Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1911 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1911-10-14 / 41. szám

A

Amerikai Magyar Reformátusok Lapja.

41. sz. 1911. október 14.

VOL. XII. OiKT. 14 1911. No, 41.

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA

A Ref. Church in the U. S. magyar egyházmegyéjének hivatalos lapja.

Felelős szerkesztő:

HARSÁN YI LÁSZLÓ, new yorki ref. lelkész Főmunkatárs:

KOVÁCS ENDRE, daytoni ref. lelkész.

Szerkesztőség és kiadóhivatal: a 14-ik utcai magyar ref. egyház, New York.

Minden levél, közlemény, egyházi és egyleti tudósítás, felszólalás és hirdetés e címre küldendő:

Rév. LADISLAUS HARSÁNYI Lakás: 326 E. 79th St., New York.

Telephone 7135 Lenox.

Előfizetési árak:

Amerikába egész évre................................... $2.00

Magyarországba egész évre.. $3.00 (15 kor.)

HUNGARIAN-AMERICAN REFORMED SENTINEL Published every Saturday by the Board of Publication of the Presbyterian Church, U. S. A. and of the S. S. Board of the Reformed Church in the U. S.

Editor Rev. LADISLAUS HARSÁNYI. Publication office: 244 East 14th Street, New York. N. Y.

Subscription rates: One year $2; Half year: $1; Foreign countries: One year $3; Half year $1.50.

PONTIUS PILATUS.

(Bibliai ta&ulmány.)

Halhatatlan név, mely a keresztyének imádságába is belekerült, igazán any- nyira érdemtelenül, bogy a közmondás szerint, ha valaki érdemtelenül jut valamibe, azt mondjuk róla: „Belekerült mint Pilatus a Credoba.” Mit tudunk róla mást, mint amit a négy evangélum főn- tartott, hogy igazságos, de gyönge ember volt, ki legjobb meggyőződése ellenére vérét ontá egy ártatlannak, hogy kikerülje a kellemetlenségeket az egész zsidósággal s különösen annak előkelőségével. Végül mi volt neki, a rómainak Jézus, az ábrándozó, a mezitlábos szegény, ki magát a zsidók királyának mondja, de kinek egyetlen alattvalója, sőt barátja .sincs, ki érte bátran szembeszálljon a római helytartóval s követelje ■tőle, hogy ha már büntelennek tartja, érje be a megostorozással, megcsúfolással és bocsássa szabadon. Jézus olyan kis pont volt a római császár helynöke előtt, hogy érte kellemetlenkedéseket nem akart magára venni s igy meggyőződése ellenére végezteti ki. Azonban, mint Máté evangélista előadja, vizet hozatván, megmosá kezeit a község előtt,

igy szólván: „Ártatlan vagyok én ez igaz embernek vérétől; ám ti lássátok.” E cselekedete is bement a köztudatba s ha valaki nem akar bűnrészes lenni valamely cselekedetben ezt mondja: „Mosom kezeimet.” Ugyancsak egyedül Máté írja meg, 'hogy Pilátus felesége, midőn megtudja, hogy férje fölült a birói székre, melyen a halálos Ítéletet lesz kimondandó, üzen neki, hogy „ne avatkozzék bele ez igaz ember dolgába, mert ő (Pilatusné) sokat szenvedett az 'éjjel álmában miatta.“ Ez azonban már nem menthette meg Jézust, mert mihelyt a helytartó fölül a birói székre, biztos volt a halálos ítélet. Hiszen be kellett telnie az írásnak s nem volt szabad meg történni, hogy Jézus, az ember, megmentessék.

Az evangéliumokból még összesen annyit tudunk Pilátusról, hogy egy kísérletet tesz Jézus megmentésére, választást engedvén a zsidóknak a szabadon bocsátandó Bar rabás és Jézus között. E kísérlete sem sikerül: a zsidók : inkább akarják a rabló-gyilkos szabadon bocsáttatását, mint az ártatlan Jézusét, kiben csalódtak, mert nem katonai Ivar talommal jő Zsidó-ország visszaállítására, mint előtte számosán s utána is ne- hányan, kiket aztán mint zendülőket a rómaiak kardélre hánytak követőikkel együtt, (cel. V. 36. 37.)

