Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1911 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1911-10-07 / 40. szám

4 Amerikai Magyar Reformátusok Lapja. 40. sz. 1911 október 7. VOL. XII. OKT. 7, 1911. No. 40. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA A Ref. Church in the U. S. magyar egyház- megyéjének hivatalos lapja. Felelős szerkesztő: HARSÁNYI LÁSZLÓ, new yorki ref. lelkész Főmunkatárs: KOVÁCS ENDRE, daytoni ref. lelkész. Szerkesztőség és kiadóhivatal: a 14-ik utcai magyar ref. egyház, New York. Minden levél, közlemény, egyházi és egyleti tudósitás, felszólalás és hirdetés e címre küldendő: Rév. LADISLAUS HARSÁNYI Lakás: 326 E. 79th St., New York. Telephone 7135 Lenox. Előfizetési árak: Amerikába egész évre................................... $2.00 Magyarországba egész évre.. $3.00 (15 kor.) HUNGARIAN-AMERICAN REFORMED SENTINEL Published every Saturday by the Board of Publication of the Presbyterian Church, U. S. A. and of the S. S. Board of the Reformed Church in the U. S. Editor Rev. LADISLAUS HARSÁNYI. Publication office: 244 East 14th Street, New York. N. Y. Subscription rates: One year $2; Half year: $1; Foreign countries: One year $3; Half year $1.50. A BŰN ÉS AZ ÁRTATLANSÁG. A rossz tettnek a következményét nem mindig az érzi, a ki azt cselekszi. 'Gyakran megtörténik, hogy teljesen ár­tatlanok szenvednek a tett elkövetése után, mig a .bűnösök látszólag megszaba­dulnak. Sőt sokszor úgy tünnik fel, mintha a bűnös ez életben teljesen meg­szabadult volna bűneinek büntetésétől, mig mellette az ártatlanok szenvednek, a kik talán résztsem vettek a bűnös cse­lekedetben. így volt csak a közelmúltban is, a mi­kor egy bebörtönzött magyar honfitár­sunkról hosszú évek után tudhatták meg, hogy ártatlanul szenved a börtönben. Hányszor és hányszor történik meg a társadalmi életünkben ferde ítélkezés. Mindezek a tények határozottan szük­ségessé teszik előttünk a jövő életet, a hol a jók jutalmat, a gonoszok büntetést kapnak. Dávid zsoltárirót valósággal el­csüggesztette az a gondolat, hogy a go­nosz nagyon sokszor jómódban él, da­cára gonoszságának, mig az ártatlan és jó embernek igen sokszor keserves küz­delmei és nagy gondjai vannak. A múltkoriban egy szomorú történet j mondatott el egy ember, a kit nemrégen bocsátottak ki az állami börtönből, hol I teljes húsz esztendőt töltött és életfogy­tiglan el volt Ítélve gyilkosságért. Hiába 1 állította annak idején ártatlanságát — elítélték. Időközben egy ember halálos, ágyán beismerte bűnösségét ebben a gyilkosságban, olyan adatokat hozott elő, a melyek kétségtelen bizonyítékát adták annak, hogy csakugyan ő volt a bűnös. A másik teljes 20 esztendeig szenvedett ártatlanul. Igaz, hogy aztán megbocsátottak neki, de hát már későn. Mert ugyan ki adhatná vissza az ártat­lanul szenvedőnek a 20 évet, mit abör- tönben töltött? Ki tudná kárpótolni itt a veszteséget? Micsoda kárpótlást adhat , maga az állam is, ott, a hol egy emberi élet terveinek a pusztulásáról, összes re­ményeinek a megsemisüléséről van szó? És ez igen sokszor ismétlődik az élet­ben. Nem mindig ugyan ilyen komoly és nagy dolgokban, hanem sokszor kicsiny­nek látszó, de még sem jelentéktelen ese­ményekben. A bűnös cselekedete után igen gyakran szenved az ártatlan. Igen jó példa erre a sok egyéb bűnök mellett: