Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1911 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1911-11-04 / 44. szám
44- sz. 1911 november 4. Amerikai Magyar Reformátusok Lapja 5 NE ÖLJ! (Máté V: 21—26) 'E parancsolatnak a farizeusok által alkalmazott legközelebbi felfogása volt a szó ás betű szerinti, melyet a Mózes Illik könyve XXIV-ik részének 17-ik versehen olvastak: “Ha valaki agr-on üt valamely embert, halállal lakoljon1” Vajha ez értelmezés. általános elismerésben részesülne a keresztyének részéről és azt szentnek tartanák! De míg elméletben az egyes emberélet értékét manapság többre becsülik, mint régebben, addig gyakorlatban az embervér nem különös természetű nedv többé. A ki a legelső újságot kezébe veszi, verekedésről szóló tudósításokat talál, a melyeknél nyers öklök gonosz sebeket okoznak, kihágásokról, melyeknél, kés játszik szerepet, bántalmazásokról, a melyeknél az egészség van veszélyeztetve s az élet fenyegetve. A ki több törvénkszéki tárgyaláson van jelen, hall haragból, bosszuszomjból, kapzsiságból, féltékenységből elkövetett bűncselekményekről, a melyeknek büntetése hóhérbárd vagy fegyház. Egyesek alávalósága annyira megy, hogy nem csak személyes ellenségeik és áldozataik mellét döfik át gyilkaikkal, hanem egész vonatokat és hajókat, egész házakat és városnegyedeket összes lakosaival orvul kiirtanak, s ez által özvegyeket és árvákat kimondhatatlan nyomorba taszítanak. Szükséges, 'hogy a régi, szent, meg- szeghetetlen törvényt teljes szigorral és nyomatékkai újra meg újra ismételjük a nép előtt: ne ölj! De a parancsnak ez eredeti, legszűkebb értelmezése nem elegendő, mihelyt azt az evangélium mértékével mérjük. Nem az elkövetett tetten fordul meg a dolog, hanem az érzületen, a melyből a tett folyt. Van e parancs ellen egy vétkezés, mely nincs a büntető törvény betűiben és mégis büntethető. Képies beszédben Jézus háromféle fokozatot terjeszt elő. Az első szivéből haragszik anélkül, hogy érzelmeit kiöntené; a második mást “ráká”- nak, bolondnak, balgának mond; a harmadik “nabel“. (I. Sám. XXV: 3) elvetemült, istentelen szóval gyalázza atyatiát. A szeretettelen érzület, mely e haragban és gyalázkodásban nyilvánul, Isten előtt ugyan olyan büntetést érdemel, mint az emberek előtt olyan vétségek, melyeket az igazságszolgáltatás egymás után következő bíróságai felelősségre szoktak vonni. Ki ne érezné magát közülünk találva e kemény vádtól, melyért az ügyész nem fog perbe és a melynek birója saját lelkiismeretünk!? Ki nem érzett még I bosszúságot és gyülölséget ellenfelével és vetélytársával szemben, irigységet szerencsés embertársa iránt, kárörömet szerencsétlen barátja felett!? Ki nem bántott még meg senkit mérges szavak, sebezett, szeretetlen ítélet, boszantott gúnyos ócsárlás, gyalázott rágalom és em- berszóLs által!? Nem tudjuk, milyen mélyre hatolnak e sértések, mennyire sebeznek e gunyolások, mily veszélyesen rágják ez alattomosságok mások életörömét. Ha kezeink tisztáknak szeretnének maradni a kiontott vértől,-polgári becsületünk mentesnek idégen tagok megcsonkít sának mocsokjától:— nekünk is, valamint szenvedélyünknek, dühünknek, evahgeliumi kemény parancs: ne ölj! géliumi kemény parancs: ne ölj! Mit használt a jámbor zsidónak az áldozati ajándék, melyet az oltárrá vitt, ha előzőleg nem igyekezett kibékülni azokkal, a kiknek valami panaszuk volt ellene? Mit kérdezősködött a Jehova az ő galambjai, bárányai és kecskegödolyéi után, ha ő önmagában nem tudott erőt venni, hogy bosszúvágyát