Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1911 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1911-10-14 / 41. szám
I9ii október 22. A MÁSODIK TEMPLOM FUNDAMENTUMÁNAK A LETEVÉSE. Aranyige: “Menjetek be az ő kapuin hálaadással, az ő pitvariba dicsérettel.’’ Zsolt. 100: 4. (A bibliának csak néhány megfelelő része, a többi otthon olvasandó.) (Esdrás könyve: 3:1, 4:5.) Másod esztendőben pedig azután, hogy felmentek vala az Isten házához Jérusálembe, másod hónapban: hozzá kezdenek, Zorobábel Salatielnek fija és Jésua, Jósadáknak fija és az ő tönn atyjok fijai, kik papok és léviták valá- nak és mindnyájan, kik a fogságból visszajöttek vala Jerusálembe és rendelek a lévitákat, kik húsz esztendősök és azon felül valának, bogy gondviselők lennének az Ur házának építésében. 9. És előálla Jésua és az ő fijai és Judának fijai egyenllőképen, hogy pallérai lennének azoknak, kik munkálkodnak vala az Isten házán: Hénadád fijai és azoknak fijai és attyokfijai, a léviták. 10. Felvették annak okáért a mesteremberek az Ur templomának a fundamentumát és readelének egynéhány felöltözött papokat kürtökkel és lévitákat, kik Asáfnak maradékai valának, cimbalmokkal, hogy dicsérnék az Urat, az Izráel királyának, Dávidnak keze által csinált dicséretekkel. 11. Egyenlőképen pedig ezt éneklék vala, mikor az Urat dicsérik vala és néki vallást tesznek vala: Mert jó, mert mindörökké vagyon az ő irgalmassága Izráélen. Továbbá mind az egész nép nagy felszóval kiált vala, mikor az Urat dicsérik vala az Ur háza fundamentomá- nak a felvettetése felett. 12. Nagy sokan pedig a papok és léviták közül és az atyák közül való főemberek, a vének, kik látták vala az első házat, mikor fundálják vala ezt az ő szemük előtt, nagy felszóval sírnak vala; és egyebek sokan örömökben nagy felszóval kiáltnak vala. 13. Úgy hogy a nép az örömben való kiáltást meg nem tudná választani a nép siralmának szavától: mert egyenlőképen kiáltnak vala nagy szóval, úgy hogy az a szó messze földre meghallatik vala. 1. Meghallák pedig a Judának és Benjáminnak ellenségei, hogy a fogságból visszajött népek templomot csinálnának az Izráel Urának Istenének: 2. És menjenek Zorobábelhez és az atyáknak fejeihez s mondának nékik: Hadd építsünk együtt veletek; mert miképen ti, úgy keressük mi is a ti Istenieket; és áldozatokat tettünk neki, mind Esárhadonnak, az Assiria- beli királynak idejétől fogva, ki ide felhozott minket. 3. Akkor monda nékik Zorobábel és Jésua és az Izráel attyainak egyéb fejedelmei: Nem ti gondotok, hanem miénk, hogy házat építsünk a mi Istenünknek; annak okáért mi egyenlőképen építünk az Izráel Urának IsteÖRÖMHÍR. A második templom alapjának a letevése. nének, a miképen megparancsolta nékünk Czi- rus király, Persának királya. 4. A tartománynak népe pedig ellene áll vala a Juda népének és megháboritja vala őtet, hogy ne építhetne. 5. És fogadának ő ellenek tanácsosokat, hogy eszét vesztenék az ő tanácsoknak, Ceirusnak, a Persia királyának minden idejében, mind Dárius a persiabeliek királyának birodalmáig. MAGYARÁZAT. Miután a múlt leckénkben felmutattuk a fogságból való visszatérést, most a zsidóknak jelen helyzetét világítsuk meg. Az első visz- szatérő gyülekezet 42,360 lelket számlált a szolgáló leányokon kívül, akik 7337-en voltak és közöttük voltak énekes férfiak és énekes leányok kétszázan. (Esdrás 2:64, 65.) A visz- sziatérésne'k a legfőbb oka és célja az volt, hogy az isteni tiszteletre a Jeruzsálemi templomot újra felépítsék. Tehát inkább a vallásos motívumok nyomultak előtérbe, mint a nemzetiek. Mindenkit a vallásos érzés vezérelt vissza Jeruzsálembe. Vissza emlékeztek arra a boldog időre, amikor a rokonsággal együtt örömmel felkeresték a Jeruzsálemi templomot. A fogságban ez* természetesen nem tehették. A jeruzsálemi első templom, amelyet Salamon épített 967-ben, Nebukodnozor által romboltatott le K. E. az 587-ik esztendőben. A második templom, amelyről a mai leckénk is szól, Zorobábel alatt építtetett fel és az alapkő letétel K. E. az 536-ik esztendőben volt; mig a templom az 516-tík esztendőben készült el. A történeti visszapillantásokhoz tartozik még az is, hogy ez a második jeruzsálemi templom K. E. 30-ban nagyobbittatott meg Herodes által, amiután Herodes templomának is hívták. GYERMEKEKNEK. A mai leckében egy gyönyörű szép munkáról van szó, a jeruzsálemi .második templom fundamentumának a letevéséről. Mindnyájan tudjuk, hogy egy nagy épületnek erős alapjának kell lenni, hogy az éveken keresztül szilárdan megállhasson. A zsidóknak tehát igen nagy és nehéz munkájuk volt, amikor ez épületnek a hatalmas alapköveit letették. Igaz, hogy használták azokat a lovakat és más állatokat a kövek összehordására, amelyeket Ba- bylonból magukkal hoztak, de azért mégis nagy és nehéz munka volt a templom alapkövét letenni. De most már hozzáfogtak a templom építéséhez is, legelsőbben a falak építéséhez. Minden a legszebb rendben folyt, mindenkinek meg volt a maga munkája. Oly nagy volt az öröm, hogy mint a biblia mondja, á nép az örömben való kiáltást meg nem tudná választani a nép siralmának szavától. TANÍTÓKNAK. Nagyon fontos, hogy a tanítók tiszta képet adjanak a gyermekeknek a templomnak jelentőségéről. Jézus Krisztus az ő leggyönyörűbb prédikációjában, a hegyi beszédnek a végén tesz említést a sziklára és a homokra épített házról. A két báz között óriási különbség van, ha arra gondolunk, hogy melyik lesz tar- tósabb. Mi az alapja az Isten házának? Pál apostol azt mondja: “más fundamentumot senki nem vethet azon kivül, ami egyszer vettetett, mely a Jézus Krisztus.” (1 Kor. 3:10.) gyedül a bibliai leckekép az, amelylyel megörven deztetheti gyermekeit.— 52 vasárnapra a bibliai képek ára a postai költséggel együtt csupán 20 cent. —írjon szerkesztőségünkhöz, 244 E.i4th btreet, New York, N. Y.
