Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1911 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1911-01-07 / 1. szám
1- sz. 1911. Január 7. Amerikai Magyar Reformátusok Lapja” 7. oldal. kiket teljesen meg vakít és elszédit> úgy, hogy azok erőtel énül karjaiba hullanak. A sátán mindenekelőtt a hívőkre vetette ki hálóját. Ennél fogva minden erejét és minden lehető eszközt felhasznál arra, hogy azokat újra megnyerje magának. Nem valódi ördögi alakjában közelíti meg őket, nem, nem, álarcot ölt,, mint az apostol mondja: átváltoztatja magát világosság angyalává (II. Kor. XI;14). Cselvetéssel él. Miként egykor Évát a paradicsomban csellel vitte a bűnre, éppen úgy még mindig azon mesterkedik, hogy a hívők gondolatait megrontsa és eltávolítsa a Krisztus iránt való egyenességtől (II. Kor. XI :3). Ártatlan arckifejezést ölt, sőt jámbor arcot is képes vágni. Számtalanok azok a fortélyok és cselszö vények, melyeket alkalmaz, a szerint, a mint az Isten gyermekeit tétlenségre és testi lány haságra, gőgösségre és önbíráskodásra, világi hivalkodásra és búj álkodásra, vagy önválasztotta szellemi életre akarja csábítani. Igen, Atyámfiái, az ördög, e fortélyos kígyó, életuton- kon mindenütt leselkedik reánk 'és romlásba igyekszik dönteni bennünket. Mindenkinek megvan a maga gyenge oldala, neked is, nekem is. És az a rossz, hogy saját gyengeségünket nem ismerjük, nem tudjuk. De az ördög mindenkor ki tudja azt puhatolni, s iákkor teljes erővel ront reánk. S minden egyént vérmérsékletének megfelelőképpen hoz kísérteibe. lOdacsuszik hozzánk» s fürkészi, hogy támadása hol sikerülne a legjobban, s valahányszor sikertelenül kell távoznia, mindannyiszor uj meg uj fortéllyal áll elő. Minél nyíltabban lép fel, annál önnyebb legyőzni. De ő éppen e világi sötétségben uralkodik, tüzes nyilait észrevétlenül onnan lövöldözi. Elrejtőzik a test és vér mögé. Annál veszélyesebb reánk, ha úgy Véljük, hogy csak a testtel és vérrel kell büzdenünk. Az apostol azt mondja, hogy: nem test és vér ellen van nekünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek és hatalmasságok ellen. Óh, előrántja búvóhelyeikről és igazi nevükön nevezi őket. Ez ellenségekkel nem bírunk meg saját erőnkből. Ilyen sötét hatalmakkal és hatalmaságokkal szemben nem kell gúnyolódnunk, vagy villáinkat előkelőén vonogatnunk, hanem Kel kell öltöznünk az Isten minden fegyverzetét» mint az apostol mondja: öltözzétek föl az Isten minden fegyverét, hogy megállhassatok az ördögnek minden ravaszságával szemben. Csak Isten fegyverével ellátva állhatjuk meg a küzdelmet Miként arégi görög és római harcosok véd- és dacfegyverekkel voltak ellátva, — védfegyverekkel, melyek egész testüket befedték, és dacfegyverekkel, melyekkel az ellenséget megtámad ták — éppen úgy kell a Jézus Krisztus katonáinak is felfegy verkezniök jobb és bal oldalon. Az Ő fegyvereik pedig nem testiek, földiek, hanem szellemiek, isteniek és azért erősek az Istennek, erősségek lerontására (II. Kor. X:4). Miként küzdel műnk szellemi, éppen úgy fegyvereink is szellemiek- Emberek nem adhatják nekünk e fegyvereket, hanem egyedül Isten, azért nevezi azokat az apostol Isten fegyvereinek. Mindenki megkaphatja ezeket. Isten minden embernek kegyelmesen akarja ajándékozni, a ki csak hajlandó