feláldozta volna a szeretet oltárán? És mit használ nekünk, keresztyéneknek, az éneklés és imádkozás, a prédikáció hallgatás és a biblia-olvasás, ájtatoskodás és kenetteljes beszédmodor, ha gondolatainkat a gonoszságnak és álnokságnak szeretettelen gerjedelmei foglalkoztatják azokkal szemben, a kik velünk ugyan abban a padban ülnke a templomban és ugyan azokat az énekeket zengedezik? Két ember egymástól csekély távolságban a törvényházba, hol perük eldöntését várják,, s még egyszer megvizsgálják vallomásaikat, állítólagos jogukat előtérbe tolják s előre örülnek az ellenfél elitéltetésének és megaláztatásának. Mindkettőjükhöz oda megy Jézus e tanáccsal: Légy jó akarója a te ellenségednek, hamar, a mig az utón vagy vele! így megyünk mi az élet utján, civakodva, perlekedve, jogunkért küzdve és alig tudjuk az időt bevárni, mig minden viszály javunkra van eldöntve. Oh, az ut oly rövid és a cél oly közel! Eljő az az óra, a mikor nem lesz visszavonásnak, kibékülésnek helye, a mikor elnémulnak azok az ajkak, melyek nekünk megkegyelmezni akarnak, kihűlnek azok a kezek, melyek minket áldani akartak. Azért légy jóakaró, hamar, nem holnap, nem holnap után, nem: ma, ebben az órában, ebben a pillanatban ! Légy jóakaró, mig tieiddel égy utón vagy, mert nincs vigasztalanabb és visszahozhatatlanabb valami, mint ha a bünkiengeszteléssel késlekedünk. Ne ölj! ezt parancsolja nekünk az emberiesség törvénye is. A ki ezt farizeusi módon magyarázza, meg van önmagával elégedve, ha ártatlan vér nem tapad kezeihez és nem Ítélik el, mint gyilkost. A ki azonban az evangélium értelmében fogja fel és alkalmazza, az még ama szemrehányástól is szabadulni igyekszik, hogy felhevülésében csúf szavakat bocsátott ki száján, hallgatag'keblében néhez- telést, irigységet táplált, szóval: és tettel mást megbántott, a neki kibékülés Véget nyújtott kezet visszataszitota, egy időre elfeledte a' vétek által okozott jogtalanságot. Csak ez utóbbi ismeri és követi igazf értelrtiét e pafahcsnak r Ne őlj< •‘■■Wi Sonntag után : - " “ "• ••• Székely Sándor, uniöntowni/'Pa: ref lelkész. ISMERETEK KINCSESTÁRA. A világ leghosszabb egyenes vaspályája az, amely Délamerikában Bűenos Ayrestől az Andesekig vezet. Az 'egész vonalon egyetlen hídon sem megy' át a vonat, úgyszintén semminemű bevágásra sem volt szükség a sínpár épitkezéséhez. A horizontális magasság csaknem teljesen egyenlőnek mondható az égész vonalon. Francia és amerikai udvariasság. Taft elnök leánya — igy beszéli a Washington Star — egy diplomáciái lakomán előkelő francia vendóg mellett? a szomszéd- nőjét, hogy dicsérte a maga fajtájabe- lieket. ■'" - '; — Mi, franciák — mondotta a többi közt — a világ legudvariasabb emberei vagyunk. Elismeri ezt rólunk minden nemzet. Nagyszerű nép az amerikai is, i de udvariasságban meg sem közelitik a franciákat. Ezt ugyebár ön sem vonja kétségbe — Nem! Hiszen ép ez a mi . udyarias- i ságunk — felelte Taft kisasszony. Londoni adatok. A brit főváros lakossága — beleértve a külvárosokat, amelyek szintén Londonhoz tartoznak rend*: őri szempontból — meghaladja az pt milliót. Ebben az emberkolosszusban hozzávetőleg meghatározták, hogy körülbelül hány ember űzi egyazon foglalkozást. Újságok utcai elárusitásával 7000 *ember kérési a kenyerét, mig a lapok szellemi részét végzők számát 15.000-re teszik. A rendre körülbelül 14.000 ember ügyel, ami nem is olyan nagy szám, ha meggondoljuk, hogy zsebmetszésből íoo.ooo ember teél, azonkivül a rablók is szép Számban űzik' mesterségükéit
