Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1911 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1911-09-09 / 36. szám
Amerikai Magyar Reformátusok Laipja. 36. sz- 1911. szeptember 9. j ;\ri-‘C.egc\i elutasítja: nincs 1 :-á:ik is ke Iá'át kénytelen f r/.ei't item képes a tanügyi- r.'■ ; zó1 <1 'seknek eleget i -A-:k -o’enli kojrv 100%-nél <_ ■ * r! 13 ;i ázi és iskolai adó van t Lekre. kik csapatosan 7 o°'v\áznf, ha sürí V néni ’ön. N;ncs feder • - ' ’•> a Convent. községnek 69 lé- — :G esd ve kéri a con- v • ongedio el nekik a ki'eit y krr. 02 fillér k"zalapi já- ■ “kot. A rid-’k határevat, hogy J * ék ekroán vilng jp^zAm, hogy e!rvkáz Ő.52 korona^ nem képes ->tnl. És i°v tovább és a többi. ■ ke én most errö1 sem “karok bö- vr ’ irai.. Csupán a hazai nyo- - " áo-- állapotok rajzolásáról " 01 fel e néhány kiszakított r '-'t.-vyzökönw más ol- r ’’ 1 T-á1t’a ki lplkemhoti a csodál- ■7' ; 1 voo'ves keszankodás érfv-’nui. szánd okosság vagy tudatlanság a Convent részéről, hogy az amerikai magyar re forrná- tusság, értve a csatlakozottakat, ügyének vezetésével meghízott bizottság állandóan KÜLMISSIÓI BIZOTTSÁG nevezet alatt szerepel. Hogyan?! Hát POGÁNYOK az amerikai magyar reformátusok, hogy őke" saját édes anyjok (ha már a csatlakozottak igy nevezik a conventet) kiilmissioi bizottság gondviselése alá rendeli? Avagy annak a magas testületnek a tagjai melyben papok és püspökök ülnek a méltóságos bárók és kegyelmes grófok soraiban, nem tudnák azt, hogy külmissió alatt kizárólag a pogány ok közöt+i téritő munkát kell értenünk? Lehetséges volna az, vagy szabad volna annak megtörténnie, hogy a legmagasabb egyházi hatóság épen ilyen dologban fogalomzavarban szenvedi en? Aztán meg nincs-e itt Amerikában két drága alkotása, egyházmegyéje a Conventnek, a melv két egyh. m.-nek érdekében és kötelességében is állana némileg bogy a konventet felvilágosítaná a felöl, hogy az amérikai magyar reformátusok ne legyenek besorozva a pogányok közé?! Legalább is különös, hogy ne mondjuk botrányos dolog az, hogy otthon ennyire nincsenek tisztába a fogalmakkal és klilmissiói munO kának nevezik azt, midőn a saját véreik és hitsorsosaik között végeznek missiói munkát. Ez az elnevezés határozottan sértő az amerikai reformátusságra nézve, mert ismételiük és határozottan hangsúlyozzuk, hogy KÜLMISSIÓ alatt a POGÁNYOK közötti téritő munkát kell értenünk. Már pedig Istennek legyen h,ála, az amerikai magyar reformátusság csak nem sülyedt még talán vissza a pogányság sötétségébe?! A Conventnek tehát ki kell igazítania önmagát, hacsak nevetség tárgyául nem akar állani azok előtt, kik a szavak értelmét ismerik. Kissé komikus dolog, hogy ezt a tanácsot épen nekünk, nem csatlaT a A C A. i yn 3 tóú temetőhely. j.. 'agyúi- Re.crmátusük Lapja” eredeti tárcája. Irla: CL r. toros Benjámin. 1 01 ( 1 re::; 1 ~2’C.iegúüok :gy helyen, bánatosan, szárnyszegetten. . r.z-.y íp. 1;'. Már kívül is sötét; néma. Elgon- . y . oh hete; V .akad ott bent. Borzadva gondolok c:i 1 e: c:ket, r: iveiket, életüket az épület •történe- .chb Lhn Istenem, ha csak ők, a kik itt-, ... esúíi 3á volnának érdekelve, némileg meg- íhe .12 végig látogatom.az emberi méltó- g. r.ha.h.hótól meglfoszitott szerenccs(rtel^niek y ..0 arzt: 1; io., hogy vannak az ötszázak közt ; y :;i \z~y messze földön, sokféle országok- >rt :zhh rnyák, gyámol nélküli atyák bus könnyei Vo.ou.-. ] h :épkoruak, kiket a hitvesi szeretet o _. en örökséé ében gazdag, gyámol nélküli gyer- aeae panasza emleget. Vannak, kik az élet ut- 'é.::.:.njh.i .híva, fehér fürtökkel hordják lelkűk 1 j mely csak azt sziszegi füleikbe ébren, 'oh e d bűn gyermeke, mert kezedet em- z dye :h Ezek bűne egy, ezek jutalma egy; ; h;y alenségük egy. ■ a ’ eatoni börtön, a hires vesztőhely, n: c '. h .o t metőhely. Temetőhely, mert állan.' r - : tja késő bánattal — elvesztet be- ■ : :' adsigát- Nemzetközi, mert a földrészek münden országából van benne megtört, önmagát gyászoló erkölcsi halott- Megállók bent, megállók kint, gondolkozom, de csak egy gondolatom van: eleven halottak! Mint láncszem követi a másikat, úgy követi elmém képzeletemben a trentoni fegyház fogalmát egy rnásiik: Illává, hol 50cuan vannak elevenen eltemetve. * * * A vad futásu Vágnak vadregényes völgyében, fenyves koszoruzta vidéken egy nevezetességgel nem biró városka mellett áll egy nagy kiterjedésű, magas sáncokkal körülvett vár, siirü rácsos ablakokkal. Már jó eleve, nagyobb távolságról hirdeti a világnak, itt van a hires Illava, melynek fekete falai mögött már ezer és ezer ember életfogytiglani börtönre ítélve, nyomorultan végezte életét. Lelkünket önkéntelenül, akaratlanul borzalom tölti el, ha rágondolnnk. hogy ezen nagy épület lakói csupa gyilkosok. Mert, miután nálunk csak gyilkosságért büntetlek tiz évi fogsággal, az illa- vai foglyok pedig 10, 16, 20, sőt egész életüket is ezen borzalmas épületben töltik, tehát csak olyan embereket találunk itt, a kik emberi vérrel szennyezték be kezeiketMidőn beáll ,a szép tavasz vagy a nyár, s a Vág mentén fekvő gyümölcsöskertek és rétek kivirágoznak, közöttük vonul a Vág, mint ezüst szallag, ’körülte a kékes ’bércek, partjain pedig mindkét oldalon a kis falvak templomtornyai emelkednek ég felé, s ezeken a harangok kongó szava vegyül az ugrándozó gyerekek vidám hangjával, a fülemile és a pacsirta dalaival és a kakukszóval- Midőn minden szabad embernek szive örömmel érezteti az uj élet ébredését, akkor Illává falai közt 'nincs változás. Az a 900 rab nem ismer különbséget a nap és nap, a ma és holnap között. Legyen odakint tél vagy nyár, a najp sugarai mindig egyenlő gyéren hatolnak be a sürü rácsozaton és a külső, vidám élet öröme sohasem jut be a börtön falai közé.
