Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1911 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1911-08-26 / 34. szám

Amerikai Magyar Reformátusok Lapja 34. sz. 1911 augusztus 26. ÖRÖMHÍR. SZEPTEMBER 3, 1911. ARANYIGE: Hajolj el a gonosztol és cse­lekedjél jót: Keressed a békességet és kövesd azt.“ 34 zsolt. 11 vers. 1- ső leczke. Amint a kegyes királynak Ezekiásnak meg volt az ellensége Senakherib, úgy van ez mai nap is, hogy minden kegyes és Isten félő embernek, van ellensége. De Ezékiás szilárdan állott, és bízott Istenében, aki neki örömet és oltalmat adott. ARANYIGE: Az Isten a mi oltalmunk és erő­ségünk; és igen alkalmatos segítségünk a mi nagy nyomorúságainkban. Zsolt. 46: 2 2- ik leczke. Ki volt az Urnák szenvedő szolgája? A zsidók Jeremiást hívják annak, de mi már tudjuk, hogy Istennek báránya, aki meghalt mindannyiunk váltságára és aki a legtöbbet szenvedett nem más mint hitünk fejedelme Jézus Krisztus. ARANYIGE: Az Ur mindnyájunknak ál­nokságát Ő reá vetette. Es.53:6 3- ik leczke. .Manassé az Istenfélő Ezékiás­nak volt a fia, de olyan fia, aki az élet vándor­lásában semmi tiszteletet nem tanúsított édes atyjának emléke iránt. De megmaradt mégis benne atyja jóságának egy vonása és élete al­ISMÉTLÉS. konyán mélységes bünbánatot érezett. Újra akarta kezdeni életét, de már az idő kevés volt hozzá. ARANYIGE: Szűnjetek meg a gonoszság­nak cselekedeitől, tanuljatok jót cselekedni. Es. 1: 16—17. 4- ik leczke. Josiás olyan király volt, akit nem egy könnyen felejthetünk e'l, Judának legnemesebben érező királya volt ő aki 31 esztendei uralkodása alatt soha sem felejtke­zett el Istenéről. Boldog nép amelynek kirá­lya ilyen. ARANYIGE: Örvendezz ifjú a te ifjúsá­godban, de meg tudjad, hogy mindezekért té­gedet az Isten ítéletre vonszol. Préd. 12: 1 5- ik leczke. Hilkia megint egy olyan ember volt, akit nem felejthetünk el sem az egyhá­zunkban sem a vasárnapi iskolánkban. Ö volt Josiás idejében a főpap, aki az elrejtett tör­vénykönyvet megtalálta. Gondoljunk a biblia viszontagságos történetére. ARANYIGE: Az én szivemben elrejtettem a te beszédedet, hogy ne vétkezzem te ellened II9-Ík ZSOlt. II. 6- ik leczke: Itt jelentkezik Jeremiásnak ki­magasló alakja. Ha nem is tudta megváltoz­tatni már az a lánglelkü ember Juda végzetét, 1 hogy a babilóniai fogságba jusson, legalább megsiratta nemzete sorsát. A jó szülő is sir ha a gyermeke a rossz útra tér és elveszni látja. Ha megtéríteni nem tudja már, lega­lább könnyeket hullat érette. ARANYIGE: Az Ur az én világosságom és szabaditóm, s kitől féljek? Zsolt. 27: 1. 7- ik leczke^ Az istentelen Jóákjm nem sze­rette Jeremiást sem a törvénykönyveket. Sa­ját kezével elégette, de az Ur újra íratta. Ne gondolja senki, hogyha valaki elhagyja az egyházát, hogy a munkálkodás megszűnik ott, mert Isten támaszt mindég nemesen érező lelkeket, akik tovább dolgoznak az anyaszent- egyházért. ARANYIGE: A mi Istenünk beszéde meg­marad mindörökké..........................Es. 40: 8. 8- ik leczke: Ha az Ur szolgája Jeremiás a börtönbe vettetett is Isten kiszabadította. A szenvedés sokszor még erősebbekké tesz ben­nünket. ARANYIGE: Boldogok lésztek, mikor ti­teket szidalmaznak, háborgatnak, és minden gonosz hazugságot mondanak ellenetek, én érettem. .. Mát. 5: 11. 9-ik leczke: Juda elérte végzetét. A bál­ványimádást követte az Isten sulytolása: a ba­bilóniai fogság. ARANYIGE: Meggondoljátok, hogy a ti bűneiteknek büntetése reátok következik. Móz. 2: 23.------O-----­KÉPÜNKHÖZ. A régi és a máj kor. Két kéfiet látunk ezen az oldalon. Mind a kettő egy-egy családot áb­rázol, még pedig Istenfélő vallásos és kegyes családot. Az első kép a régi korból való. Te­kintsünk erre a képre először és gondolkoz­zunk felette. Az ablak mellett ül az apa és ol­vassa feleségének, gyermekeinek a tekercsről, a mi abban az időben a biblia volt, a szentirást Még a legkisebb gyermek is figyelemmel hallgatja apja ajkáról talán éppen Esajás üze­netét. .;A második kép a mai kort, a huszadik szá­zadot, ábrázolja. Itt már az édesanya karos­székben ül s nem is pergamentből olvas fel gyermekeinek, hanem olyan könyvből, a me­lyet a gépekkel ezrével képes az ember ma már előállítani. Itt van a modern technika vívmánya. De ki tudja, az édes anya nem ugyanarról, az emberről olvas-e fel gyermekei­nek, a kinek a történetét olvassa a másik ké­pen a pergamentről a családfő.

Next

/
Thumbnails
Contents