az ő harci felszerelését igénybe venni s az ő dicsőségére s ügyének előmozdítására akarja felhasználni. De nem elég egy vagy két fegyvert felövezni, hanem Istennek minden fegyverét fel kell öltözni. Csak ha az egész harci készséget magunkra öltöttük, akkor állhatunk ki a síkra s remélhetünk győzelmet. De ki kapja meg az isteni felszerelést? Minden bűnös, aki eflhagy az ördögnek való szolgálattal, s igazán megtér Istenhez. Iia valakit katonának besoroznak, le kell tennie polgári ruháját, a helyett kapja a király egyenruháját és pedig nem részben, de egészben. Csak a király egyenruhájában alattvalója a katona a királynak. A ki Krisztus hadseregébe belép, az a mennyei király egyenruháját kapja, az Istennek egész fegyverzetével van ellátva és felszerelve. És valamint köteles ség a földi királynak szolgálni, s ha kell, királyért és hazáért meghalni a csatamezőn, éppen ugyminden igazi keresztyénnek becsületére válik» hia mennyei királyának szolgál, országa érdekében harcolva esik el. Minden gyalázat és igazságtalanság melylyel egy földi katonát illetnek, egyszersmind sérti királyát is, kinek egyenruháját viseli. így minden jogtalanság is, mit egy keresztyénnel tesznek, Urunk Jézust is bántja, mert az ő egyenruháját hordja és az ő szolgálatában áll. Urunk Jézus egykor Damaskus kapui előtt igy szólt Saulhoz: Mit kergetsz engem? (Ap- Csel. IX:3). A ki egy keresztyént tettlegesen bántalmaz, az Krisztus ellen vétkezik. A ki szolgáit gyalázza és üldözi, az üldözi a dicsőség Urát. Miként a földi katona földi királyának nevében lép fel, éppen úgy a keresztyén ember mennyei királyának nevében, de csak a király egyenruhájában. Az isteni fegyverzet egyes részeit az apostol a következő versekben számolja el. Ezeket részben fel kell öltözni, részben kézbe kell venni: az övét, mellvasat» sisakot és sarut fel kell öltözni, a piaizst és kardot kézbe kell venni. Mind e fegyvereket — Isten segítségével — egyenkint fogjuk vizsgálódásunk tárgyává tenni. Boldog az a keresztyén, ki Istennek minden fegyverével el van látva, az a küzdelemben megállhat, az ellenállást fejtve ki és győztes lehet. Miként a földi háborúban a csatanapok a nyugalom napjaival váltakoznak, éppen úgy következnek a keresztyén küzdelemben is a gonosz napokra a nyugalom és üdülés napjai. És a jó napokra csakhamr rossz napok következnek, a mikor az ellenség a keresztyéneket különösen kisértetbe hozza és ostromolja. És éppen az olyan napokban felfegyverkezve lenni az Isten egész fegyverével, hogy ellenállhassunk és mindeneket jól elintézhessünk, <ez az, a mit az apostol mindenek felett figyelmünkbe ajánl. A jó napok arra valók legyenek, hogy ben nünket a gonosz napokra előkészítsenek» mely előkészület benső imaélet s az Isten igéje feletti csendes és vallásos elmélkedő sek által történhetik. Tehát egy hatalmas ellenség a mi ellenfelünk, t. i- az ördög az ő egész kíséretével. Ha hatalmas is, de nem mindenható. A mi oldalunkon pedig a mindenható Ur van. ő harcol velünk és érettünk. Ő, kinek hatalom adatott mennyen és földön, ő velünk van minden napon a világ végezetéig. Az Ő erejében, az ő fegyverzetében ki fogjuk ütni ellenségünket a nyeregből s küzdelmünket győzelem koronázandja. Ámen. Zissler Ferdinánd után: Székely Sándor, columbuszi ref. lelkész.
