Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1911 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1911-09-23 / 38. szám
4 Amerikai Magyar Reformátusok Lapja. 3 g. sz.. 1911 -seziptember 23. VOL. XII. SEPT. 23, x9ii. No. 38. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA A Ref. Church in the U. S. magyar egyházmegyéjének hivatalos lapja. Felelős szerkesztő: HARSÁNYI LÁSZLÓ, new yorki ref. lelkész Főmunkatárs: KOVÁCS ENDRE, daytoni ref. lelkész. Szerkesztőség és kiadóhivatal: a 14-ik utcai magyar ref. egyház, New York. Minden levél, közlemény, egyházi és egyleti tudósitás, felszólalás és hirdetés e címre küldendő: Rév. LADISLAUS HARSÁNYI Lakás: 326 E. 79th St., New York. Telephone 7135 Lenox. Előfizetési árak: Amerikába egész évre................................... $2.00 Magyarországba egész évre.. $3.00 (15 kor.) HUNGARIAN-AMERICAN REFORMED SENTINEL Published every Saturday by the Board of Publication of the Presbyterian Church, U. S. A. and of the S. S. Board of the Reformed Church in the U. S. Editor Rev. LADISLAUS HARSÁNYI. Publication office: 244 East 14th Street, New York. N. Y. Subscription rates: One year $2; Half year: $1; Foreign countries: One year $3; Half year $1.50. ÁLOM ÉS VALÓSÁG. Szambát éjjel volt és én a heti munka után elfáradva feküdtem le, fejem telve volt a holnapi hivatásommal. Az álom nem jött gyorsan. ‘A test és lélek nyugtalan volt; különféle gondolatök zúgtak az agyamban és megzavarták! nyugalmamat. 9 ' A vasárnap reggel eljött és én eg}’ nagyszerű templom előtt állottam, A reg gél igazán gyönyörű volt, a napnak aranyos sugarai rávetették fényüket a templom homlokzatára ás láttam, amint a sok gyermek bevonul a templom egyik ajtaján ia vasárnapi iskolába. Milyen boldog társaság ez gondolám magamban. Nevet mindegyik, mintha tündérek volnának és öröm rájuk nézni, s megtekinteni elsajátatinai lelkűknek vidámságát. Bementem én is a vasárnapi iskoláiba s leültem úgy hogy senkii észre ne vegyen és végig néztem a vasárnapi iskolát. Csupa lárma és élet volt itt minden. ’Mikor elkezdődött, az öröm járta által az egész szobát. Minden úgy nézett kti, mint ha a gyermekék valami kedves mulatságra gyűlték volna össze. Minden gyeV mek arcán egy-egy mosoly ... és mégis imiikor megkezdődött a bibliai leckének felolvasása majd az ének, úgy éreztem, mintha innen hiányzott volna valam). I Mindenki ünnepi ruhában volt a felnőtték és a tanítványok egyaránt, sőt a felnőtték feltűnő és divatos ruháikat is viseltek, ami kissé rikító és sértő is volt. Élet és mozgás jellemezte az egész athmo’spherát. És én kérdőleg fordultaik a lelkemhez, hogy fog ide bejönni a vak lás, ímert minden úgy nézett ki, mint ha valami egylet lett volna csupán az egyházi összejövetel, ahol legfeljebb a tagok jó barátságban vannak egymással és megértik egymást. De határozottan hiányzott az, aminek jelen kellett volna lenni: a mélységes és tiszteletteljes imádó tartalom, amely bár messze van a képmutató vallásos henyeségétől, de jelen van ott, ahol az ember Istenhez való imádkozását kifejezésre akarja juttatni. Amíg így gondolkoztam, valaki észré vett és a felnőttekhez a templomba vezetett. Leültem ott is. Szép számú gyülekezet volt jelen nők és férfiak, akiknek arcán a komolyság elárulta, hogy ez már a felnőttek templomi gyülekezete. Egyszerre csak egy kérdés hangzott fel az ünnepi társaság tagjai közül, ami meglehetősen 'bevilágított a leilkekbe. A kérdés az volt, hogy hát mi is a vallás? Istennek imádása, volt