Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1911 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1911-09-23 / 38. szám
' \J < XII. évfolyam. Megjelenik minden szombaton. Published Weekly on Saturday. 38 sz. NEW YORK, N. Y., 1911 SZEPTEMBER 23, Entered as second-class mater Oct. 28, 1910 at the Post Office at New York, N. Y., under the act of March 3, 187g. Felelős szerkesztő: HARSÁNYI LÁSZLÓ, new yorki ref. lelkész. A HIT.------o-----Az irás azt mondja, hogy elvesz az a nép, amely tudomány nélkül való. És csakugyan úgy van- A tudomány képezi a nemzet életében az erőt és a hatalmat, amely a boldoguláshoz juttatja. Az egyes ember is csak úgy boldogul, ha a tudás eszközeivel fel van fegyverkezve, ha meg tudja ismerni korának színvonalát, tud alkalmazkodni az emberekhez és általában képesnek érzi magát ö is haladni a korral együtt. A tudományról szívesen és örömest teszünk említést ott, ahol a népnek a fejlesztéséről és kiműveléséről van szó. De a tudomány magában véve nem elég. Ha a tudásunkat és műveltségűnket össze hasonlítjuk azon emberek tudásával és műveltségével, akik a múltban vagy a jelenben az emberiségnek kiváló egyéniségei: csakhamar által érezzük erőtlenségünket és gyengeségünket. így tehat a tudásunk már mintegy veszített az erejéből és hatalmából. Hát még ha arra gondolunk, hogy az emberiségnek a legkimagaslóbb alakjai épen akkor érezték magukat igazán gyengéknek amikor tudásuk legmagasabb fokát elérhették. Vagyis mit mondhatunk'? Azt, hogy a kutatás és tanulás utján a céljukat teljesen el nem érhették. Mert az ember kutat, keres, gondolkozik az agyával, de soha sem mondhatja, hogy teljesen és tökéletesen a dolgok mélyére hatolt és érti azokat a tüneményeket, amelyek körülötte vannak. Nem. A tudással meg nem érhetünk mindent. De van egy másik hatalom, mely világosságot ad nekünk ott, ahol elménkkel be nem láthatunk. Ez a hatalom a hit. A hit óriási hatalom az embernél. A múlt fényesen igazolja a hitnek erejét. Volt idő, amikor a hit hősöket teremtett, akik nem csupán a vallásnak voltak apostolai, hanem egyúttal a tudománynak is lelkes hirdetői. De hogyan állunk mi a mi keresztény hitünkkel'? Vallásos érzésünk mintha elaludt volna. Sokan közülünk nem becsülik és tisztelik annyira a vallást mint egykor tették azt őseink, akik életüket sem sajnálták le tenni hitükért- Vajon mit mondhatunk? Ki hal e az emberek szivéből a hit és a vallásos érzelem? Nem semmi esetre sem. Elöbb-utóbb a hamuba takart szikrák lángra lobbannak újra és a keresztyénség magasztos eszméiért síkra szállanák mindazok, akik érzik, hogy nem csupán testi múlandó életet élünk, hanem olyan lelki életet is, amelynek már itt e földön meg kell kezdődni a jó cselekedeteinkkel és vallásos érzésünk ápolásával. Függetlenség. —0— Sokan vannak akik a függetlenséget helytelenül értelmezik. Azt hiszik hogy a függetlenség feloldja az embert felebarátaival szemben való kötelezettségeitől. Pedig a függetlenség alatt egészen mást kell érteni. A függetlenséghez kell bizonyos fokú műveltség, hogy önként minden erőszak nélkül megtegyük azt, ami embertársainknak hasznos és a társadalomnak előnyös. Mily helytelenül gondolkozik az, aki azt hiszi, hogy ez az ország azért szabad és független, mert itt minden szabad és lehetséges. Pedig dehogy. Az emberek itt érzik csak azt a nagy erkölcsi kötelezettséget, amellyel a társadalomnak és ebben az egyes embereknek tartoznak. Tekintsünk csak az egyházi munkálkodás mezejére. Milyen szép és nagyszerű dóig, amidőn a hatalmasabb egyházak készséggel állanak az idegen nyelvű nemzetek segítségére, hogy azok is épen úgy mint odahaza édes anyanyelvükön egyházi gondozásban részesüljenek. íme a független és szabad országban a hatalmasabb és erősebb miként segíti a gyengét hogy ez itt boldoguljon. Csakhogy
