Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1911 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1911-09-09 / 36. szám
3Ő- sz. 1911. szeptember 9. Amerikai Magyar Reformátusok Lapja. 3 = kozotéaknak kell megadnunk a Convent részére, de az ügy ezen oldala mellékes, mert a fő az, hogy a Conventnek el kell fogadnia álláspontunk helyességét és ki sell .javítania a külmissiói bizottság címét. Hadd mutassak rá ezúttal egy másik különös dologra is. Több mint' hat esztendő óta unos unta- bn halkuk hangoztatni ama másik táborból, hogy a csatlakozott egyházak „a magyarországi egyet. ref. egyház testéhez” tartoznak. A miből persze le kell vonniok a nem ide tartozóknak az^ a következtetést, hogy őket a hazai egyház „édes anyai szeretettel” eltaszitja ölelő karjai közül. Furcsa anvai szeretet ugyan az ilyen, de hát ki tehet róla, ha az anva különbséget tesz gyermekei között ?! Azonban azt már megint csak botrányos hanyagságnak kell betudni a Convent részéről, hogy az amerikai magyar reformátusság az egyetemes egyházi névtárból egyszerűen el van sikkasztva. Nem is szólunk arról, hog.v az am. magy. reformátusok egyházke- rületileg a Dunamelléki kerület fenhatósága alá lévén beosztva, egész természetes dolog az volna, ha a kerületi jegyzőkönvv részletes kimutatást adna az amerikai egyházakról és pedig megbízható jelentés alapján, épen úgy, mint a kerület kebelébe tartozó többi egyházmegyékről és gyülekezetekről, de ha már ezt nem merik megtenni a nyilvános kritikától való aggodalom miatt; annyit talán mégis csak megtehetnének, hogy a hivatalos címtárban, mely a Prot. Árvaházi Naptárban és a többi egyházi naptárakban van közzétéve, szerepeltessék az am. magyar egyházmegyét is?! íme, hogy milyen sokba veszik odahaza az am. reformátusságot és illetve ennek két suba alatt működő testületét, mutatja az is, hogy hac év óta annyi fáradságot nem vesz magának a Convent, hogy az egvet. egyházi névtárban odacsatolja a töt) bilié z az amerikai e gy’ázn ékét is. Nagrn -"7 p. * '1 t’nr.i csak JT '-FT” UNFfu: r- kintik ez égé- : z, am/v“'Wl'akci ít. c ip' a. irtai* meg y" tí 1 ' Ágá’Alos r zerr MZ >t formaja, é ? Ha i Irton art Ál I 9. 7 élnek. 1 ogv a Akozottak a 1 ~7,Z ' egvbázh. r f f * ■ ' ‘jy- P " _ Lr>” mér *■ titkol A ,7’ rr'; r íg obkÖretkezete^c ’ " jrnőáb n lmlvett. 'oyjlyánOP'' ánr a h óznak a e-aU ■V - T<- lárrrpH! VV---vs» - r> 0 0 r 7 ár va1a töh" ir: t nantáraVRgn Tr 4 T óta f ma avar reform á-7 • ' " t':bbi 9 íttt!'* 71T1C 'VV C- }'i sót ál TJf 7 Iá rí /’V n 7 árt mert az am. ma gr-pA ' , V-, ^ ;v -d- ;1Z db ö dik k Á-rmát t: Ütik !