Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1911 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1911-09-30 / 39. szám
Amerikai Magyar Reformátusok Lapja. 39. sz. 1911 szeptember 30. ö egész Európában épen a bortermelő országok nagyban termelték az égetett szeszes folyadékot. ;A bor nálunk, a sör a németeknél és az angoloknál megszűnt egyedüli nemzeti ital lenni. A XíVI. században erősen termelték nálunk a szilva- pálinkát és a bortörkölyt. Reggelinél, ebéd előtt és lefekvéskor járta a boldo- ígitó “kupica”, a szláv paraszt és az ir csak pálinkából élt, mely ital egész generációkat elpusztított. Időnkben az uraik; kedvenc itala a hollandi és a lengyel gabonapálinka, ehez csatlakozik még a likőrök változatos nagy tömege. Angolországban már 1673-ban petíciót nyújtottak be a parlamenthez, tiltsa meg a pálinkafogyasztást. Odáig azonban mai napig egy állam sem jutott Európában, ellenkezőleg nálunk nagyban folyik a krumpliszesz termelése és a pálinka nagy fogyasztása. E termelés és fogyasztás atanybáhya az államra és a földbirtokos osztályra nézve, tehát a pálinkapestis terjesztése fontos pénzügyi érdek. Egyébként a bor drágasága miatt kénytelenek munkásosztályaink a butitó és gyilkos pálinka fogyasztásához folyamodni. A pálinka-fogyasztásnak köszönjük azt, hogy némely megyénk hadköteles ifjúságának 80%-a fizikai gyengeségnél fogva be nem sorozható. A “madness for gin drinking” (pálinkaivás őrülete) Angolországban is elérte tetőpontját. A páliníkaivást hazánkban 66.220 csapszék közvetíti; ha e számhoz sorozzuk a bolti szeszárulást is, minden 125 leiekre esik egy italeladási helyiség, ami szégyenletes állapot. De hogy még több szesz fogyasztható legyen, erről gondoskodnak iháziaszonyaink, kik mesterek a különböző gyümölcslikönök készítésében. A XIVIHiI. és XIX. században tapasztalt elbutulást, tudatlanságot és erkölcs fizikai degenerációt a mértéktelen pálinkaivás okozta. Az italmérési helyiségeket eddig úgy tüntettem fel, mint az iszákosság lényeges okozóit, mely jellegüket sohasem fogják elveszteni, különösen a közönséges korcsmák. Egyben azonban hangsúlyoznom kell a történelmi nevezetességű vendéglők kulturális értékét is, amint a lefolyt századokban jelentkeztek. Egy öreg francia inó a korcsmát úgy jellemzi, hogy az a délután közös megemésztése és az esős nap gyilkosa. Shakespeare pedig akkép örökítette meg a vendéglőt, hogy az a tevékeny emberre nézve felfrissülést, a lustánál időtöltést, a melan- chólikusnál szentélyt, az idegennek szives látást, a tudósnak vidám otthont és a polgárnak birodalmat jelent. Tény, hogy a múlt századokbeli vendéglői élet, amint az Európa nagy városaiban folyt, megkönnyítette az egyes nemzetek szokásainak megismerését. Az előkelő vendéglők hajdan politikusok, irók és kereskedők elismert gyülh'elyei valának, melyekben a kelemes társulás — klubok hiányában — mint egyedül létező helyeken folytatott. Az angolok avval dicsekszenek, hogy ha a Xil'V. szá- zadtólfcezdve ismert vendéglőik nem lettek volna, az angol irodalom sokkal szegényebb volna, miután halhatatlan mesterék zseniális mondásait ott jegyezték fel. iShalkiespeare, 'Milton, Ben Johnson, Beaumont, (Fletcher, Seiden, Cotton, Carew, Mártiin, Dickens és sok más nagy szellem között itt hangzottak el a “wit combats” (elmésségi harcok). A németek és franciák literátusai is e helyeken találkoztak, hol a barátság és bizalom hangján társalogtak és vitatkozták. Azon időkben, mikor az utazás igen költséges, sőt