Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1911 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1911-10-14 / 41. szám

4i. sz. 191.1. október 14. Amerikai Magyar Reformátusok Lapja. 1 VIKTOR EMÁNUEL olasz király. Az olasz-török háború alkal­mából bemutatjuk alvasóinknak a török szultánt és Viktor Emá- a lel olasz királyt. A nagy hatal­mak ez ideig tétlenül nézik a két ország mérkőzését. Scheffket pasa, a török hadügyminiszter. V. MAtiüMED török szultán. jn hozta. Ezenkívül jelen volt a második emelet egész lakos­sága, sőt az elsőről is sokan. A földszintről már csak az inas­gyerekek jöttek fel. A tárgyalásban azonban csak a fentem- litett három személy vett részt. Szélihárné annyiban, ameny- nyiben azt ajánlotta Braunnénak, hogy Lulát pofozza fel. Szélihár meg annyiban, a mennyiben Lula kezéből kivette a cseber rudat, mellyel az a nagyságát Szélihárné tanácsának végrehajtásában akarta megakadályozni; Grószné meg any- nyiban, hogy mikor látta, hogy ez már több a kettőnél, hát épen nem túlságosan sudár termetét a hadakozó felek közé helyezte elválasztó bástya gyanánt. Ebben a pillanatban a világ a legidegrázóbb jelenet bekö­vetkeztétől reszketett ( a kíváncsiság örömének reszketés'é- vel), mikor hirtelen váratlan fordulat 'következett be. Bodor Juli u. i. ünnepélyesen kijelentvén, hogy ilyen helyen nem ér­demes szolgálni, 15 napra felmondott. Eddig sem szolgált ennél többet zsidó háznál, de eztán sem szolgál. Ezt erősen megfogadja. A nagysága pedig, a kit a cseléd a tárgyalás fo­lyamán ifiasszonnyá degradált, határozottan kijelentette, hogy ő nem vár 15 napig, ő ilyen fehérnéppel egy percig sem marad tovább egy fedél alatt, hát csak menjen azonnal. E ki­jelentést Juli nagy örömmel fogadta. Ezzel a vihar hirtelen eloszlott. A közönség, látván, hogy a cseléd komolyan pakolni kezd és hogy már sem neve­zetesebb nyilatkozatok, sem nagyobb tettek egyik részről sem várhatók többé, eloszladozott. E közben meglett dél. A férfiak az egész második emele­ten panaszkodtak a rossz ebéd miatt, de az elsőn sem nagyon dicsérték az ételeket. Braun ur is hazajött ebédelni. De nem volt mit. Az asszony hamarosan elszalajtóttá Lulát a korcs­mába ebédért. így hát még Braun ur járt legjobban. Mire meg a lány hazajött (most sietett), a nagyásga elfelejtette a felmondást. Lula megmaradt még legalább 15 napra. Vagy talán egy hónapra is. II. BANDI MACZI. Vágóné nagysága sehogy sem akarta elereszteni Bándi Marit; de az szegény csak menni akart. Mit csináljon? szí­vesen maradna, de nem lehet. Az édes anyja nagyo beteg. Testvérei mind széjjel vannak, ki erre, ki arra, szegény öreg édes atyját nem hagyhatja magára ebben a nagy bajában. — Esmreem én már ezt a regét, kedves lányom, így ma­gyaráz a nagysága, mikor a lányok haza akarnak menni, ak­kor mindig meghal vagy az apjuk vagy az anyjuk. Némelyik­nek hatszor is meghal apja, anyja. — 'Nagysága tudhatja, hogy én nem szoktam a szót csa­vargatni. Tudom, tudom gyerekem, de hát mégis, gondold meg job­ban, hátha meglehetnek otthon nála dnélkül is. — Nem lehetnek, instálom nagysága. Szóval hát nem lehetett máskép, a nagyásga belenyugo­dott, De, hogy valami módon ki ne kelljen fejeznie elismeré­sét Mári eddigi hü szolgálataiért, hát bucsuzásképen elkezdett zsörtölődni. (Folytatása következik.)

Next

/
Thumbnails
Contents