Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1911 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1911-09-30 / 39. szám

39- sz. 1911 szeptember 30.

Amerikai Magyar Reformátusok Lappja.

;

fej és szív az alacsony életérdek lehetőségeivel és valószínűségeivel, változásaival és esetlegességeivel üz. Ez aggodalom csaknem kizárólag testi szükségletekre irányul, szüntelenül ismételt kérdései ezek: mit együnk, mit igyunk, miibe öltözködjünk? Figyeljük meg csak ama nyugtalanságot, melyet a háziasszonynak egyetlen vendégségei ebéd elkészítése idéz elő; nézzüik csak meg a fejtörést melyet egy fiatal lánynak az ünnepi ruha beszerzése okoz, akkor fel tudjuk fogni, hogy az aggodalom a kifogásoknak, megfontolásoknak, félelemnek egész seregét állítja lábra. Izletesóbbé teszi-e az aggodalom az ételeket, hát a cifraság,tetszetősebbé-e a ruhákat? Ellenkezőleg, elsózza az ételeket és elszabja az anyagot. Aggodalmaink semmit se változtatnak pénzbeli viszonyainkon, képességeinkkel semmit a természeti törvényeken és egyesek során. Az aggodalom1 nem tetterő, hanem tehetetlenség, nem elhatározás, hanem határozatlanság, nem öröm, hanem gyötrelem.

Ezrek meg ezrek nem tudnak szabadulni ez anyagias aggodalmaktól egy életen keresztül. Nem mindenkit kényszerít a szegénység és éhség erre, sokan tűrhetően, némelyeik kényelmesen élhetnének. ha nem lennének aggodalmaik.

A mit a jelen nyújt, azt már megsemmisíti az attól való félelem, hogy mit hoz a jövő. Az aggodalom féltve őrzi kincseit és nehezen enged ki valamit körmei közül. Minden felindulásuk és szenvedélyük, minden vágyuk és erőlködésük egy és ugyanazon forrásból fakad. Ez áradatba fül minden nemesebb dolgok iránti vágyuk, e mocsárban vesz el minden emberiességük és részvétük. Nyomorult az élet, mely nem ismer más bőséget, mint a jóllakott testet, más fényt, mint az ezüst és arany csillogását, más fájdalmat, mint azt, mit a pénz és pénzérték elvesztése okoz.

Miért játszanak a madarak oly vidáman a levegőben ? Miért nyitnak a virágok oly pompásan a napfényben? Mert nem ismernek aggodalmakat. Nekünk, embereknek, életünkben egyszer van az égi madarakéhoz és a mezők liliomához hasonló boldog gondtalanságban osztályrészünk!: gyermekikorunkban. Felséges 'kor, miikor minden reggel uj örömre ébredtünk, mikor nem 'kérdeztük, honnan az eledel, ki vette a ruhát, mikor életünk tarka kert volt, gondolataink virágok, reményeink pillangók, mikor a karácsonyfa gyertyái egyik évről a másikra világítottak! Az aggodalom, a barátságtalan, gonosz gond vette ki kezünkből á ’

gyermeki játékszereket, és a munka a kenyér és bér, a feleség és gyermek, az ' üzlet és hivatal érdekében folytatott | munka nehéz szerszámát tette helyébe.

De hogyan? Fiát a gonddal terhelt ( emberi nemzet nemde mintegy arra van teremtve, hogy meghajtsa nyakát ama feladat előtt is, melyet az evangélium reá ró? Nemde a keresztyéni kötelesség aggodalom, nemde a törtetés az Isten országának igazsága iránt teher? Eléggé csodálatos, hogy az emberek agodalmaki- kal élnek, de az élet legnagyobb és legfontosabb aggodalmáról semmit se akarnak tudni. Mert a földi aggodalmak csaknem túlterhelik őket, nincs elég ere- jök arra, hogy a mennyei aggodalmakat is vállaikra vegyék. Az evangélium gond- ■ talanságra akarja a föld gyermekeit felhívni és elszörnyüködik az emberek másnemű gondtalanságán, kik azt nem tudják méltányolni, kötelességgel szemben való gondtalanságon, hogy szivöfcet engedelmesen és alázatosan szenteljék Istennek. Aggodalmaskodnunk, hogy házunk minden részletében kényelmesen, tisztán, ízlésesen legyen berendezve, de nem törődünk azal, hogy szivünk tiszta,, érzületünk őszinte, életünk bűn nélkül való legyen. Aggodalmaskodunk, hogy ruhánk alakban és színiben megfeleljen a divat követelményeinek, de nem vetünk ügyet arra, hogy lelkünk az isten- hiúság menyegzői ruhájával legyen díszítve. Aggodalmaskodnunk, hogy holnap mit eszünk, mit iszunk, de nem jut eszünkbe, hogy csillapitsuk éhségünket az élet kenyerével és szomjúságunkat az élet italával, mely az örökkévalóságból csergedez. Aggodalmaskodnunk, hogy hogyan állunk meg az emberek előtt tudás, műveltség, vagon tekintetében, de nem gondolunk azzal, hogy erkölcsileg hogyan állunk meg annak a szemei előtt, ki a szív titkos rejtekébe is belát.

