Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1911 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1911-11-11 / 45. szám
3 Amerikai Magyar Reformátusok Lapja. 45. sz. 191-1. november 18. j ' lóban mheni ki, hogy ő ekkor Amerikát lat, és eszébe sem jut, hogy az európai nagy szállóknak és mulató helyeknek ugyanilyen nemzetközi publikumuk van. Ezért tehát kár voltf idefáradnia. De ő azért megírja a ktanulmányát”, meg van elégedve af szállókeli kiszolgálással, ám drágái mindént,, mert a dollárt foyton koronákra számítja át. Ugv futólag érinti, jrásajban az amerikai magyarságot is-, inert qlvasott egy- pár amerikai magyar újságot, és persze, Jeigy az amerikai magyarok helyzetével, nines megelégedve, mert. liügfy item tálálltozótt a Music Hallokbaiytueatonkint amerikai magyar uobhszSrös milliomosokkal. A harmadik osztályba sorozott tanulmányutas ur, aki csakugyan töltött önzésén négy vagy hat órát amerikai'magyarok közt: a legveszedelmesebb, mert egyenesen kártékony. Ez tudniillik komolyan •meg van affelöl győződve, hogy ő ■kitapasztalta az amerikai magyarság helyzetének minden csínyját- binját, komoly értelmetlenségeket mond ; amerikai mágyar intézményekről, lecsepül mindent, hazug híreket terjeszt és — természetesen —— egv világért sem tesz említést .affelöl, hogy itt eredményét is látja munkásságának a magyarság. . Ezért ugyan senki okos ember el nem hitte, mert nem épen hallhatatlan eset volt, hogy a iDézső fiú olyat mondott, a mi nem volt épen igaz; hanem a nyomorúságba jutott ember mindent elhisz, a mibe bizakodhatik. Bakó Mihály is elhitte, hogy ő vesz olyan masinalábat. Meg is kérdezte Dezsőtől: — Hát aztán nehéz avval megtanulni a járást? — Dehogy nehéz. Csak felköti az ember aztán jár, mint a parancsolat. Csak egy a baj: nagyon drága az a masina. No de hát Bakó uram nem utolsó gazda a faluban, egy néhány száz forintot csak áldozhat a fiáért. Ha máskép nem, elad egy-két darabka földet. Úgy is lett. A müláb meg is érkezett Budapestről a Dezső segitségével, Mihály fel is kötötte, járt is vele úgy, hogy jobban se kellett. Nem kellett annak mankó, de még csak bot se. Nem lépett ugyan olyan nyalkán, mint annak előtte, meg egy kicsit kaffogott is a müláb; hanem azért igy is jobb volt ez, mintha falábon meg mankón kellett volna járni. így aztán csak el szötyött-motyott Mihály barátunk a gazdaság körül. A dolga ugyan nem tett ki egy ember-számot, mert hogy a keze is hibás volt, de azért nem; fájt nagyon a feje a gondban, mert apjáról nézett rá annyi, a mennyiből holtig megélhetett; bár urat épen nem játszhatott. Csak beletörődött ebbe a sorba is. Gondolta, elveszi Lulát, majd lesz az ő neki olyan jobb keze, hogy jobb sem kell. T A R C A. A hatvágás. Hanem elment Bándiékihoz, hívta Márit. De az nerp ment. A tiszteletes ur is.kérte. Annak sem ment. Bandi uram erre felsóhajtott: . *. ., . — jHát ez nyomja a szivét! Mikor á beteg jobbacskán lett, Bodor Lulát kívánta látni. Szegény anyja nem akart ellenére tenni, hát csak beeresztette. De biz’ a most már nem sopánkodott olyan nagyon, mint ennek előtte. Nem nagyon tetszett neki a nyomorúság. Mihály valamit vett is ebből észre, s ez még jobban fájt neki, mint a sebek. 1 IV. Kosarak. A Baumblock Mór fia, a Dezső most jött haza Budapestről. Csuda dolgokat regél. Ha annak csak a fele is, még akkor is érdemes egy város lehet az a Budapest. Azt mondja, ott tudnak a levágott kéz vagy láb helyére olyat csinálni, a mivel úgy foghat vagy járhat az ember, mintha csak a maga keze-lába volna. Hogy ő látott olyan embert, a kinek az egyik lábát, levágták, aztán vett ilyen masinalábat, úgy járt vele, mint a ifürj. Egymásután burjánzanak most Magyarországon az olyan úgynevezett tanulmányok, és magától értetődően mindmegannyi kivándorlás-ellenes- Amiben nemcsak az a humor, hogy az amerikai viszonyok elemeiben való járatlanságot bizonyítják, hanem, hogy a magyarországi viszonyok elemeivel sincsenek tisztában. Mert olyan ember nem akadt még, akinek kivándorlását más okozta volna, mint a gazdasági kényszerűség. A liol nem találni munkát, nem talál? ni kenyeret, kijön tehát a magyar ide, mert itt munkát talál, tehát kenyeret is.------o------AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK ELNÖKEI. ‘ Nemrégiben az a hir járta be az amerikai sajtót, hogy Roösevelt exelnök megvesz egymilliókétszázezer dollár készpénzért New Yorkban egy háztömböt, lebontatja az ott álló presbitériánus papnevelőt, melynek helyén magánpalota- ját építi iföl, hogy abban töltse el élete hátralevő napjait. Ezt a hirt azóta maga Roosevelt megcáfolta, bár ennek a hírnek cáfolat nélkül sem ült volna föl senki, mert mindenki tudja, hogy Roosevelt- nek nincs elég pénze ahhoz, hogy ilyen vásárba belemessen. Rooseveltnek magánvagyona ma is csak akkora, a mennyit szüleitől örökölt. Általánosan tudott dolog, hogy Roosevelt aránylag mindig nagyon is korlátolt anyagi viszonyok között élt és él. Apja üvegkereskedő és importáló volt. A fiatal Roosevelt 1884-ben állami képviselő, 1889-ben Civil Service Commissioner, 1887-ben newyorki rendőrfő, 1895-ben tengéreszeti ihelyettesminiszter lett. Jövedelme mindig csak a hivatala után járó fizetéséből, s könyvei után kapott tiszteletdijból állt. A mikor a spanyolamerikai háború kitört önkéntesen beállott katonának és éptp oly lelki nyugalommal vette föl a katonai zsoldot, mint röviddel rá a New York állam kormányzói állásával járó 10.000 dollárt. Később az Egyesült-Államok alelnöke, majd Mac Kinley halála után az Unió elnöke lett. Rooseveltnek valamennyi előtte volt elnöknél nagyobb családja volt. S valamennyi gyermekének neveltetésére sokat költött és költ, mindannak ellenére, hogy az alpjától örökölt vagyon kamatát nem becsülik többre évi 10—15 ezer dollárnál, a mi bizony nem nagyon sok /Amerikában, a hol az évi 50—100 ezer dolláros jövedelmek nem igen mennek csodaszámba. William Howard Taftról, a mostan való elnökről szintén el ehet mondani, hogy olyan bokros közszolgálati teendőkkel volt elfoglalva mindig, hogy nem érhetett rá pénzt szerezni. Édesapja, Alfonso Taft biró volt. 1878-ban végezte
