt, szintén kaípott nagyobb, mintegy 100.000 dollár értékű hozományt. A milyen gazdag ember volt Wa­shington, épp olyan szegény volt köz­vetlen utóda, John Adams. Az apja sze­gény farmer volt s a kis John csak a leg­nagyobb nélkülözések között tudta be­végezni tanulmányait. Mielőtt elnökké választották, az Egyesült-Államok fran ciaországi nagykövete volt s mint ilyen akkora szegénységgel küzdött, hegy kép­telen volt lakását szőnyeggel és füg­gönnyel ellátni. Felesége ás egyszerű farmerleány volt, minden igény nélkül. Adamsnak, mikor meghalt, mindössze az 5000 dollárt érő faháza maradt, mely ben élete végéig szegénységben, de nagy tisztességben élt. Adams utóda. Jefferson, talán még gazdagabb volt, mint Washington. Ap­' ‘ . J jának 1400 hold ültetvénye volt, a mi abban az időben rengeteg vagyont kép­viselt. Jefferson már kora fiatalságában is nagy pompát fejtett ki. Egyetemi évei alatt telivér lovakat és nagy szolgasze­mélyzetet tartott. Jefferson is, mint Wa­shington, gazdag özvegy nőt vett fele­ségül, a kinek, negyvenezer hold földje, rengeteg készpénze és 325 rabszolgája volt. James Madison, a köztársaság negye­dik elnöke, szintén gazdag ültetvényes szülök gyermeke volt és ő is igen gaz­dag özvegy nőt vett feleségül. Az Egye­sült-Államok ötödik elnöke. James Monroe is gazdag szülők gyermeke volt, jól is nősült, de egész vagyona ráment a' politikára s mikor lejárt elnökségének ideje, szegényen hagyta el a Fehér Há­zat. , x------o-----­IRODA VÁLTOZTATÁS. A Reformátusok Lapjának az irodáját és kiadóhivatalát áthelyeztük .326 East 79-ik utcába. Ezután tehát minden levél vagy előfizetési pénz erre a címre kül­dendő. Telefon szám 7135 Lenox.------o-----­Felszólítás. Kérjük lapunk olvasóit, hogy ha az előfizetés árával hátralékban vannak, ne várják a felszólítást, hanem önként küld­jék be hozzánk az előfizetési árat. Mondta is anyjának. De az ellenezte. Hanem a fiú addig nyűglődött szülein, hogy végre is engedtek. Nagy lett erre az öröm Mihály szivében. Ment be a vá­rosba, hogy iLulával négy szemközt beszéljen. De biz’ a nem valami nagy örömmel fogadta. Mindjárt azon kezdte, hogy neki most két kérője is van, valami gazdag romániai ur, meg Márton Ferkő. — Tüdőd, az a hetyke legény. Azt mondja, nagyon megszeretett irántad mutatott hűségemért... — Megvan-e még ez a hűséged, Lula? — Hát, tudod, én még mindig a régi vagyok. Hanem ezt a dolgot nagyon is meg kell gondolni. Lásd, nekem mind ilyen úri ruhám vannak, mit csináljak velők falun? A kalap­jaimat hová tegyem? A paraszti gúnyát meg megsem tud­nám már szokni. A paraszti munkát meg még úgy sem. Csak terhet vennél a nyakadba. — iSzivesen viselem ezt a terhet. — Már ha úgy bejöhetnél a városba, mint a hogy akkor beszéltük, tudod, akkor... —• Hogyan jöhetnék én... igy? —1 Biz’ a sehogyan. Csak úgy mondom. Nem összevalók vagyunk mi már. — Ugy-e, hát ez az a nagy hűség? ■—i Senki sem kívánhatja tőlem, hogy egész életemben betegápoló legyek. — Nem is kívánom Lula. Majd csak elfelejtlek én is. Is­ten áldjon meg! Ezzel Bakó Mihály sarkon fordult, s ment mint jött. Ott­hon sokáig nem tudták szavát venni. Mikor aztán nagy so­kára elmondta, hogy járt; az anyja sokkal jobban örült az eseten, mint ibusult. Azt gondolta, hogy ez a házasság úgyis csak csapás lett volna fiára, nagyobb, mint a csonkaság. Bakó uram is örült. De Mihály nehezen tudott felejteni na­gyon. Nem a szerelmét felejtette nehezen, hanem a bosszúját. Ha valahogy bosszút állhatott volna Lulán, mindjárt meg­békélt volna. Az bántotta nagyon, hogy ö most nyomorult, az meg vígan éli világát, és épen arra vetett szemet, a ki őt nyomorékká tette. Jó időbe került, mig anyja kiverte a fejéből nemcsak a szerelmet, hanem a bosszankodást is. A mibe az is segítette, hogy Márton Ferkő széliében beszélte a faluban, hogy az a Bodor Lula nem hagy neki nyugtot, el akarja vele magát vé­tetni, pedig neki nem kell. Hogy szabaduljon, meg is háza­sodott, elvett valami magához illő tisztes hajadont. Ez na­gyon jól esett Mihály szivének. Anyja figyelmeztette is rá, hogy ez káröröm, a mi nem szép emberi érzés. De hiába, az ember már ilyen gyarló. Kivált ha még ki nem járta a ke­resztyén iskolát. »* A sok nyomorúság, a keserű csalódás, no meg , anyjának szelid szép beszéde, unszolása, végre annyira meglágyította Mihály szivét, hogy alázatosabban kezdett figyel.nj a vasár­napi tanításokra. • ' ' ■ ' ' 1 » (Folytatása következik.)

Next

/
Thumbnails
Contents