Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1911 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1911-10-14 / 41. szám

4i. sz. iQfiii. október 14. ■

Amerikai Magyar Reformátusok Lapja

I]

GYERMEKEKNEK.

ILONKA A NAGYMAMÁNÁL.

Ilonka különös gyermek volt.

Nem ugrándozott és nem játszott az utcán a többi gyermekekkel és igy nem is lett erősebb és pirosabb arcú napról-napra, mint a többi gyermekek. Bár igen kedves es jó gyermek volt, mindenkit csak szeretni tudott, de azért nem játszott senkivel sem, csak ült és figyelte a többi gyermekeket. Nápról-nap: a vékonyabb és sápadtabb lett, ahelyett hogy arca rózsás színűvé változott volna. Az elvékonyodott Ilonkára végül azt mondotta a doktor is. hogy legalább egy hónapra valamilyen vidéki helyre kell a gyermeket kivinni.

így is történt. Szülei kivitték a gyermeket egy falusi birtokra.

Ana a birtokra amelyen egykor az Ilonka apja szaladgált és játszadozott, amikor még kis fiú volt. Ez a birtok a nagyapáé volt. Egyszer már voltak ottan, amikor Ilonka kis leányka volt, de Ilonka már alig tudott vissza emlékezni, valamire. Az utazás igen kellemes volt és mikor megérkeztek a helyre a nagyapa szeretettel ölelte magához a gyenge kis leányt és vidáman mondogatta: “Holnap majd segíteni fogsz nekem kis leánykám és majd meg látjuk milyen hamar eltűnik a sápadtság az arcodról.”

Ilonka anyja nem volt hozzá szokva a falusi élethez. Féltette a gyermekét és remegett érte, amikor meglátta a nyitott kutat az udvaron vagy a nagyszemu teheneket, vagy a lovakat, amelyek csak úgy szabadon jártak az udvaron. Esténként a nagyapa behajtotta azokat az istállóba és ilyenkor a kis Ilonkát is magával vitte, dacára annak, hogy Ilonka anyja sem igen akarta engedni még a nagyapával sem a gyermekét. Csupán a csirkékhez engedte és olykor-olykor a kerítéshez, amelyen keresztül a nyájat nézegették. De Ilonka anyja a világért el nem eresztette volna a gyermekét maga melöl pedig biznoy minden állat a nagy barna kutyától kezdve a kis sárga csirkéig megbarátkoztak volna Ilonkával és a világért sem bántották volna Öt.

A hét végén Ilonka anyja rosszul érezte magát és a nagyapa és a nagymama nagyon búslakodtak, mert Ilonka is mindég soványabb és sápadtabb lett. Ilonka szülei végre elhatározták, hogy csak legjobb odahaza és haza akartak menni.

Délután azonban különös dolog történt. A kis Ilonka kiszaladt egyedül az udvarra és figyelemmel nézte amrnt az öreg eteti az ő kicsinyeit. Annyira megtetszett neki ez a jelenet, hogy amikor már a kis csirkék jól laktak, Ilonka mindég kisérte őket amerre azok mentek, így jutott el Ilonka az udvar másik re»- szében lévő kis malackákhoz is, amiknek még jöbban megörült. Jókedvűen nevetett és nézte azokat, hogy int Szaladnak a kukorica után, hogy szedik fel azokat és milyen furcsa arcot vágnak, amikor megrágják a kukorica szemeket. Jó Ízűt nevetett a kis Ilonka ezeken a dolgoson, amiket ő a városban soha életében nem látott.

Szülei csak jó későn vették épzre, hogy Ilonka nincsen sehol sem. Szaladgáltak és kétségbeesve keresték a kis leánykát, óiig végre megtalálták a kis állatkák között. Annyira megszerette Ilonka a fehér malacokat, hogy,.még az anyjának is le- kellett ülni egy fára és ott kellett maradni egészen vacsora ideéig.

A következő napon már jókor reggel kért Ilonka a nagyapától kukoricát, hogy megetesse a kis malacokat. És amikor látta hogy a kis csirkék is utána szaladnak és esznek a kezéből, nagyon megörült. Nem akart sehogy sem haza menni. Egész nap szaladgált és játszadozott a csirkékkel és a malacokkal, míg este kiéhezve és fáradtan ült le a vacsorához. E közben mindég vidámabb és vidámabb lett, arcáról eltűnt a sápadtság és rózsás szinüvé változott.

“Lám lám”, mondotta a nagyapa, “milyen jók is ezek az állatok és mennyi örömét találja bennük a kis Ilonka.” Ilonka szülei is megörültek, hogy az ő kis gyermekük megerősödött és egy cseppet sem vágyódtak haza, hanem késő őszig ott maradtak a nagyapa falusi birtokán.

INNEN-ONNAN.

— A világ szénkészlete. A német természettudósok és orvosok karls- ruhei vándorgyűlésén Engels tanár érdekes előadást tartott a világ szénkészletéről. Mind a szén, mind a petróleum növényi és állati maradványokból áll, a melyeknek teljes föloszlását oxidáció által az a körülménk akadályozta, bogy valamely módon elzárattak a levegőtől. Europa össszes szénkészlete 1908-ban körülbelül kétszáz milliárd tonna volt, a miből Németországra 416, Angliára 193, Belgiumra 20, Franciaországra 19, Ausztria és Magyarországra 17, Oroszországra 40 milliárd tonna esik. Az északamerikai Egyesült- Államok szénikészlete 680 milliárd tonnára, az egész világét 3000 milliárd tonnára becsüli. Németországban a készlet 3000 esztendőre, Angliában 700 esztendőre. Euróipa többi államában 900 esztendőre elegendő. Egyes szénrétegek azonban oly mélyen vannak, hogy kiaknázásukra a nagy költség miatt ez idő szerint még gondolni sem lehet. A 175 millió tonna barnaszénnel együtt 1909-ben nem kevesebb mint 1100 millió tonna szenet bányásztak. Mindezáltal a jelenlegi fogyasztás mellett el kell következnie annak az időpontnak, a mikor a jelenleg még óriás szénmennyiség is el fog fogyni, ha addig ipari célokra más energia- forrást nem fognak fölfedezni. A petróleum-készletet 5000 millió tonnára becsülik.

•------o-----Ötszázéves egyetem. Saint-Andrews skót város egyeteme most ülte meg fönn állásának ötszázéves jubileumát. A főünnepen a brit egyetemeket ötven, az idegen nemetekét pedig negyven delegátust képviselte. Összesen tizenöt nemzet egye teme küldötte ki megbízottait. Magyaror szág mint külön állam szerepel a betűsorban. Az ünnepen Magyarország kiküldöttje Hanny Ferenc teológiai prodé- fcáh.