az iszákosság. Vájjon ki szen­ved itt a legtöbbet. A családanya és az ártatlan gyermekek. Az az ember a ki az ivásnak adja ma­gát, nem képes megszerezni családja számára a szükséges élelmet. Nem gon­dolkodik, mert nincsen is érzéke hozzá, azokról, kik hozzá a legközelebb állanak. Valóban sokszor borzalmas egy olyan családi élet megtekintése, hol a családfő az ivásnak engedte át magát. Az ilyen ember beszámíthatatlan állapotában ké­pes még arra is, hogy másoknak életét elvegye. Némelyek azt mondják, hogy az ilyen ember senkinek sem ellensége, csak önmagának. Pedig dehogy nem. Ellensége azon ártatlanoknak, a kik kö­rülötte és mellette vannak. Az emberek ezrei foglalkoznak azzal a gondolattal, hogy ártatlanokból áldoza­tokat csináljanak, hogy másokat meg károsítsanak. A tolvaj s a nem becsüle­tes emberek s mindazok, a kik másokat kihasználni akarnak olyan törvényeket alkotnak, a melyek nem egyeznek az Is­teni s társadalmi törvényekkel. Ezek, bár néha megszabadulnak a földi büntetés­től, végül előbb — vagy utóbb elveszik azt a büntetést, a melyet Isten szab a bűnös emberre tettei után a mely elkerül h eteti en. iCoatesvilleben a törvényszék vissza­tért a megégetett négernek az ügyéhez, és igazságot fog szolgáltatni. Eddig 12 embert helyeztek vád alá és úgy látszik,, a tömeg vezetői megkapják megérde­melt büntetésüket. Az esküdtszék meg rója az egész rendőrséget. Coatesville lakosai közül azokat, kiknek tudomásuk van a lynchelésről, kárhoztatják nagy­ban, a mennyiben magaviseletük miatt nem tudhatják meg, kik vettek részt leg­inkább a nép izgatásában. Coatesville városa nagyon neheztel egyes helyiujSá­gokra, mert részben ezek felelősek azért,, hogy a főbünöst nem lehetett előkeriteni. Coatesville városa most mindent meg­tesz arra nézve, hogy bebizonyítsa, mi­szerint megérdemeli helyét a köztársa­ság Pennsylvánia államában és felku­tatja s kegyetlenül megbünteti azokat az embereket, a kik Okozói voltak ennek a lynchelésnek. ■-----o-----­VERTEILEN HÁBORÚ AZ OLA­SZOK ÉS TÖRÖKÖK KÖZÖTT. A napilapok telve vannak az olasz-tö­rök háborúval. Pedig ha csakugyan szó lehet a háborúról, úgy ez egyike lesz azoknak a háborúknak, a melyek nem csupán rövid ideig tartanak, hanem egy­úttal vértelenül folynak le. Eddig ugyan­is nagyon jelentéktelen volt a küzdelem és nem lehetetlen, hogy külső beavatko­zás folytán a háború megszűnik, mielőtt az csakugyan kitörne. Annyi bizonyos, hogy Tripoliszt nem bombázták és talán nem is fogják, ha csak a törökök erősza­kosan vissza nem tartják az olaszokat attól, hogy ugyan olyan állást foglalja­nak el Tripolisziban, mint Nagybrittania Egyiptomban. 'Békés kiegyezésről természetesen ak­kor lesz szó, ha majd az olaszok Tripo- liszban állásukat elfoglalják. Ha ez meg­történt, akkor mindenesetre megkezdőd­nek a békés kiegyezések és pedig való­színűleg nem eredménytelenül, ha a por­ta bizonyos pénzbeli kárpótlás mellett megengedi, hogy az olaszok Tripolisz- ban ugyanolyan állást foglaljanak el, mint Nagybrittania Egyiptomban. Hatalmak közbelépése. Ch/assio, október 5. A mint hivatalos körökből jelentik az olaszok és törökök közötti háborúiba közbe lépnek az euró­pai nagyhatalmak is. Az olaszoknak tu­domásukra adták a nagyhatalmak, hogy a mennyiben háború lenne, semlegesen fognak viselkedni.

Next

/
Thumbnails
Contents