Midőn Pilátus kiszolgáltatja a zsidóknak Jézust, az egész ügyet kiveti a nyakából s nem akar többé foglalkozni vele. Mikor a zsidók újra hozzájönnek, hogy a gúnyos feliratot (Názárethi Jézus, zsidók királya) távolítsa el, haraggal kergeti el az alkalmatlanokat: ,Amit mondtam, megmondtam, amit irtaim, megírtam!” Azaz: „Ilyen kicsiségért, mint ez a négy szó, nem lehet kellemetlenségem föllebbvalóim előtt, ezzel a kis gunynyal tartozom nektek. „Viszont, midőn Arimathiai József, a tanácsbeli farizeus, Jézus titkos hive, ki azonban szintén nem mer a közvéleménynyel szembeszállni, erélyesen követeli Jézus holttestének kiadását, Pilatus azonnal elrendeli, hogy a test, tisztes eltemettetés végett átadassák Józsefnek.

Ennyit tudunk az evangéliumokból I Pontius Pilátusról. Többé nincs róla említés, mert az apostolok cselekedeteiről szóló könyvben már más helytartók szerepelnek. Azonban Pilatus történetét, előéletének némi részét, Júdeábán viselt egyéb dolgait, onnan eltávolittatását I és élete végét ösmerjuk más forrásokból s ezek elmondása jelen tanulmányunk célja. Előre kell azonban bocsátanunk,

hogy e források megbízhatóságához sok szó fér, mert pl. a zsidó írók feneketlen gyűlölettel beszélnek mindig róla, egyéb forrás pedig alig áll rendelkezésükre. Az időbeli nagy távolság miatt tehát ellenőrizni ezek megbízhatóságát igen bajos.

Egy kissé távol kell kezdenünk, hogy Pilátust beállitbassuk saját korába. Azt a Herodest, kinek királysága alatt Jézus született, Nagy Herodesnék szokás nevezni, mert egyedül királya volt Zsidó- országnak Augusztus császár idejében es mellette nem voltak római helytartók. Ez ember óriási gazságai külön tanulmányt érdemelnek; itt csak annyit említünk meg, hogy a császár iránti szolgai hizelgéseivel, ; Angii stusniak istenként imád tatásával, Caesarea város alapításával, (melynek fényesebbé tételéhez Lívia csszárné 500 ezüst talentummal járult hozzá) és más egyéb eszközökkel annyira megnyerte Augustus császár kegyeit, hogy habár országa adófizetője volt a császárnak, Herodes ott azt tehette, ami neki tetszett. Hetven éves korában, 37 évi példátlan gazságokban gazdag uralkodás után, ugyanazon undok betegségben halt meg, melyben II. Fülöp, a spanyol zsarnok, Sulla a római diktátor és Trencséni Csák Máté, tudniillik a férgek ették meg. (E csodálatos, .szerencsére ritka bőrbajt tudományos nevén „phtiriasis”-nak bivják s azon férgeket, melyek millió számra keletkeznek a beteg szervezetében s végre életerejét fölemésztik, pediculus-oknak nevezik. (Ha mint Flavius Josephus történetiró mondja, ez a Gondviselés büntetése volt Herodesen, úgy alig volt még más valaki a történelem által ismert egyének közül, ki erre annyira rászolgált.

Utolsó előtti gaztette saját fiának, Antipaternek kivégeztetése volt, kit saját halála előtt öt nappal öletett meg. Utolsó undok cselekedetét a vérengzésekben eddig hu társa, nővére Salomé hiusitá meg, megszegve esküjét, melyet a haldokló zsarnoknak tett, hogy az általa összefogdostatott előkelőket megöleti börtönükben, hogy ne örvendjenék a zsidók, midőn megtudják, hogy hóhéruk végre meghalt. Salomé azonban már annyira undorodott a közösen kiontott vértől, hogy azonnal szabadon bocsáta. az összes foglyokat, mihelyt megbizonyosodott felőle, hogy a vén gonosztevő már nem él. Halála azon évre esik, melyben a Megváltó született, t. i. 4-re Kr. e. mintha csak ezzel is jelezve lett volna, hogy az Üdvözítő megérkeztével Herodes gazságainak be kell végződnie.

Végrendeletében, melynek érvényessé-