Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1911 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1911-10-07 / 40. szám

40. sz. 1911 október 7.

Amerikai Magyar Reformátusok Lapja

3

ÉLJÜNK MÉRTÉKLETESEN, IGAZÁN ÉS SZENTÜL

Alapige: Titus II: II-i4á

A felolvasott versek az egész hit- és erkölcstant magukban foglalják. Az apostol itt egy lángeszű művésznek mutatkozik, ikii egy pár merész és biztos ecsetvonással olyan vázlatot varázsol elénk, melyet egy középszerű festő heteken át se tudott volna megalkotni. Semmi jellemző vonás nem hiányzik. Semmi lényeges nem kerüli el tekintetét. Alap- igénk akikor Íratott, mikor a keresztyén vallás terjeszkedni kezdett a világban. Azóta 19 évszázad tűnt el a múlandóság tengerébe s a világ ábrázatán észrevehető a változás. 'Ezer meg ezer dolog felől más fogalmaink vannak, mint az apóstól tanítványának, Titusnak, kihez alapigénk szavai legelőször intézve voltak. És mégis azt hiszem, hogy ha valakinek Jézus evangéliumát korunk felfogása szerint röviden, de velősen és kimerítően kellene összefoglalnia, alig tehetné ■célszerűbb ebn, mint e levélben látjuk. Mostani elmélkedésünkben csak arra szorítkozhatunk, hogy ez igék gazdag tárházából néhány gondolatot kiemeljünk.

Tekintsük először is a három hatalmas vonást, melyekkel az apostol a tökéletes keresztyén jellem képét rajzolja. Mértékletesen, igazán és szentül éljünk a jelenvalö világon. Elavult avagy kor- szerütlene e kivánalom? Tud-e akármelyik világi bölcs, akármelyik iskola és irányzat okosabb és méltóbb célt munkálkodásunk, elé kitűzni? Ha valami jóval és megszivlelendővdl hozakodnak is elő, végeredményében — más szavakkal bár — mindig ugyanaz lessz, a mit az apostol itt mond. H;a (pedig valami mást tárnak elénk, az nem lesz se jo, se meg- szivlelésreméltó. Minden korban az a legszükségesebb,, hogy lehetőleg sok ember legyen mértékletes, igaz és «zent. Vannak elegen, kik nem ilyenek. Ha mi, kik itt egybegyülekeztünk, a keresztyén jellemet úgy, a hogy az apostol azt alap- igénlkiben előadja, valóra váltanék, milyen messzire kiható és áldásos hatása lenne annak gyülekezeti életünkben! De be kell vallanunk, hogy az apostoli követelménynek mi sem felelünk meg teljesen, hogy e három jó tulaj,donság közül valamelyik, talán kettő, sőt sokaknál mind a három hiányzik.

Az apostol először azt hangsúlyozza, hogy a keresztyének mértékletesen éljenek a jplenvaló, világon. Mértékletességgel tartozunk önmagunk iránt. Ha ezt nem gyakoroljuk, nem munkálhatjuk azt, a mit Isten akaratából s a nekünk adott tehetség iszéririt tennünk lehetne és kellene. Régebben az emberek megítélésénél alig jöttek számításba azok a viszonyok, melyek között azok éltek. Ma, ellenkezőleg, az a veszély fenyeget, hogy mindent a körülményekből aaa- runk kimagyarázni. Azonban nagyon sok Ínségnek, kellemetlenségnek, családi és személyes nyomorúságnak, elidegenedésnek és elszakadásnak, nem egy eltaposott életnek, derékbe tört existentl- átíaik, szivkeserüségnek, sok vigasztalat- ,lan helyzetnek, sok szomorú örámax nincs más oka, csak mértékletlensé- günik. Mind ezeket saját tapasztalatunkból kénytelenek vagyunk megerősíteni. Életünknek úgynevezett sötét pontjai,

