Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1911 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1911-09-23 / 38. szám
38. sz. 1911 szeptember 23. Amerikai Magyar Reformátusok Lapja. J A New Brunswicki Magyar Református Egyház nyári iskolája. A new brunswicki magyar református egyház s a református vallás terjesztése mellett nemes imissioi mimikát végezett az elmúlt hónapokban, amikor is a nyári mindennapos iskolában a gyermekeket mindennapi magyar oktatásban részesítette, 'hogy ne felejtsék el azok édes anya nyelvünket. Tiszt. Hamborsz'ky Pál ref. lelkész fáradhatatlan buzgalommal tanít gáttá a gyermekeket a nyári hónapok alatt már az elmúlt esztendőkben is, de a lellksszi teendők sokoldalú munkái lehetetlenné tették, hogy a munkát a nagy egyházak körében egymaga elvégezhesse Ezért az angol egyház segítséget nyújtott, amidőn néhány hónappal ezelőtt Nt Harsányi Istvánná személyében egy missionáriusnöt adott az egyházi munkák végzésére. Hogy milyen áldásos volt az angol egyház támogatása mi sem mutatja jobban, mint ez a gyönyörű kép, a melyen a gyermekek kedves kis csapata látható. A gyermekek mind tagjai az egyház vasárnapi iskolájának is és lelkesedéssel látogatják az Urnák házát a vasárnapi istentiszteletek alkalmával. — Mi a bajod? — Nekem? — kérdezte Batta Barna, — nekem tulajdonképen semmi bajom sincs. Épen most vágtam be egy duplarostélyost, természetesen hagyma nélkül... Hiszen érted... —1 Hogyne... a hagyma illat. r— Úgy van, ha az ember vőlegény, viselni kell a következményeket. De más baj van. — A menyasszonyod beteg? — Az nem volna semmi... azaz... mit beszélek, az is baj lenne, hanem még nagyobb, hogy az agara... ■—• Mi van vele? — Dögrováson van. Vigvári Géza közönyösen vonogatta a vállát és nagy flegmával jelentette ki, hogy az ő tudomása és az általános tapasztalat szerint az agarak sem halhatatlanok. És hozzátette: —• Ha felfordul, a bőrét még mindig kitömetheted. De a bőrkereskedő nem érte be ezzel az olcsó vigasztalással, hanem nagy lamentálva folytatta: — Géza, te nem is sejted, milyen kényes helyzetben vagyok. Az az ostoba agár úgy odanőtt a menyasszonyom szivéhez ... Vigvári kárörvendően jegyezte meg: — Bizony okosabban is választhatott volna. Az ilyesmit a századik vőlegény sem szereti. A bőrkereskdő vaskövetkezetességei folytatta a lamentálást: —• Fogalmad sincs, hogy mennyit szenvedek harmadnap óta. Akkor mutatkoztak az első aggályos tünetek az agáron. Berta oda volt. Tudod, hogy a menyasszonyomat Bertának hívják? — Nem tudom, de az mellékes, fő az agár, folytasd. — Tehát igen... Berta tegnap sirógörcsöket kapott... — Az nem olyan súlyos, mint a nevetőgörcs. Folytasad. *—1 Képzeld, az agár üvöltött, Berta zokogott, az anyja pedig jajveszékelt. — Filharmónia... Folytasd. — Én a kezemet tördeltem... — Éhez feltétlen jogod volt. Egész más elbírálás alá esnék, ha másnak a kezét tördelted volna. Különben folytasd. — Ez igy tartott 24 óráig. Végre egy ötletem akadt. Megígértem, hogy kerítek állatorvost. — Kitűnő ötlet. Folytassd. — Igen; ötletem akadt, de állatorvos nem. Szaladjak és táviratozzak helyetted? ■— Ajánlom, hogy folytasd a szaladást és táviratozást. , — Nincs kedvem hozzá, épen azért jöttem ide. —1 Micsoda? Talán azt akarod, hogy én szaladjak és táviratozzak helyetted? — Isten ments! Egész más tervem van veled. — Halljuk! — Te zseniálisan tudsz izélni... (folyt, feöv.)