A monda szerint Heraklesz ölte meg a lernai hydrát, a mennyiben annak nyak- szirtjeit izzó fatörzsekkel leégette, a halhatatlan fejet egy nehéz siklatömb alá ásta. Boldogok vagyunk mi, hogy a evangélium hőse még mindig megtámadja és legyőzi az aggodalom szörnyetegét, a mennyiben lelkének lángjával pusztítja el a féktelen földi életerőt, a sziklát pedig, mely annak halhatatlan fejét fedi, erős karjaival elhengeriti, hogy szabadon és büszkén álljon az, nem azért, j hogy ismételje e földi kérdéseket: mit 1 együnk, mit igyunk, mibe öltözködjünk,

hanem hogy legyőzőjének szelleme által megváltoztatva és megszenteltetve, életünknek ama nay feladatára buditson: Keressétek először Istennek országát és az ő igazságát!

W. Sonntag után:

Székely Sándor, uniontowni, Pa., ref. lelkész.

VEGYES DOLGOK.

Iskola a hajón. Angolország jelenlegi királyának iskolás napjai. V-ik Györgynek, akit nem régen koronáztak meg Westminsternek gyönyörű kastélyában igen különös iskolás napjai voltak. 12 éveskora óta a hajón volt az ő iskolája és tanítói közül a legtöbben hajós tisztek voltak. Némelykor az iskolai szobája annyira mozgott, hogy lehetetlen volt olvasni vagy írni. iDe akár szeles akár esős idő volt alkar nyugodt akár háborgó volt a tenger, az iskolai órákat mindég pontosan megtartották.

Az első hajó iskolája a Biritánnia nevű hadihajó volt a hercegnek. Ezen a hajón a hercegek épen úgy éltek, mint a rendes kadétok, mint ahogyan nevezik azokat, akik tiszteknek tanulnak. Itt tanultak és gyakorlatoztak. Megtanulták, hogy kell bánni a kötelekkel, árbocko'kal, és hogy kell dolgozni az asztalos eszközeivel, ök maguk foltozták meg ruháikat. Megtanul taki különféle sportokat a munka után és oly egysemen élték, hogy partra szállásikor sietve vették zsebpénzükön kalácsot és süteményt a legközelebbi helyeken. Ezek között a hercegek között volt György Angolország jelenlegi királya. ------o-----•

Amint Texasiból és Oklahoma államokból jelentik az ottani esőzések oly nagyok, amilyenekre csak három évvel ezelőtt emlékeznek. A folyók és pataikok kiáradtak, úgy hogy attól félnek, hogy a terméseket elöntik. Ültetvényeseik azt állítják, hogy az idő károsabb a termésre nézve mint a szárazság, különösen arra a termésre, amely későn volt ültetve.------o-----•

A villám játéka. A -múlt hetekben különös eset történt, amelyről a lapdk is megemlékeztek. Egy villám különös játékot űzött, amikor egy Barrow József kéményen keresztül jött be és egyenesen Barrow zsebébe ment, ahol egy vaskalapács és harapófogó volt. Sullyosan megégetve lement a lábszárán és aztán a földre jutott, ahol egy teknő vizet felfor- ditott és egy nagy baltát ketté hasított. Bar:ow zsebében a kalapácsnak vége és a késnek a hegye egy darab vassá olvadt össze.