•" l’ár'i —0 c • Á - * T»*-' ■ • ck*-'■ eré! *en ?! Ta Ián a A r t £■ i •/ > íj le >'/,<■■ > ! •; •/' ' - • - . ' . . kintetben is történik Marodé különös ő°ln,:r : <v ? ( ' re NEFÍ'* *TT kell fi:. '!" , 1 Mni 1 hazr Fkát?! ílie ü"" Hiszen Illává 909 élű ejnberneJ; a sírja, a kiket az Tsten arra teremtett, hogy ' engedelmeskedjenek a szavának s így boldogok legyenek a világon, az ő dicsőségére s embertársának áldására; de ők a helyett magukat és másokat is szerencsétlenekké tették. ők gyilkosok! — Óh, mily rettenetes egy szó! De mielőtt pálcát törnénk fölöttük, hadd halljuk egyszer, hogy miképpen jutnak az 'emberek Illavára, miképpen jutnak a trentoni nemzetközi temetőbe? * * * Az 1910. évben egyszer kora tavasszal megnyílt Illává nehéz kapuja és szurohyok kíséretében lépte át küszöbét egy körülbelül 25 éves fiatal ember- Előtte az élők sírja — mögötte a szép világ tavaszi öltözetben. Még egyszer — s már utoljára tekintett vissza; már sohasem láthatja többé a szép nap lenyugvását, mint éppen most. Felsóhajtott... Forró életvágy s egyszersmind borzalom fogta el kebelét... Ott most lassan meg kell halnia... Ki akar szabadulni... de ■hiába... bezárták már a kaput s csak akkor nyitják meg neki, ha majd a temtőbe viszik. Szülei gazdag földművelő emberek voltak, kik fiukat már gyermekkorától fogva elkényeztették. Atyja, ki maga is olyannyira szerette az italt, mint bálványozott gyermekét, hogyne juttatott volna ez oly sokakat elpusztított jóságból saját fiának, a lelkemnek? Hadd erősödjék a fiú tőle! Midőn a szomszédok panaszokkal jöttek, hogy a kis fiúcska hogyan kínozza a szegény állatokat, csúfolja a pajtásait s verekedik velük, anyja pártját fogta kedvencének s porolni kezdett velük. Nem egyszer dicsekedett a szomszéd asszonyok előtt: “Hallja csak szomszédasszony, a kis Lacink, az aranyos, hogy tud kér., mé l.ii, : ká; csak e..7 meg'. 1 ember- Oh, mily okos a drágánU Szülei jártak ugyan tempi ..a, s a vil . a.:: : :i.io..a róluk, hogy tisztességes emberek- De a fiúcska, a “drágám”, gyermeki lelke szemével is látta, hogy eszükbe se jutott, hogy féljék az Istent, s tartsák meg parancsolatait. Úgy Isten nélkül, Krisztus nélkül nőtt fel a fiú. a “drágám”; senki sem tanította arra, hogy lelkére gondoljon és az örök életre. Lett bc.őie testén: nézve szép legény. Besorozták katonának. A 1.1; rosszat hazulról még nem tu !o~, azt megtanulta ott. Nappal arinyi rosszaságot müveit társaival együtt, a mennyire csak képes volt, éjjel pedig a sötétség tett:i után járt. Három évi szolgál: t titán hazatérve, uraskocni kezdett. Az egész rokonság cs Iilta a máskülönben derék katonát, habár egész éjjeleken át részegen járt zenével a faluban utcahosszat. De atyja végre megsokalta garázdálkodását; intette, szidta, (fenyegette- A családban e miatt gyakran óvódás és lárma keletkezed- Nehogy ez ismétlődjék, az ; itt-ott alattomban nyomott fiának néhány forintot kSK>e. Mikor férje ezt megtudta, megverte; maga pedig egészen ivásnak adta magát, mert hogy '.ő nem fog fáradozni, ’gyűjteni, egy ilyen semmive valónak 1” A munka természetesen állt, a gazdaság hányái lőtt. — Házasodjék meg! — mondták a szomszédok. — Majd megszelídül! A szülők ráállottak. A legény hamarosan talált magának egy rendes, szép és elé?' gazdag le'nyt is s már készültek a menyegzőre. Mert az náluk úgy van, hogyha a fiatal ember az Isten minden parancsolatát lábbal tiporná is, a szülők mégis neki adják leányukat. (Folyt, köv-)