I melyeket emlékünkből is szeretnénk kitörölni, azok, a mikor mértékletleneK voltunk, mikor beteges vágyunk és szenvedélyünk, ösztönünk és gerjed elmünk felett nem uralkodtunk. Némelyeknek közülünk csak tegnapra vagy tegnap- előttre kell visszagondolnioik, s rögtön olyan eseményre vagy jelenetre mutathatnak rá, mely azt mondja nekik: Nem zaboláztad meg magadat; még nem uralkodói magadon; mértékletlen séged a te szerencsétlenséged. Közölünk nemelyek nek ezt (kell mondaniok: ha nyelvemet vagy tüzes véremet vagy érzékenységemet stb. féken tudnám tartani, családomnak s nekem is jobb lenne! Tényleg, a ki igazán javunkat akarja, az tartozik nekünk tanácsot adni, Ihogy mértékletesen éljünk, önuralomra törekedjünk, és a ki magának, gyermekeinek, férjének, feleségének, embertársainak javát akarja, áldott viszonyban s békében élvén velők, beteljesitvén azt, a mire Isten őt elhívta és képesítette, annak szüntelen szem előtt kell tartania az apostoli intést s becsületesen ezt kell mondania: Nem szabad semmi áron odáibb állnom; a cél elejtése egyenlő saját bukásommal.

Azonban a keresztyén jellemnek ez csak egyik oldala. Magunkat illetőleg mértékleteseknek kell lennünk. Embertársaink iránt igazaknak. Szokásunk: igazságosabb állapotok után kiáltozni. Itt pedig nem jogi igazságról van szó. Az apostol nem azt fejezi ki, hogy Jézus tanítványainak világbirói szerepben kell előállaniok. Vannak gyakran ilyen keresztyének is. Ha az ilyenekkel dolgunk akad, azt hisszük, hogy a törvényszék előtt állunk. Azt kivánják ezek, hogy a szegények, kik segitségükre szorulnak,

angyalok legyenek, hogy a munkáson, kikkel jól bánni és a kiket mejutalmazni akarnak, az engedelmesség, szorgalom és megelégedés -mintaképei legyenefc, hogy a munkaadók, kiket ők híven akarnak szolgálni, az önzetlenségnek »egyenek ipéldányképei. Azt kivánják, hogy a nő a megtestesült szelídség legyen es panasz szó ne hagyja el ajkát; a férfiú ne legyen rossz kedélyű és legyen a hallgatásban művésze; a háztulajdonos legszebb erénye a jóbi türelem legyen; a házbérlő gyermekei egész nap meg se moccanjanak. Szóval azt követelik az emberektől mindenütt, hogy tökéletesek legyenek és minden erényei ékeskedjenek, s ha mind e feltételek megvannak, akkor nagylelkűen, nagykegyesen pártfogásukba veszik a “szegény ördögök”et s azt beszélik be maguknak, hogy ez a helyes eljárás. Nem, ez épen ellentéte amaz igazságnak, melyet nekünk, mint keresztyéneknek, gyakorolnunk kell. Alapigénk értelmében, az evangélium értelmében akkc»r élünk igazán, ha magunktól is megkívánjuk azt, a mit másoknál követelünk, ha úgy beszélünk bozzájok, úgy (bánunk velők, olyan türelmesek, megbocsátok’, bizalmasok, résztvevők vagyunk irántuk, mint a hogy mi szeretnék, hogy bánjanak velünk, ha helyükben volnánk. A keresztyén igazságosság fő szabálya Jézus eme mondása: A mit akartok, hogy az emberek ti veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy ese- lekepjetek azzckkal (.Mát. VII: 12.). Azt hiszem, sőt mindnyájunknak el kell ismernünk, hogy családi életünk, hivatás- körünk és nyilvános életünk jóval kedvezőbben és szerencsésebben alakulna, ha ilyen értelemben lennénk igazságos emberek. Vonjuk azért le ebből az okos következtetést és állhatatos komolysággal törekedjünk arra, hogy ilyenek legyünk.

Ehhez azonban szükséges még a harmadik is, melyet a két előbbive» az apostol a tökéletes keresztyén jellem Ismertető jelének nevez. Mértékletesen, igazán és szentül éljünk a jelenvaló világban. Szentül, azaz jámborul. Úgy éljünk, mint jámbor emberek, kik Istenre gondolnak, kik Istennel törődnek. Nem épen sokan vannak, kik Istent egyszerűen tagadják. De nagyon sokan vannak, kiknek Isten semmit se jelent. Az Isten gondolata nem irányítja életöket. Ezek nem számolnak Istennel. Vannak elegen világba merült, jrénzimádó, gyönyörhaj- hászó emberek, kik boldogságukat minden lehető és lehetetlen utakon-módo- kon keresik, .\zonban az emberiség különféle rendű és rangú rétegeiben na-