a felelet. iMiérr szükség a vallást gyakorolni? Azért mert mások is azt teszik s nekünk is meg kell mutatnunk, hogy jó és vallásos emberek vagyunk. Alit jelent újjá születni? Megbánni bűneinket, aztán valamelyik templomihoz tartozni és az istentiszteletet szorgalmasan látogatni. Ennél a pontnál felugrottam, hogy kijelentsem, miszerint ez még nem újjászületés, mert az újjászületés nem any- nyira a külsőségben, mint inkább a szív érzelmeiben nyilvánul meg. Felugrottam, hogy kijelentsem, hogy a feleletek nem fejezik iki Jézusnak a vallását, hogy aki csak igy gondolkozik, az csak a külsőséget látja a vallásiban, de nem azt az igazi belső tartalmat, amely a lelkünket táplálja. De egyszerre csak valami óriási robbanás hallatszott és úgy tűnt fel, mintha az egész épület össze omlott volna. Felébredtem a nagy ijedtségtől és észre vettem, hogy egy nagy káprá- ma esett le a szobám faláról. így hát én csak álmodtam. De hát álom volt-e az egész csupán vagy valóság? ......... - ,, IRIGYíSÉG. A. Pittsiburgi Híradó c. helyi érdekű lápnak múlt heti számában amerikai magyarságunknak egy mind ekkoráig megkoszoruzhatlanul maradt, a névtelenség sötét homályában tartózkodó „nagy történettudósa” (t. i. csak is a saját maga szemei előtt nagy) megkritizálta az Am. Ref. Egyház Története című müvemet. 'Pávián (v) ur, az irigy kri tikus, (megismerem sületlen irmodorá- ról), ezúttal másodszor felmelegitve tálalta fel a Pittsiburgi Híradó olvasóinak ugyanazt, a mit már egyszer egy másik könyvemmel kapcsolatban a Bevándorló hasábjain magáiból kiadott. A Bevándorló nemsokára ezután ki is szenvedett, ám Pávián (y) ur talált más lapot hol mérgét és tajtékzó dühét szóáradatban k öntheti az ellen a vakmerő magyar ember ellen, a ki az ő, már mint a Pávián (y) ur tudta és elől eg es beleegyezése nélkül magyar könyvet met eszel i-ni — Amerikában. Akkor, a mikor egy másik kiadványomat e nevezetes férfin, Attillá naik büszke utódja, megkritizálta volt, — megfeleltem neki alaposan. Kimutattam nagyfokú tudatlanságát. Üres fejű hencegését, s ő, már mint Pávián (y) ur, a kicsak úgy tudta magát észrevétetni az irodalom terén, hogy kész müveket hur- rogat le, de maga semmilyet sem Ikiépes írni: well, az inczi pinczi kis tudományit emberke, jobbnak látta aztán elhallgatni. De most, hogy egy újabb könyvet Írtam, ez már megint veres posztó neki: Nosza kapja tehát magát a kétféle sán- táló, egyszer a csatlakozótoknak udvar ló, máskor az angol egyháztól kuiver- báló és azok előtt bókoló Pávián (y) ur, és a legnyilvánvalóbb rosszindulattal, •melyhez irigység, gyülölség, sértett hiúság, leleplezett tudatlanság miatti dü- hösség és irántam való személyes ellenszenv kapcsolódnak:- kritikát ir említett müvemről. Ilyen sötétben bujkáló alakokat nem méltathatok arra, hogy velők szemben az irodalmi harcot felvegyem. Különben is ismétlem, pontról pontra megcáfoltam már a Bevándorló 1910 dec. 9-iki sz.-ban Pávián(y) ur nagyképü kifogásait. Ugy- neveztt kritikája nélkülözi a tárgyilagosságot, az igazságot, a méltányosságot, s tisztán csak arra a nemtelen célra van megszerkesztve, hogy ártson egyéniségemnek. Ha Pávián(y) ur tudományos vitát akar velem kezdeni akár theologiai, 1 akár történelmi téren, ne szegyei je 50 krajcáros nevét aláírni közleményének, és akkor remélheti, hogy annyi fáradságot veszek magamnak, habár a nyilvános vesezekedés nagyon ellenemre van is, hogy megjegyzéseit figyelemre méltatom. Harsányi Sándor iHomesteadi és vei. ref. lelkész. f