veszélyes is volt, uj ságiapók még hiányoztak, a társas érintkezésnek jó szolgálatot tetteik a vendéglők, de a vidéki korcsma mindig durva szokások, kicsapongások és erőszakoskodások melegágya maradt. Azonban a vasutak kivetkőztették a régi vendéglőt jellegéből, mert míg a patriarchális vendéglő kedves otthont nyújtott az idegennek, a vendéglőst nem vezette tiszta kereskedelmi érdek, ma a rohamos és tömeges utazás kofában a vendéglős képtelen a régi szívélyességgel elátni az őt ostromló vendégeket. A modern hotel oly holt, melyben a vendlég jó pénzért mindent kaphat, de a régi othont hiába keresnők itt, a vendég és a vendéglős közti régi rokonérzést helyettesíti az üzleti érdek, mely nem törődik a személyiséggel, melyet ma csak mint „számot” ismernek. A modern szociológus éles szemét főleg a korcsmára irányit ja s az antialkoholisták lelkes önzetlen tábora óriási mozgalmat indított meg az egész világon a végből, hogy a korcsmáik rengeteg száma folytán keletkezett erkölcstelenségeket megakadályozzák. A korcsmák csakugyan káros hatással vannak az embernek úgy szellemi mint testi fejlődésénél. Értesítés- Tisztelettel értesítem lapunk Bridgeporti és környéki olvasóit, hogy a Reformátusok Lapjának volt képviselői Mészáros Sándor ur és Zsíros Károly ur megváltak a képviselői tisztségtől és így előfizetési vagy hirdetési pénzt át nem vehetnek és nem nyugtázhatnak. NEW YORKI MAGYAR KÖNYVTÁRAK. New Yorki városi könyvtárak magyar osztálya örvendetes jelenségről tudósított bennünket: Még nincs három hónapja, hogy legtöbb magyar könyvet tartalmazó Houston Str.-i könyvtár állómat 300 könyvvel növelte, most ismét az uj magyar irodalom 500 válogatott termékével szaporította magyar könyveinek számát. Sajnos a magyarság nem tudja méltányolni a könyvtár áldozat- készségét és közömhöséget tanusit iránta. A magyarság még mindig nem •akarja belátni, hogy a szellemi kincs a legnagyobb kincs az emberiségnelc és megszerzésének egyedüli módja hasznos, jó, tanulságos könyvekölvasása. Reméljük a magyarság megismerkedik ez uj munkánkkal. A könyvtár reggel 9-től este 9-ig áll a közönség rendelkezésére nyitva. Az angolul nem beszélők u thai gaz it ás ára tudatjuk, hogy főnöknője egy lelkes magyar leány Miss Markowitz ki mindennemű felvilágosításai szvesen szolgál.-------0------NE AGGODALMASKODJATOK. (Máté VI : 24—34) Nincs életünknek a halálon kivül rettentőbb ellensége az aggodalomnál. Ámbár sehol se látják szívesen, mindenütt megjelen hívatlan vendégként és áldozatának oldalától nem tágít. Együtt kél velünk és együtt lát a napi munkához a nélkül, hogy annak végzésében segítene; a mi tálunkból eszik s poharunkból iszik; kisér mindenütt; együtt fekszik le velünk s álmunkat gyötri. Olyan, mint a kutya, melyet ha tízszer visszazavartuk, tízszer utánuk jön rejtők utakon. A lernai kígyóhoz hasonlít: ha levágtuk egyik fejét, más kettő nő helyébe. Ki szabadit meg minket e szörnytől, mely miniden napunkat megrövidíti, minden örömünket megkeseríti? Az evángélium eme hihetetlenül merész intelmet kiáltja a gondterhelt emberek felé: Ne aggodalmaskodjatok! Honnan veszi az óriási erőt, hogy e kővet lehengeritse lelkűnkről. Kézzel fogható, 'hogy az az aggodalom, melyet az evángélium megtilt, nem egyjelentésü az okos megfontolással, az előrelátó böleseséggel, a tervszerű cselekedettel, melyek nélkül még a legjám- borabb emberek se élhetnek. Hanem az az aggodalom, melyről a hegyi beszéd szól, az a különös gondolatjáték, melyt a
