Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1911 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1911-09-23 / 38. szám
2 Amerikai Magyar Reformátusok Lapja. 38. sz. 1911 sezptember 23. ezt a segítséget nem szabad nekünk elfelejtenünk vagy hálátlansággal viszonoznunk. A szülő amikor neveli gyermeket, egyengeti annak útját. Aztán később elbocsátja, bogy saját belátása szerint helyezkedjék bele a társadalmi életbe. A gyermek ifjúvá lesz, de tovább is meg tartja szivében a szeretetet azok iránt a kik az ö életének irányitói voltak. Így kell ezt tennünk nekünk is függetlenségünk mellett (hálát kell ereznünk azokkal szemben, akik nekünk segitséget és támogatást nyújtanak------0-----A MADARAK NAPTÁRA.------o-----A hidegebb évszak beköszöntésével vándor madaraink minden évben a legnagyobb pontossággal elhagyják nyári ■la'khelyöket. A természetbúvárok e csodálatos jelenséget régen tanulmányuk tárgyává tették s különböző következtetéseikre jutottak Az egyik tábor szerint az eledel fogytán veszi észre a madár, hogy itt az utrakelés ideje. Ez a magyarázat azonban egymagában nem elegendő ; köztudomású dolog ugyanis, (hogy igen sóik madárfaj sokkal eléb'b kél útra, sem mint tápláléka elfogyna. Egy másik nézet szerint, a madár időmértéke: a falevél hullása. Ha az erdő dalosa fészke körül ritkulni látja a lombkoszorut, búcsút int a tájnak. E kétségtelenül poetikusább értelmezésnek azonban az a hibája, hogy a madaraknak Sokkal előbb elfogy az eledelük,mint a falomb lehull. A dolog tehát máskép áll. A madár csontja abban Ikiüönbözik minden más állatétól, hogy belsejében nem velő, hanem levegő foglal helyet. 'Ennek a légnek a segélyével a madár nemcsak a röptét könnyíti meg, hanem valószínűen az évszak hidegre fordulását is, jóval a beköszönte előtt, észre veszi. A csont tehát a madarak naptára. Kovács Endre daytoni ref. lelkész. -----o—*—* REGGELT FOHÁSZ. Irgalmadból reggelt értünk szent Istenünk Megáldó kegyelmed legyen ma is velünk; Segély munkáinkban adj estvét érhetnünk S hála telt szívvel szent neved dicsőitnünk. Témplombamenéskor. Bejöttem házadba jó Atyám, Istenem, Hogy imádjon téged szentiházadba lelkem; Oh legyen itt velem segítő szentlelked S Jézus szentnevében imádjam szent neved. Templomból kimenéskor. Dicséret, dicsőség jó Istenem neked; (Most is meghallgatád imádó leltemet, Szentházadon kívül is légy mindig velem, Hogy most és mindenha dicsőítsen lelkem. l Napközben. Erőm s egészségem áldott szent adója, Jézusom légy e nap munkám megáldója; Benned bízó hittel és jó reménységgel Tehessem dolgaim erővel, sikerrel. Kelemen Pál.-----o----ŐSZ ELEJÉN. Egyre hüsebb őszi napok járnak, Szine, illata vesz a virágnak. Napról-napra szomorúan nézem, A fellegek futását az égen. Letört egy ág ismét életfámról, Észrevétlen, zajtalan, magától; (Mint a többi letört évről-évre, S nem nő másik, de soha helyébe. Azért vagyok én oly bus, ha nézem A fellegek futását az égen, Mikor már hüs ősszi napok járnak, S szine; illata vesz a virágnalk. Kovács Endre daytoni ref. lelkész. TÁRCA. Az állatorvos. —0—— A Református Lapok eredeti tárcája.-----o-----Irta: Kovács Endre.-----o----Vigvári Géza bár a legszelidebb megyéből, Békésből származót, de túltett minden sárosmegyei svihákon. A hazugságot például egyrészt öncéllá, másrészt művészetté fejlesztette. Megesett, hogy azon vette észre magát, hogy saját magának hazudik. Ilyenkor aztán megfeledte magát: — Géza, Géza, ez már sok. Bolonddá tenni tulajdon magadat... Mi jut akkor másoknak? Különben földbirtokos és jogász volt valamikor. Végzett földesur, — az lett belőle, de a jogot sohasem végezte el. így esett aztán meg rajta, hogy tűzkár becslő lett a “Phönix” biztositó intézetnél, ahol nagyon megkedveltók, mert a csillagos eget is le tudta hazudni. Már a negyvenedik életéve felé ballagott, mikor köszvé- nyes bántalmai arra szorritottá'k, hogy a görömbölyi Tapolca fürdőt látogassa. Erről a fürdőről mindenkinek úgy beszélt. mint valami világfürdőről, csodás gyógyhelyről. Lourdeshez meg Biarritzhez hasonlította, de óvatosan hozzátette: — Csakhogy jobb és olcsóbb. A Miskolc melletti görömbölyi Tapolca fürdőben, mint már 25 évvel azelőtt is, úgy aban a szezonban is, szép társaság gyűlt össze, mikor Vigvári Gáza látogatásával megtisztelte. A fürdővendégek névsorában, mint földbirtokos szerepelt. S ez nem üres nagvzásból történt. Vigvári Gézának abban az időben komoly célja volt megházasodni, helyesebben megföldbirtoko- sodni. Szokása ellenére nyiltan, őszintén megvallotta magának, hogy egész közönséges párti vadász lesz. Ezért hát alaposan körültekintett a tapolcai fürdővendégek nőnemű része között. Szomorú csalódással konstatálta, hogy ingatlanokkal biró hölgy egy sincs jelen. Azaz hogy volna egy, özvegy Bárdiné, de ez meg már menyasszony. Vigvári jól ismerte a leendő férjet. Régi barátja, iskolatársa volt, Batta Barna bőrkereskedő és háztulajdonos. Vigvári Géza apprehendált is Batta Barmára: — Miért foglalja le az orrom elől ezt a tehermentes ingatlant, mikor ő maga is tele van pénzzel és ingatlannal? Miért nem érvényesül az osztó igazság legalább ebben a tekintetben? Egy esős júliusi reggel Batta Barna toppant be Vigvárihoz: — Szervusz öreg! —• Szervusz! Minek köszönhetem a szerencsét? — Pajtás — kiáltotta a bőrkereskedő elérzékenyülve, — csak te menthetsz meg!
